Olvasóinktól

Szántóné Rakáts Edit (Keszthely): Egy multicég a régiónkban megvásárolta a villany- és a gázszolgáltatókat. Megszüntette a fogyasztás havi leolvasását és az addigi átlag havi fogyasztásunkkal arányosan több hónapra előre kiküld azonos összegű részszámlákat, kitöltött postai csekkel, anynyit, ahány hónap van az év végéig. Október 4-én a postán befizetendő csekkeket kiszedtem a rendező irattartónkból, összemarkoltam és befizettem minden októberi kötelezettségünket. Október 29-én befizettem az összes hasonló következő havi csekket, víz, gáz, telefon stb., egy kötegben. Ám globalizált, privát gáz–villany szolgáltatónk október 31-i keltezésű fizetési felszólítólevelet küldött. Ebben „felszólítási költség” hozzáadásával követelték rajtunk a szerintük be nem fizetett októberi részszámla összegét. Telefonos tájékoztatójukat azonnal felhívtuk, elismerték a részünkről befizetett két októberi csekk megérkezését. De mivel az október 4-én használt, előnyomott csekkbefizetési lapon az szerepelt, hogy az decemberre érvényes, olybá vette a számítógépes programjuk, hogy az hiába futott be. Mintha meg sem kapták volna. Arra viszont volt programjuk, hogy automatikusan, rendkívül agresszív módon megfenyegessenek: „külső, szerződött partnereink felkereshetik önt, és jogosultak arra, hogy a tartozás ellenértékét a helyszínen átvegyék. Ha ennek nem tesz eleget, a szolgáltatásból kikapcsolható.” Semmi udvariaskodás. Küldhetik a külsős verőlegényeket, de hogyan képzelik? Hogy merészelnek a pénz megérkezése dacára ilyen felszólítást postázni?

Kiss Antal (Miskolc): Sokak által ismert rémtörténet a Hajdú-Bét Rt. és a libatenyésztők ügye: jóravaló, szorgalmas emberek dolgoztak fáradhatatlanul családjukért, milliókat költöttek a beruházásra – kölcsönből – abban a biztos tudatban, hogy a termék árából majd törleszthetik, és még tisztes haszonhoz is jutnak, hiszen az állatok átvételét szerződés is garantálta. A libákat a Hajdú-Bét át is vette, csupán a 13 milliárdos ellenértékkel adós a mai napig. Átlagembernek ez egy irdatlan nagy összeg. Sok család számára több év verejtékes munkája foszlott semmivé és maradt a kétségbeesett sóhaj: miből tartom el családomat, és törlesztem a felvett milliókat? Csoda-e, hogy néhány gyengébb idegzetű tenyésztő öngyilkos lett? A felelősséget persze senki sem vállalta. Teljes részvétlenséggel mosta kezeit mindenki, mondván, a Hajdú-Bét sajnos csődbe ment; Bajnai Gordon mindent megtett és mégsem… stb., majd gyorsan elhallgattak és ezt várják a károsultaktól is. Jogállam-e az, ahol ilyesmi megeshet? Ahol egy szociális érzékenységére oly büszke párt van hatalmon és elnökük, a miniszterelnök az igazságosság jegyében naponta hoz döntéseket? Nyugodtan alszanak törvényhozó honatyáink, ha még csak vizsgálatot sem kezdtek, vagy nem adták át az igazságszolgáltatásnak e vérlázító ügyet? Olyan nincs, hogy nincs felelős, tessék megkeresni, mert részvétlenül, tétlenül nézni honfitársaink kirablását, az nem jogállamiság, hanem visszatérés a vadnyugati állapotokhoz, ahol az igazság az erősebbé, a gyorsabb kezűé vagy az orvlövészé volt.