Preparált zongorák

Egy zongorafedélre festett kép is szerepel Barabás Márton szentendrei kiállításán, mintegy összekötve a művek legújabb csoportját a korábbiakkal, hiszen a zene immár harminc éve többféle módon is meghatározó szerepet játszik a Munkácsy-díjas festőművész munkásságában.

P. Szabó Ernő
2007. 12. 31. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy Trabant tetején vitte 1979-ben az első zongoratestet Barabás Márton a Kertészeti Egyetem arborétumába, ahol azután az itthon akkor még meglehetősen különösnek, szokatlannak tűnő, képzőművészetet, színházat öszszekötő művészeti megnyilvánulás, a performansz során avart égetett a kicsorbult billentyűk fölött. Az egykori Kádár György-, majd Kokas-tanítvány művészetét azóta is egyszerre jellemzi a klasszikus festői szemlélethez, eljárásokhoz való kötődés és a zene inspiráló szerepe. Ahogyan korábbi munkái, a mostani, a legutóbbi két-három év anyagából összeállt tárlatán szereplő művei is az európai kultúra talán egyik legjellegzetesebb szimbóluma, a zongora darabjaiból épülnek. Organikus, illetve geometrikus motívumok ötvöződnek a műveken, mondhatni, etűdöket komponál csigára és zongorára.
Következetessége és sokoldalúsága egyszerre megragadó. Festményeket, plasztikákat, objekteket és művészkönyveket, pontosabban könyvtárgyakat látunk a tárlaton, amelyek a kortárs magyar művészetben nagyon ritka természetességgel jelennek meg egymás mellett, veszik át egymástól a hangot, vagy éppen adják elő más-más fekvésben, különböző variációkban a hasonló dallamot. A szó szoros értelmében, hiszen különös zenei hatása van Barabás Márton műveinek, akár a formavariációkat, akár a színbeli megoldásokat figyeljük, és nemcsak a zenei építkezés, nemcsak a zenei előadás eszközének a felhasználása jellemzi a munkákat, hanem az is, hogy jó néhány közülük konkrétan utal a modern zene nagyjai, például John Cage, Erik Satie iránti tiszteletre.
Ahogyan a cím, a Preparált zongorák ígéri, Barabás Márton zenei nyelvének alapegysége a billentyű és a kalapács, a zongora két fontos alkotórésze. Az alapelemekből felépülő formák, a Zongorametszet, Hangrosta, Zongoragyűrű című objektek azután a festményeken is megjelennek. (Egyszer úgy fogalmazott: Olyan festészetet művelek, amelynek a szobrászat a főszereplője.) A képfelületen egyrészt különböző természetű, egymást ellenpontozó halmazokká válnak, mint amilyen a hintaként is asszociálható és vele szemben összetorlódó kisebb formák együttese, vagy a hármas struktúrából felépülő kompozíciók némelyike, másrészt az egyes festmények, mint a Süllyedő, Emelkedő, illetve Két helyzet című képekből álló együttes mutatja, sorozattá állnak össze, hogy a formák és színek folyamatos kölcsönhatása még teljesebbé válhasson. Különös rögtönzéseknek is tanúi lehetünk, a két formarendszer között megjelenő harmadikat, az expresszív fekete vonalhálót szemlélve – ez a motívum, hogy a hangzás még összetettebb legyen, a művész akvarelljeiről eredeztethető, idézetként, átírásként jelenik meg a festményeken. Más elemek mintha azokat a hoszszú, szabálytalan, a sík két dimenziójából kilépő, fából megfaragott vonalakat idéznék, amelyek installációk részeként megjelentek a kiállítótermek terében, falain, sőt elindultak a kiállítótéren kívüli világ felé is.
Dinamika és racionalitás, játékosság és líraiság, organikus és geometrikus formaképzés, a rendkívül összetett térbeliség és a felület értékeinek, faktúrájának a hangsúlyozása, anyagszerűség és anyagtalan, légies könnyedség egyszerre jellemzi a műveket. Nem véletlenül tiszteleg egyik alkotásával Barabás Márton Kandinszkij előtt: mintha mindegyik kompozíciójába világmodellt szeretne sűríteni, legyen az a mű nagyméretű táblakép vagy stabil mobil plasztika, mint a Forgatókönyv, Nyolc szürke filckalapács térben vagy éppen Sieben bagatelles vagy Klavierstück für vier Haende, ahogyan könyvobjektjeinek a címei mondják. Miközben azonban együtt meditálunk a művésszel a világmodell megteremtésének a lehetősége vagy lehetetlensége fölött, ne feledkezzünk meg arról a finom humorról sem, amely például a Révfülöpi facsigában sűrűsödik, vagy arról a figyelmet érdemlő tényről sem, amelyet az egyik mű címe a következőképpen közöl: A reggel fénye fakuló mélykék.
(Preparált zongorák, Barabás Márton kiállítása, Szentendre, Erdész Galéria, 2008. január 8-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.