Szigorúan szabályozott az a mód az Európai Unióban, ahogy egy állam beleszólhat egy magáncég működésébe. A tervezett hazai egészségbiztosítási privatizáció – a törvénybe beépített garanciák révén – meghatározná, hogy stratégiai kérdésekben négyötödös többség szükséges – érvelnek a reformpártiak, mondván, mivel a menedzsment kinevezésében az állam meghatározó szerepet játszik, ezért az állam kontrollálhatja a működést, korlátozhatja a piaci logika érvényesülését. Azonban erősen kétséges, hogy ez az elképzelés megfelel az uniós gazdasági jognak – véli Scheiring Gábor, a Védegylet szakértője. Mint kifejti: az unióban minden olyan próbálkozás, ami a magáncégek belső életébe való állami beleavatkozással próbálkozik, általában kudarcra van ítélve. Jó példa erre a „lex Mol” is, ahol szintén ilyen típusú „kontrollt” fogadott el a magyar kormány – nevezetesen, hogy az igazgatótanácsba és a végrehajtó testületbe az állam is delegálhasson tagot a Magyar Energia Hivatal részéről –, ám az unió ez ellen eljárást kezdeményezett, mivel szerintük mindez indokolatlan beleszólás egy magáncég életébe.
Arra a kérdésre, hogy az egészségbiztosítás privatizációjában részt vevő cégek a szerződés aláírása után szintén kezdeményezhetnek-e ilyen eljárást az uniónál, Scheiring Gábor arra hívta fel a figyelmet, az igazságügyi tárca vizsgálja ezt a kérdést, és ők úgy vélik: a tervezett magyar „öszvér biztosító” nem esik a versenyjog hatálya alá. De a helyzet nem egyértelmű. – Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az unióban másként látják majd. Különösen, hogy az egészségbiztosítási piacba beszálló cégek a kiegészítő biztosítási rendszer révén teljes mértékben piaci alapú szolgáltatást is végezhetnek, miközben az állami befolyás érvényesül az irányításban a tervek szerint – mutat rá. A gondokat tetézi, hogy Magyarország aláírta és ratifikálta a Kereskedelmi Világszervezettel a szolgáltatások – köztük a közszolgáltatások – liberalizációjára vonatkozó GATS-egyezményt is.
Ebből az következik, hogy ha Magyarország megkezdi a privatizációt, abból már csak igen nehezen, súlyos áldozatok árán hátrálhat ki, ugyanis a GATS-egyezmény arra kötelezi az aláíró országokat, hogy amennyiben visszavonják felajánlásukat, azzal egyenértékű más ágazatot kell „felszabadítaniuk” a tőke szabad áramlása számára, illetve azonos értékű kompenzációt kell nyújtani a haszontól elesett befektetőknek. Az egészségbiztosítás esetében ez évente 1000-1500 milliárd forintos összeg. Amennyiben Magyarország megkezdi az egészségbiztosítás részleges liberalizációját, ezzel aktiválja a GATS keretében tett felajánlását, és a továbbiakban már csak az egyezményben rögzített feltételek között működhet. Mint megírtuk, a Védegylet felszólította az egészségügyi tárcát, hogy hozza nyilvánosságra azon részletes hatástanulmányt, amely kitér az EU-csatlakozásunk és a GATS-egyezmény várható következményeire az egészségbiztosítás tervezett privatizációjával kapcsolatban. Ha ilyen nem létezik, vagy éppen nem elég alapos, vonja vissza a törvénytervezetet.
Az egészségügyi tárca megkeresésünkre annyit válaszolt: a társadalombiztosítási szabályoknak semmi közük a Védegylet által felvetettekhez.
origo.hu
Nagymama filléres trükkje: ettől burjánzik a muskátli egész nyáron
