(ki lopja a halat )

Én nem tudom, mennyi nagy hal terem a Balatonbaharaharahaha… A „haha” bizony ideillik. A horgászok általában a nagy helyett a kicsivel is beérnék, a kleine fische, gute fische örökérvényű igazság, legalábbis kulináris szempontból. Nos, tudok esetekről, amikor öreg balatoni horgászok olyan bértavakat kerestek fel kínjukban, ahol az általuk kifogott halat a piaci árnál valamivel olcsóbban megvehették. Természetesen jó pénzért napijegyet is kellett váltaniuk. Néhányuknak így is megérte, végre elemükben érezték magukat; volt olyan, aki harminc kiló pontyot fogott, és vitt haza. Ezek a rutinos öregek negyven-ötven éve bújják a balatoni nádast, gyermekkorukban kezdték, ismernek minden trükköt, a türelmük úgyszólván végtelen, s az idén mégis alig-alig fogtak megszokott, jól bejáratott helyükön halat.
Az általános csőd, amelyet csak nagy ritkán írt felül a vakszerencse, az egész idényben tartott, s kiterjedt a süllőszezonra is. Ezt a helyzetet, amelyet tragikusnak nevezhetnénk, sokféle természeti tüneménnyel próbálják magyarázni. A viharos időjárással, az enyhe téllel, a nyári eszement forrósággal. A bértavakra kényszerűségből kirándulók remek fogásai azonban mindezt cáfolják, és sok más egyéb tapasztalati tény mellett azt látszanak bizonyítani, hogy a Balatonban elképesztően kevés a hal. Évről évre kevesebb. Idén úgy látszik, ez a kevés már-már elérte a semmi küszöbét.
A kérdés szerintem az, hogy hová tűnt az irdatlan mennyiség, amelynek hiánya letagadhatatlan. Erre a kérdésre is alapvetően kétféle válasz adódik. Az egyik: a szokásrend szerint kifogott halállományt minimális mértékben sem pótolták. A másik: a szokásosnál sokkal durvább volt a tóban lévő halpopuláció megtizedelése. A horgászok szerint a „főrablók” a balatoni halászok, s az idei „negatív halrekord” azért következett be, mert télen a tavat egyáltalán nem borította jégpáncél, s a halászati vállalat senkitől sem zavartatva szakadatlanul és megátalkodottan szűrte a vizet. A másik verzió: a rapsicok oly mértékben elszemtelenedtek, hogy működésük már-már a Balaton biológiai egyensúlyát veszélyezteti.
Úgy gondolom, bár nem tudom, hogy eme három disznóság együtt hozta-e meg a siralmas végeredményt. Tehát: nincs megfelelő haltelepítés, a tavon anyagias szemléletű halászat folyik, az orvhalászokat pedig senki sem fékezi meg. Mindhárom disznóság csak központi, mondhatni állami intézkedéssel számolható fel. Törvénnyel lehet csak biztosítani, hogy a Balaton mint halban gazdag víz, az üdülés, a sport szolgálatába álljon. E célnak kell alárendelni a halászati vállalat működését, alkalmazottaira bízva a haltelepítés, +őrzés szakmai feladatát. Például a kártékonynak tekintett busa ráfizetéses lehalászásáért a céget dotálni kell. Természetesen az optimális viszonyok kialakítása érdekében a horgászjegyek ára is növelhető. A halrablók megfékezése pedig kifejezetten rendőri feladat. Félő, s talán feltételezhető, hogy éppen itt valami nagy gubanc van: a vízi rendőrök szívesebben zaklatják nappal, például az elemlámpa hiánya miatt, a nyugdíjas öreg horgászokat, minthogy villámgyors, korszerű hajóikkal éjszaka a hálót teregető rapsicokra vadásznának. A Balaton vize talán alkalmas arra, hogy kéz kezet mosson?
Hogy az ilyen jellegű kérdésekre a mostani szocreál, vadkapitalista, tömegoszlató időkben választ kapunk-e, én nem tudom…