Ingatag a „narancsos” koalíció

Hiába érte el Lengyelországgal közösen a 2012-es labdarúgó Eb rendezési jogának elnyerésével talán legnagyobb publikus sikerét ebben az évben Ukrajna, az esztendő összességében mégis a politikai válság elmélyülése jegyében telt. Amilyen kínok közt sikerült az elnöknek végül feloszlatnia a radát, olyan nehezen alakult meg a választások után az új kormány. Ugyan a voksait tíz százalékkal növelő Julija Timosenko az idén tényleg ünnepelhet, az év végi könnyű pezsgők után azonban nehéz hónapok várnak rá, hiszen 2009 az elnökválasztás éve, és már minden szereplő erre készül.
Az üzleti ügyei miatt egyébként információink szerint Magyarországon is viszonylag gyakran megforduló „gázlady” legnagyobb ellenfele manapság nem is igazán az ellenzékbe szorult Régiók Pártja, hanem maga az elnök. Viktor Juscsenko érezhetően végig vonakodott egykori „narancsos” szövetségesének kinevezésétől. Először megpendítette a nagykoalíció lehetőségét, aztán a 2004-es politikai reform visszafordítását (a miniszterelnök jogköreinek gyengítését), végül az elkerülhetetlen kormányalakítás előtt határozottan körberakta a miniszterelnököt saját legmegbízhatóbb embereivel.
Ha úgy vesszük, a 2007. év igazi nyertese nem is a választásokon látványosan előretörő Timosenko, hanem a politikai helyzetet végig uraló, korábbi mélyrepülése után az arénába újra észrevehetően viszszatérő Viktor Juscsenko. Az elnök számára paradox módon ideális az a helyzet, hogy a minimális többségű „narancsos” koalíció kardélen táncol. Így ő a porond szinte egyetlen igazán legitim, ráadásul a többi szereplőt függő helyzetben tartó tényezője. Lényegében csak az ő döntésétől függ, hogy fenntartja a status quót, avagy az elnökválasztási kampány előtt ejti az újraválasztására ugyancsak veszélyes Timosenkót, aki ezt tudva, egy idő után akár szabadulhat is a poszttól.
Eközben Viktor Janukovicsnak ellenzékben nincs más lehetősége, mint hogy kivárja a Mi Ukrajnánkkal kötendő nagykoalíció és a hatalomba történő visszatérés idejét.