Egyelőre az ország három helyszínén, Budapesten, Nyíregyházán és Székesfehérváron érhető el a fogyatékkal élő embert nevelő családok számára a szolgáltatás, amely kísérleti jelleggel indult 2007 őszén. A pályázati forrásból finanszírozott program irányítása a Kézenfogva Alapítvány kezében összpontosul, de a partnerek között szerepel a Csepeli Szociális Szolgálat, az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége és a Székesfehérvári Csemete Alapítvány is.
A program ötlete azért merült fel, mert a szociális törvény tavalyi módosítása nyomán 2009-től megszűnik az önkormányzatok kötelezettsége a fogyatékkal élők ellátására, bár ennek most is
csak a helyhatóságok kis része tesz eleget.
– Eddig 70-80 család vette igénybe a Fecske szolgáltatásait a 25 szociális munkás segítségével – tudtuk meg Orosz Andreától, a Kézenfogva Alapítvány munkatársától. A szolgálat minimális térítési díjjal vehető igénybe, de mód van arra is, hogy a rászoruló családok ingyenesen hozzájuthassanak. Április végén azonban leáll a program, mert eddig tartott az alapítvány által elnyert pályázat futamideje, ám a vezetők reménykednek benne, hogy folytathatják a munkát.
– Az a célunk, hogy ezeket a családokat tehermentesítsük egy kicsit, azaz a fogyatékkal élő családtagnak akár néhány órás otthoni felügyeletet biztosítunk – teszi hozzá.
Kata egy Down-kórban szenvedő 17 éves lány, aki magántanulóként most tart az általános iskola nyolcadik osztályánál. Amikor otthonában meglátogatjuk, nagy kíváncsisággal, de bizalommal fogad bennünket. Édesanyja, akivel az étkezőasztalhoz ülünk le beszélgetni a szomszéd szobában játszó gyermekéről, úgy fogalmaz: mivel ő ilyen közvetlen, mint ahogy látszik is – és egy röpke pillantást vet rá –, nagyon könnyen befogadja azt, aki őt is elfogadja.
– Miután családban nőtt fel, vannak testvérei, ez természetes is volt – mondja Mária.
Katával együtt négyen vannak testvérek, itt vannak, nézd csak! – mutat rá a falon sorban függő képekre. Büszkén mondja el: három egyetemista lányunk van, egy nincs velünk már, Judit és Kinga még otthon laknak.
A család két hónapja talált rá egy „downos” levelezőlistán keresztül az alapítvány által felkínált lehetőségre. Előtte a kerületi támogató szolgálatnál voltak, amiről Mária elmeséli: gyakorlatilag nagyon kevés időt tudtak biztosítani, mert ott meg fog szűnni ez a fajta szolgálat. – Ők egyébként emiatt csak heti kétszer egy órát tudtak felajánlani segítségképpen, és drágábbak voltak.
Kata számára – kezd újból mesélni az édesanya gyermekéről – a közeg az, amit mi nyújtunk neki a világból. Az, hogy valaki jön hozzá, foglalkozik vele, játszik vele, beszélget, önmagában is azt ajándékozza számára, hogy fontos. Hogy igent mond az életemre, igent mond arra, aki én vagyok. Ettől Kata közérzete már jobb, és abban is segít, hogy olyan dolgokat tanul meg, amitől az értelme, a tapasztalása mindenképpen fejlődik.
Mária, aki Kata születéséig pedagógusként dolgozott, ma már csak heti kétszer tud munkába menni.
A család korábban az önkormányzattól vett igénybe hasonló, de sok részében eltérő szolgáltatást.
– Második műtétemkor, mert nem tudtam tolni Katát – sóhajt fel –, 2004 óta, tehát már negyedik éve vettük igénybe a támogató szolgálatot. 2003-ban műtöttek meg, de utána lett egy sérvem, amiért Katát, aki akkor volt kilencven kiló, nem tudtam tolni. Akkor kezdtünk el keresgélni, és találtuk meg az önkormányzati támogató szolgálatot. Ők abban segítettek, hogy adott időre eljöttek és például elvitték egy sétára, eltolták, mert ő tolókocsis.
Az ottani segítők között több idősebb hölgy volt, akik nagyon melegszívűen tették a dolgukat, itt pedig két fiatal lányka van – meséli, majd az önkormányzati fennhatóságú támogató szolgálatokról kiemeli azt is: nem kifejezetten gyerekeken segített, hanem elsősorban idősebbeket, akik mozgássérültek, vagy nem nagyon tudnak kimozdulni otthonról és valamiféle betegellátást igényelnek. – Katát, amikor négy évvel ezelőtt kerestük ezt a szolgálatot, úgy fogadták be, mint egy egyedüli „kis picikét”.
A Fecske Szolgálat keretei között a család reggel héttől este tíz óráig bármikor igénybe veheti a segítséget, míg a támogató szolgálatok reggel nyolctól délután négyig ajánlották fel szolgálataikat.
– Amikor mi elbúcsúztunk az itteni támogató szolgálattól, akkor ők megértették, hogy mi miért tettük. Maguk is elmondták, hogy 2008 végén, vagy 2009 elején, nem tudom pontosan, meg fog szűnni ez a szolgálat, visszamennek a gondozási központjaikba, és valamit majd utána ki fognak alakítani, de ez a formája önkormányzati szinten másképp fog működni.
A két szolgálat azonos, csak más személyi feltételekkel, és másfajta képzettséggel, másfajta mentális hozzáállással tudják ellátni a fogyatékkal élő embereket. A támogató szolgálatnál meg is mondták, speciális dolgokat nem látnak el Katával, például fejlesztést nem vállaltak.
Enikő, aki heti háromszor, négyszer is eljár Katához, fiatal családanya. A Fecskéhez úgy került, hogy felajánlottak neki egy részmunkaidős lehetőséget.
Éppen Kata kedvenc játékával, a memoryval játszanak az asztalnál. Enikő, amikor Katához jön, játékokkal teli kosarát is hozza, amit ha meglát a kislány, már lelkesen rohan és vár.
Víziló – hangosodik fel Kata, amint megpillantja az újonnan felfordított kártyalapot, aminek a párját kell megtalálni a játékban.
– Ez volt már, ugye? – kérdezi Enikő a kislánytól, aki biztosan rávágja: Nem!
– Akkor az biztos az előző héten volt, már összefolynak a napok – magyarázza Enikő, majd Kata vidáman felnevet.
– Mióta Enikő hozzánk jár, azóta van, hogy Kata kurjongat nagyokat örömében, azelőtt ez nem volt – fűzi hozzá az édesanya, aki alig pár perccel ezelőtt arról beszélt: ha egy anyáról levesznek terhet, a család működik jobban.
DAMD
Ha nem elég retró a Suzuki, a DAMD még retróbbá teszi
