Magyar győzelem az első sakkolimpián

Nyolcvan évvel ezelőtt, az első hivatalos sakkolimpián a sakkvilág először találkozott az aranyból öntött Hamilton–Russel-kupával, a győztes csapatot megillető trófeával, amely azóta is minden olimpián a győzelem jelképe. A szellemi sport elismerésének legfelső fokozata. A magyar valóság akkor a trianoni sokk állapotában minden kis reménység megvalósítására hálásan reagált, a londoni aranyéremért pedig szinte túlzóan némi revánsot vélt: a szellemi sport területén mi vagyunk a világ legjobbjai. Talán belemagyarázás, de akkor sokan úgy vélték, lám, amibe a nagyhatalmak nem szólhattak bele, abban a játékban – az ész játékéban – elsők lettünk. Klebelsberg Kunónak van igaza, a magyaroknak nyitva áll az út az érvényesülésre, ha tiszta lappal engedik küzdeni a mieinket, a „fair play” íratlan szabályai szerint. Nagyon jó, hogy ezt éppen Angliában bizonyítottuk be.
Csodálatos élmény lehetett átvenni az aranyserleget Mrs. Hamilton kezéből: a magyar sakk himalájai magaslaton tündökölt! Maróczy Géza angolul köszönte meg a szervezők munkáját, a vendéglátás nagyszerűségét és a magyaroknak kijáró méltánylást, amit percekig tartó vastapssal honorált a bankett közönsége; a magyar mestereknek négyszer kellett felállva megköszönniük a szimpátiatüntetést. Ez a siker, hogy a sakk történetének első nagyszabású rendezvényén győztesek lehettünk, és a serleg mellé magyar zászló kerülhetett, évtizedekre büszkeséggel és önbizalommal töltött el bennünket: ettől fogva a jövőben mindig is bátran képviselhetjük hazánkat. Esélyesként.
A játszmák közül az első és az utolsó fordulókból játszatunk le emlékezésül. Sajnos nem készült tornakönyv, s a válogatás csak szegényes villanásokból adhat képet. Ez még ma is pótlandó, fájó hiátus sakktörténetünk egészéből. Talán majd 100-150 év múltán lesz egy Arany Kódex, amelyben illően eldicsekedhetünk a világnak fényes sikereinkről is. Mindenesetre az első sakkolimpiát a magyarok nyerték!
Maróczy–Vukovics
Aljechin-védelem [B05]
1. e4 Hf6 2. e5 Hd5 3. d4 d6 4. Hf3 Fg4 5. Fe2 Hd7 6. h3 Fh5 7. Hg5 Fg6 8. e6 H7f6 9. Fd3 Vc8 10. Fxg6 fxg6 11. 0-0 c6 12. Vd3 Vc7 13. c4 Hb4 14. Vb3 Ha6 15. Vd3 Va5 16. Fd2 Vf5 17. Vb3 b5 18. Va3 Hc7 19. g4 Hxg4 20. hxg4 Vxg4+ 21. Vg3 Vxg3+ 22. fxg3 bxc4 23. Fa5 Hb5 24. Bd1 d5 25. Hc3 Hd6 26. Bd2 h6 27. Hf3 g5 28. He5 Bc8 29. Hg6 Bg8 30. Bf1 Hb7 31. Bdf2 1-0

Maróczy–Réti
Francia védelem [C01]
1. e4 e6 2. d4 d5 3. Hc3 Hf6 4. exd5 exd5 5. Hf3 Fd6 6. Fd3 0-0 7. 0-0 Fg4 8. Fg5 c6 9. h3 Fh5 10. g4 Fg6 11. He5 Vb6 12. Fxf6 gxf6 13. Hf3 Vxb2 14. He2 Vb6 15. Hh4 Be8 16. Hf5 Ff8 17. Heg3 Hd7 18. Vf3 Vc7 19. Kh1 Fg7 20. Bg1 Kh8 21. Hh5 Fxf5 22. Vxf5 Hf8 23. Hxg7 Kxg7 24. g5 Hg6 25. gxf6+ Kh8 26. Bg4 Be6 27. Vh5 Vd8 28. f4 Vxf6 29. f5 Be3 30. fxg6 Vf3+ 31. Kh2 fxg6 32. Vh4 Bf8 33. Bxg6 Bf4 34. Vh6 Vxh3+ 35. Vxh3 Bxh3+ 36. Kxh3 hxg6 37. Be1 Bxd4 38. Be7 Bb4 39. a3 Bb1 40. Fxg6 Ba1 41. Bxb7 Bxa3+ 42. Kg4 a5 43. Kg5 1-0 Maróczy az első táblán 12-ből 9 pontot szerzett az erős mezőnyben, játszó csapatkapitányként.

Nagy Géza–Vilardebo
Szicíliai védelem [B41]
1. e4 c5 2. Hf3 e6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. Fe2 Fb4 7. Ff3 Vc7 8. 0-0 Hc6 9. Hxc6 bxc6 10. Vd4 Vd6 11. Ve3 Ve5 12. He2 h6 13. Vb3 Va5 14. e5 Hd5 15. c4 He7 16. Ff4 Hg6 17. Fg3 Bb8 18. Vc2 Hxe5 19. c5 Hxf3+ 20. gxf3 Bb5 21. a3 Bxc5 22. Ve4 Fd2 23. b4 f5 24. Vd4 Vb5 25. bxc5 Vxe2 26. Ba2
1-0. Dr. Nagy Géza abszolút amatőrként debütált, de 14-ből 9,5-et teljesített.

Soler–Vajda
Budapesti védelem [A51]
1. d4 Hf6 2. c4 e5 3. d5 d6 4. Vc2 g6 5. e4 Fg7 6. Hc3 0-0 7. Fg5 Hbd7 8. Fe2 h6 9. Fh4 Be8 10. Hf3 Hf8 11. a3 Fd7 12. 0-0 g5 13. Fg3 Hh5 14. Hd2 Hf4 15. Fxf4 gxf4 16. Vd1 Hg6 17. Fg4 Kh7 18. Fxd7 Vxd7 19. Vh5 Bg8 20. Hf3 Ff6 21. Kh1 Bg7 22. g4 Hh4 23. Hxh4 Bg5 24. Vxg5 Fxg5 25. Hf5 a6 26. Kg2 Bg8 27. Kf3 Fh4 28. Bg1 Vd8 29. h3 Bg6 30. Bg2 c6 31. b4 c5 32. Bb1 cxb4 33. axb4 Vc7 34. c5 dxc5 35. b5 Va5 0-1.

Dr. Vajda Árpád 13-ból 7,5-et hozott a konyhára, ami több is lehetett volna, de ő volt a csapat pénztárosa és mindenese, Maróczy segédje, fő segítője. Steiner Endre 13-ból 8,5-tel végzett, a tartalék Havasi Kornél, állandó beugróként, 8-ból 5,5-öt szerzett. Nagy nehézséggel felkutatott csoportképük a Magyar sakktörténet 4. kötete címlapját díszíti, a magyar sakk dicsőségére.