Íróink külföldön

A Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási Irodája tízéves fennállása alatt számos magyar szépirodalmi mű idegen nyelvű kiadását támogatta, sokan viszont hiányoznak a listáról. Ez derült ki az alapítvány jubileumán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartott tájékoztatón.

Az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól évente kapott húszmillió forint körüli összegből csak az igényelt támogatás 20 százalékát tudják a kiadóvállalatok és a fordítók rendelkezésére bocsátani – mondta el Károlyi Dóra, az alapítvány munkatársa. Mégis, a statisztikai adatok első látásra pazarnak tűnnek: tíz év alatt 165 szerzőtől mintegy ötszáz magyar mű jelent meg külföldön az alapítvány kétszázmilliós támogatásával, ebből – a legtöbb – negyvenhárom németül, negyvenegy bolgárul.
Az írók listáját Esterházy Péter, Kertész Imre és Márai Sándor vezeti. Ők mintegy harminc, Kosztolányi, Szabó Magda, Bodor Ádám és Nádas Péter művei pedig legalább tíz nyelven olvashatók. Tekintélyes helyen szerepel Hamvas Béla, a fiatal írók közül Bartis Attila A nyugalom című könyvével, és tervezik Jónás Tamás verseinek kiadását is.
Bizonyos nevek hiánya vagy ritka szereplése ugyanakkor megdöbbentő: Weöres Sándor-kötet például az utóbbi időben egyáltalán nem jelent meg külföldön. A jogutódok állítólag semmiféle kiadáshoz sem járulnak hozzá. A hatvanas években a magyar irodalmat, mint ezt Nádas Pétertől hallhattuk, Németh László Iszony című regénye reprezentálta Európában. Az ő szépírói működése keltette fel az érdeklődést literatúránk iránt a nyugati világban. Azóta Németh csak elvétve jelenik meg; most bolgárul adták ki három drámáját, művei a nagy világnyelveken gyakorlatilag elérhetetlenek. Ugyanez a helyzet az Iskola a határon című, régebben német nyelvterületen sikert arató Ottlik-regénnyel, amely – tudomásunk szerint – kis példányszámban hollandul kapható csak manapság. Hajnóczy Péter életművének kezdő darabja, A fűtő nemrég jelent meg franciául egy nantes-i kiadónál. Legjobb, világirodalmi rangú alkotásainak – A véradó, az M, A halál kilovagolt Perzsiából – külföldi megjelenéséről nincs tudomásunk. Arany János műveit nem lehet megtalálni az alapítvány listáján, túlságosan magyar gyökerű témái miatt ugyanis nehéz fordítani. Nemrég olvashattunk ugyanakkor az Élet és Irodalomban egy terjedelmes beszámolót az Esterházy-művek fordítási nehézségeiről. Jegyzetekkel akarták ellátni az idegen nyelvű változatokat, épp a nemzeti jellegű allúziók miatt. Mostoha sors jut osztályrészül – egy francia versgyűjtemény erejéig – Csoóri Sándornak és a Kilencek néven híressé vált írói csoportosulás tagjainak – idetartozik többek között Mezey Katalin, Oláh János és Utassy József. Ők ugyanis fel sem kerültek a listára. Nagy László-kötet a hetvenes évek eleje óta nem jelent meg angolul, talán újra ki lehetne adni az akkori, Gömöri-féle fordítást. Bármelyikükre rákérdezünk, érkezik a sztereotip válasz: műveik megjelentetésére sem a kiadók, sem a fordítók nem kértek támogatást.