(Párizs)
Újabb magyar öngyilkosság – lépett hozzám a norvég kolléga az oroszokkal szemben 17-11-es, 27-23-as és 34-31-es előnyről 36-35-re elveszített negyeddöntő után, majd hogy tovább keserítsen, így folytatta: – Ha egyszer a kézilabda mellett nyerni is megtanultok, mindig ti lesztek a világbajnokok.
Ez így persze túlzás, Kirsner Erika szerint is az: „Bevallom, én azt a várakozást kicsit erősnek éreztem, hogy aranyérmesek leszünk, de a legjobb négybe be kellett volna jutnunk, mert az már szép eredmény, és ott is lenne a helyünk. Mint a románoknak, akiket megvertük, a németeknek, akikkel döntetlent csináltunk, vagy az oroszoknak, akiktől egy góllal kaptunk ki. Velük egyenrangúak vagyunk. Sőt bizonyos tekintetben jobbak is. De egyikük sem produkálna a sorsdöntő meccsen, a győztes állásnál 0-7-es, 1-6-os és 0-5-ös sorozatot. Ez csak a mi keresztünk. Évek óta hordozzuk, edzőtől, játékostól, helyszíntől, ellenféltől függetlenül.”
A vb előtt Németh András szövetségi kapitány elmondta, melyik hat csapatot tartja a földkerekség legjobbjának. Közülük négyen ott vannak az első négyben, és öten ott lesznek az első hatban is. A mai magyar–francia összecsapás vesztese azonban kiszorul onnan. A két nekibúsult kieső találkozik tehát, és alapkérdés, melyik tud túllépni csalódásain, és talál e picit nyűgnek tetsző folytatásban több ösztönzőt. Nem is feltétlenül számszerűsíthetőt, mert Pekingbe vagy a következő vb-re automatikusan se az 5., se a 8. nem jut ki, az olimpiai selejtezőn viszont ez is, az is indulhat.
Ám ahogy a negyeddöntő elvesztése nem eltörölte, hanem súlyosbította a korábbi bakikat, különösen a Korea elleni nyegleséget, úgy a hátralévő két mérkőzés is árnyalhatja utólag a csütörtöki összecsapást. Ha válogatottunk kétszer nyerve 5. lesz, balszerencsés, de becsülendő alakulatként térhet haza; ha azonban kétszer kikap, akkor az oroszoktól elszenvedett kudarc törvényszerűnek tűnik fel, és adódik a kérdés: mit keresne ez a legutóbbi négy meccsét elvesztő vb-8. társaság a legjobbak között?
A jövő mellett a múltat is átíró helyzetről és a továbbiakról a lányok is sokat beszélgettek, már amikorra meg tudtak és meg akartak szólalni. Hogy mire jutottak, azt Vérten Orsolya foglalta össze: „Nagyon nehéz megemészteni, hogy kikaptunk. András is elmondta, mi is úgy érezzük, az oroszok ellen játszottunk legjobban, és a legnagyobb hibát nem a negyeddöntőben, hanem Korea ellen követtük el, mert ha megverjük, Angolán keresztül simán bejuthattunk volna az első négybe. Mostantól viszont csak az ötödik hely lehet a célunk, de legalább azt el kell érnünk, és mindent meg is fogunk érte tenni.”
Meg is kell, mert a franciák hasonló úton járnak. Bár az első félidőben 14-7-re vezettek, kétszeri hosszabbítás után 34-31-re alulmaradtak a románokkal szemben, és a válogatottságot egyszer már lemondó, idősebb játékosaik nem azért tértek vissza, hogy hazai közönség előtt az 5. helyért küszködjenek. Mégis ezt teszik majd, mert ha érmesek nem lehetnek, ugyanaz vezeti őket, ami remélhetőleg a mieinket is: a veszteség minimálisra csökkentésének szándéka.
Hiszen csapatunk 2003-ban vb-ezüst-, 2004-ben Eb-bronz-, 2005-ben pedig vb-bronzérmes volt, tavaly viszont 5. lett az Eb-n, és ennél jobban most sem szerepelhet. Észnél kell lenni mától egészen az olimpiáig, mert az elittől nyolcsávos autópálya vezet a középszer felé. Hét sáv oda, egy vissza.
Párizsi program. Szombat, az 5–8. helyért: Koreai Köztársaság– Angola 10 ó, Franciaország–Magyarország 12.30; elődöntő: Románia–Oroszország 15 ó, Norvégia– Németország 17.30. Vasárnap: a 7. helyért 9 ó, az 5. helyért 11.30, a 3. helyért 14 ó, döntő 16.30.
origo.hu
„Nincs miért megsértődni” – kolléganője adta meg a kegyelemdöfést Aranyosi Péternek
