Elsők az egyenlők között

Férfi kézilabdázóink győztesként zárták a bergeni csoportkört a norvégiai Európa-bajnokságon, de ehhez az önmagában szenzációs kijelentéshez tegyük hozzá: csapatunk első lett az egyenlők között, miután szombaton 28-24-re kikapott Németországtól, vasárnap pedig 31-26-ra verte Fehéroroszországot. Kedden a svédek ellen Trondheimben az olimpiai kvalifikáció szempontjából a legfontosabb összecsapás következik.

Eredmények.
Szombat: Németország–Magyarország 28-24, Spanyolország–Fehéroroszország 36-31.
Vasárnap: Spanyolország–Németország 30-22, Magyarország–Fehéroroszország 31-26.
A C csoport végeredménye: 1. Magyarország 4 pont, 2. Spanyolország 4,
3. Németország 4, 4. Fehéroroszország 0. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények döntöttek.
A trondheimi középdöntőt Franciaország 4, Magyarország, Spanyolország, Németország és Svédország 2-2, Izland 0 ponttal kezdi.
A mieink kedden a svédekkel, szerdán az izlandiakkal, csütörtökön a franciákkal játszanak.

(Bergen)
Előzetesen legalább egy pontot reméltünk az első két mérkőzéstől, utóbb viszont már azon sopánkodtunk, miért nem lett belőle három vagy akár négy. A spanyolok csütörtöki legyőzése után ugyanis jelentősen megnőtt csapatunk önbizalma emellett ázsiója is, és szombaton a meccs bizonyos szakaszaiban a németek sem tűntek verhetetlennek. Mert igaz ugyan, hogy például 17-23-nál azért fohászkodtunk, nehogy csúfos legyen a vége, de a második félidő kezdetétől eltekintve, amikor a vb-címvédő tényleg átrobogott ekkor nehézkesen visszarendeződő védelmünkön, általában egyenlő felek küzdelme zajlott. Ami ezúttal nem felhőtlen dicséret, mert egyik gárda sem tündökölt, a mieink sem tudták megismételni a két nappal korábbi vagány, ésszerűen vállalkozó játékukat. A világbajnoktól persze ki szabad kapni, és a 28-24 ránézésre is elmegy, de Skaliczky László szövetségi kapitány értékelésével is nehéz vitába szállni: „Átlövő-teljesítményben, az átlövő és a beállós kapcsolatában és a lerohanások terén is elmaradtunk a németektől, ez döntött.” Játékosaink is kellő önkritikával és ebből következően lógó orral távoztak, a bokasérülést szenvedett Gulyás Péternek pedig még eggyel több oka akadt a bosszankodásra. „Amikor betörtem, ráléptem Hens lábára, onnan külső talpélre érkeztem, és kifordult a bokám. Szerintem elszakadt a szalagom” – mondta, és diagnózisa, ha részlegesen is, de beigazolódott.
A fehéroroszok eközben már kamikaze típusú akcióikkal a spanyolokat szaggatták, és bár végül 36-31-re alulmaradtak, Hajdu János csapatvezető – a szövetségi kapitányi poszton egyébként Skaliczky közvetlen elődje – megjegyezte: „Vigyázni kell velük, százszázalékos teljesítmény szükséges ellenük, mert a nyolcvan már biztosan kevés lenne.” Ráadásul azzal, hogy tegnap kora délután a spanyolok váratlan magabiztossággal, 30-22-re megverték a németeket, a helyzet a lehető legélesebbé vált: ha válogatottunk győz, első, ha kikap, utolsó. „Erősebbek vagyunk a fehéroroszoknál, ha azt játsszuk, amit tudunk, nyerünk” – mondta Skaliczky, és a látottak őt igazolták.
A beloruszok magányos, eltökélt, de a modern kézilabdához képest kőbaltás harcosok módjára csatáztak; klasszikusnak szánt átlövéseik a blokkban haltak el, ezért inkább alulról próbálkoztak, szinte csak találták a gólokat. Szerencsére valamivel kevesebbet, mint a lényegesen iskolázottabb magyarok, akiknek soraiban Nagy László harminc perc alatti hat találatával újra spanyolos tempóban pörgött. Az első negyedóra döntetlen közeli állásából 13-9-re nőtt, majd szünetre 18-16-ra csökkent az előny, a két, egymást kiegészítő vélekedés pedig úgy szólt: még nincs meg, illetve meg kell lennie.
Aztán a 45. percre tulajdonképpen felsóhajthattunk: megvan. Addigra a védelem mellett Puljezevics kapus is ráállt a fehérorosz hullámhosszra, végre bejött néhány kontra, Iváncsik Gergő ezért kedvére száguldozhatott és szórhatta a gólokat. 25-19-nél a részeredmény plusz a képességek alapján elképzelhetetlennek tűnt a fordítás, és nem is csalatkoztunk. Magyarország végül 31-26-ra nyert, és ma csoportelsőként utazhat Trondheimbe, a középdöntő második csoportjára.
A lapzárta miatt ezúttal el kell tekintenünk a szokásos nyilatkozatoktól, de a szakvélemények helyett talán Klembucz gyúró álláspontja is megteszi: „A szállodában meglepetés várja a csapatot: újházi tyúkhúsleves és madártej. A csoportelső megérdemli.”