Program ellenzékből

Követve nyugat-európai testvérpártjainak mintáját, az ellenzéki Fidesz Erős Magyarország – Egy európai program elnevezéssel alapprogramot hirdetett. Nem számszerűsített választási ígéretek gyűjteményére kell gondolni és nem is számon kérhető kormányprogramra, mert ezeknek – hacsak nem történik valamilyen váratlan fordulat – még nem jött el az ideje. Az Erős Magyarország alapelveket foglal magába. Egy nemzeti elkötelezettségű kereszténydemokrata párt politikai credóját, a gazdasági és társadalmi növekedéssel kapcsolatos jövőképét, amely optimális esetben akár többciklusnyi időre is ideológiai alapját képezheti a majdani választási programoknak. A tizenkét fejezetből álló program magába sűríti mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a Fidesz az elmúlt közel két évtizedben felhalmozott. Létrehozásában nagy segítséget nyújtottak az angliai és németországi partnerekkel végzett konzultációk, valamint az Európai Néppárt körül megszerveződött szakmai műhelyek támogatása.
Ehhez hasonló elvi-ideológiai alapvetéssel még egyetlen hazai ellenzéki párt sem rukkolt elő két és fél esztendővel a parlamenti választások előtt sem a bal-, sem pedig a jobboldalon. A Fidesz esetében külső kényszerek is közrejátszottak a program megalkotásában. Az elmúlt esztendő választási veresége elkerülhetetlenné tette a nagytakarítást a programalkotás háza táján. A 2006-os kudarc bebizonyította, hogy a hangzatos ígérgetésnek, a nagyotmondásnak nincs értelme. Magyarország költségvetési tartalékai roppant szerények. Egy józan és mértéktartó kormányzati elit hiánya, illetve a gazdaság működésére rátelepedő politikai demagógia könnyen az eladósodás irányába lökheti az államháztartás rendszerét. A balliberális koalíció felelőtlen, populista és hazugságokkal teli ténykedése a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket messze túllépve sodorta kényszerpályára az országot, hosszú évekre lehetetlenné téve a fenntartható, megrázkódtatásoktól mentes növekedést. Mivel a Fidesz 2002 óta két ízben is alulmaradt az ígérgetések versenyében – sokszorosan megfizetve az árát minden tévedésének és mulasztásának –, ezért a felelősségét is fölösleges firtatni. Bűnhődnie nem neki kell, hanem annak az MSZP-nek és SZDSZ-nek, amely pártok hatalomra kerülésének és maradásának költségeit még évekig nyögheti az ország.
A regnáló koalíció egyetlen komolyan vehető ellenfeleként nem csupán jól felfogott érdeke, hanem kötelessége is a Fidesznek, hogy valódi gazdaság- és társadalompolitikai alternatívát mutasson fel. Az egyszerű hétköznapi életét élő és ott boldogulni akaró választópolgárok éppúgy igénylik ezt, mint az üzleti élet hazai és nemzetközi szereplői. Az előbbiek szavazatai nélkül a parlamenti többség elérése és a kormányalakítás lehetetlen, míg az utóbbiak támogatása a tartós és stabil kormányzáshoz szükséges. Természetesen nehéz lenne minden igényt kielégíteni, de egy olyan párt, amelyik nem csupán magas támogatottsággal, hanem elegendő intellektuális munícióval is rendelkezik, elegendő eséllyel pályázhat a választási győzelemre.
Egyéb külső kényszerítő erők is közrejátszottak abban, hogy a Fidesz közrebocsátotta alapprogramját. Amióta Gyurcsány Ferenc és támogatói köre kezében van az MSZP kommunikációs stratégiájának irányítása (ennek kezdete a 2004-es kormányfőcserénél jóval régebbre nyúlik vissza), a kormánykoalíció rendre az ellenzék ellenzékének szerepében lép fel. A rendelkezésükre álló erőforrásokat maximálisan mozgósítva sulykolja a kiszemelt választói célcsoportok előtt, hogy a magyar politikai élet egy demokratikus baloldali kormány és egy szélsőségekkel kokettáló, populista jobboldali ellenzék harcából áll, amelyben a stabilitást kizárólag az előbbiek hatalmon maradása tudja garantálni. Közpénzek milliárdjait tékozolta el, hogy elhitesse a lakossággal a dübörgő gazdaság és a nagy jólét illúzióját, miközben egész pályás letámadással tartotta folyamatos össztűz alatt az ellenzéket. A helyzet a 2006-os választások óta sem változott lényegesen, csak ezúttal már nem a jóléti rendszerváltáshoz kötődő szlogenekkel bombázza az emberek tudatát, hanem egy nagyszabású reformpolitika látszatát próbálja megteremteni. A kormánypártok jelenlegi népszerűségi mutatói egyértelműen azt jelzik, hogy ennek a reformerszerepnek enyhén szólva nincs kedvező társadalmi fogadtatása. Abból a szempontból viszont állandósult a helyzet, hogy bizonyos, a Fidesszel kapcsolatos sztereotípiákat változatlanul igyekszik fenntartani a kormány, hogy megmaradt törzsszavazóit maga mellett tartsa. Ezek sorába illeszkedik az a folyamatosan hangoztatott állítás, miszerint a Fidesznek nincs programja, ezért vitázni sem lehet vele. Amennyiben persze az ellenzék vezető ereje mégis előrukkol valamilyen elképzeléssel, akkor a kormánypártok vagy egyszerűen ellopják azt (lásd a költségvetési tanács létrehozására vonatkozó kezdeményezést), vagy pedig lekicsinylő és gúnyos hangon támadják, semmitmondó közhelygyűjteménynek titulálva azt.
Az Erős Magyarország program éppen ezt a támadási felületet iktathatja ki. Nem csupán szembeállítható az átláthatatlanul burjánzó kormányzati koncepciókkal, hanem akár arra is alkalmas lehet, hogy a benne foglalt állításokra építve a Fidesz átvegye a kezdeményezést a közéleti viták harcterén. Éppen ideje volt már valamit szembeszegezni a koalícióval, mert az elmúlt hetekben újra elborította a médiumokat az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódó, ki tudja, hányadik kormánypropaganda. Mondani sem kell, szokás szerint közpénzekből teremtve elő a koalíció öntömjénezésének költségeit!
Sok függ a továbbiakban a Fidesz szakértőinek és a szellemi holdudvar meghatározó képviselőinek teljesítményétől. Nem elég ugyanis kormányképesnek lenni, annak is kell látszani. Az előbbi adott, az utóbbi igazolását viszont jeges kormánypárti ellenszélben kell bizonyítani. Ha nem sikerül reflektorfénybe állítani az alapprogramban foglaltakat, illetve a szakmai vitákban átvenni a kezdeményezést, akkor hamar elveszítheti a közérdeklődést. Gyurcsány Ferenc mindent el fog követni azért, hogy minél jelentéktelenebbnek tüntesse fel az ellenzék programalkotásra irányuló törekvéseit. Amennyiben sikerül megnyernie saját parlamenti képviselőivel szemben is az egészségbiztosítási rendszer magánosításáért folytatott csatát, illetve elfogadtatni a 2008-as költségvetésről szóló törvényt, akkor muníciója is lesz hozzá. Nem kétséges, hogy a bólogató cselédsajtó fogja majd bizonygatni, hogy lám, a reformpolitika sikeres, nincs értelme annak, hogy az ellenzék állításaival bárki is vitába szálljon. A Fidesznek fel kell készülnie arra, hogy az említett törvények megkapják a parlamenti többség támogatását, és átmenetileg Gyurcsány Ferenc pozíciói is megszilárdulnak. Ha mindezek ellenére sikerül elérni, hogy a szakpolitikai műhelyekben és a közélet porondján lezajló polémiák legfőbb tárgya ne a reformnak álcázott pénzbehajtás legyen, hanem az ellenzék által felvázolt jövőkép, akkor ez száz közvélemény-kutatási felmérésnél biztosabb előrejelzése lehet a közelgő népszavazás megnyerésének, a majdani választási győzelemnek.
Emellett arra sem árt felkészülni, hogy hónapokon vagy akár heteken belül megbukik a kormány, és a továbbiakban egy új miniszterelnökkel kell szembenézni. Végső esetben pedig bekövetkezhet az az eshetőség is, ami a leginkább szükségessé teszi a programalkotást, mégpedig a koalíció teljes bukása, az előre hozott választások kiírása.