Tarpai nagytemplom

A Tiszától északra fekvő település neve 1299-ben Turpa alakban bukkant fel először egy iratban, 1332 és 1335 között Thorpaként szerepelt a pápai dézsmajegyzékekben. Szent András titulusú plébániája évenként átlagban mindössze hét garas tizedet fizetett. Érdekes, hogy – jókorát ugorva az időben – a XIX. század végén megjelent Pallas-lexikon is kisközségnek nevezi a Bereg megye tiszaháti járásában fekvő Mező-Tarpát, holott akkoriban, az 1891. évi népszámláláskor még tekintélyes, 3040 fős lakossága volt. Ma alig több, mint kétezren élnek a fogyatkozó Tarpán, amely az 1700-as évek közepén még hat-hétezres lélekszámú helység volt.
Márok 1299. évi határjárásakor a Szent András-parókia László nevű papját említette a jegyzőkönyv, aki 1321-ben tanúskodott végrendelkezésnél Bulcsún. Bizonyos tarpai nemest említenek királyi emberként 1338-ban és 1341-ben, ekkor a község birtokosai közé tartozott a Tarpai család. A török idők előtt és alatt a tiszai átkelőhely, valamint a beregszászi országút közelsége emelte Tarpa gazdasági súlyát, amit Bethlen Gábor fejedelem az 1626. március elsején kiadott mezővárosi ranggal és a vele járó kiváltságokkal ismert el. 1665-ben már országos vásárok rendezésére is jogot nyert I. Lipót királytól a település, amelynek már nem voltak birtokos földesurai.
Tarpa templomának tekintélyes méretei is jelzik a XV–XVIII. századi árutermelési és kereskedelmi konjunktúrát. Az 1400-as évek elején a Várady és a Báthori família épített tekintélyes egyházat a román kori András-templom helyén. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyhez északról gótikus sekrestye kapcsolódott. Felismerhető a hajó nyugati oldalán a bejárat csúcsíves keretének nyoma. A XV. század utolsó éveiben készült a déli oldalon teljes szépségében látható díszkapu. Háromszoros körteprofil-bélletű, ívelt vállköves, egyenes szemöldökű portál, amely fölött ott a Báthoriak híres, három sárkányfoggal vágott pajzsa, domborművű címerállatukkal, az önnön farkába harapó rusnya sárkánygyíkkal. Az ajtólap egyetlen darabból készült, 253 centiméter magas, 127 centiméter széles, csaknem nyolc centi vastag hársfa tábla, amelyet most is az eredeti, gótikus ízlésű kovácsoltvas pántok, kosszarvak tartanak. Szemközt e bejárattal, a tágas és hosszú hajó északi falán három egybefüggő képmezőben a sárkánnyal viaskodó Szent György lovagot, a gonoszt legyőző Szent Mihály arkangyalt s köztük a Golgotát, a Krisztus keresztjénél imádkozó Szűz Máriát és János apostolt láthatjuk. Az 1450-es évek táján készült freskókat 1981-ben találták meg a vakolatréteg alatt, majd szépen restaurálták.
Az 1500-as esztendők végén a tarpaiak átálltak a református hitre. A nagy fellendülés alkonyán, 1795-ben elbontották a régi szentélyt és a sekrestyét, jelentősen meghosszabbították a hajót. Ekkor emelték a nyugati oldalon a 45 és fél méter magas új kőtornyot, és alakították át a középkori ablakokat. Oszlopokon álló fakarzatot ácsoltak, a mennyezetet festett, kazettás deszkaborítással fedték be. Ekkor készült a szép barokk stílusú, faragott koronájú szószék és a papnék padjának nevezett, ugyancsak míves festett asztalosmunka.
1881-ben villám csapott a toronyba, az értékes középkori harangok lezuhantak és összetörtek (egyikük 1317-ből, vélhetően a Szepességből származott). 2001-ben Tarpa közelében pusztított a legutóbbi nagy tiszai árvíz, de a település nem szenvedett kárt. Szerencsésen megmenekültek értékes XIX. századi tornácos kisnemesi és gazdaházai. Tarpa nevezetes fiai: Esze Tamás kuruc jobbágy, a Rákóczi-féle szabadságharc ezeres kapitánya és Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tarpai választókerület országgyűlési képviselője. Előbbi 1708-ban halt meg a nyitrai táborban, az először szélsőjobboldali, végül németellenes politikust 1944 karácsonyán végezték ki. Mindkettejük emlékét nagy becsben tartják Tarpán.