Két lépést hátra!

(Moszkva)

Mindössze ötven méterre állhattam a Vörös tértől a százezernyi ember között, amikor a tömeg váratlanul hátrahőkölt. Tucatnyi rendőr és a különleges belügyi alakulatok emberei lökték-rúgták az első sorban állókat, akik igyekeztek menekülni a támadás elől. Gyermekes szülőket és fiatal nőket ragadott magával az emberfolyam. Szinte a csodával határos, hogy senki nem került az aszfaltra, és nem tapostuk agyon. Csak amikor véget ért az attak, értettük meg, hogy Putyin elnök kihangosított újévi üdvözlete, a tömeg morajlása, a környező koncertek hangzavara miatt nem hallhattuk a rendőrségi felhívást, amely hátrálásra adott parancsot. Kiderült ugyanis, hogy tiltott zónába léptünk…
Érthetetlen, hogy az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata által szervezett központi ünnepség miért nem lehetett biztonságos – éspedig éppen a testület miatt. Az orosz rendvédelmi szervek ugyanazt a hibát követték el, mint szocialista rendőrségünk három évtizede a budapesti Ifjúsági Parkban: egy ponton, egyenként ellenőrizve engedték át a szórakozni vágyó embereket, ezáltal tömegfeszültséget keltve.
Érthető a hatóságok nyugtalansága, hiszen az újévi ünnepet, vagyis az orosz birodalom legnagyobb népi buliját megelőzően két ismeretlen eredetű robbanás is történt a Kreml mellett. Persze egyesekben rögtön felmerült, hogy talán éppen a titkosszolgálatok „pukkantottak”, hogy legyen indokuk a szigorúbb ellenőrzésre.
A váratlan tumultuózus jelenet második felvonása után jobbnak láttam, ha biztonságosabb helyszínt keresek – kicsit odébb, a Nagyszínház előtti téren vártam be a 2008-as évet.
Oroszországban egyébként életre szóló élménynek tartják, ha az ember a Vörös téren ülheti meg az újévi ünnepet. A fővárosba ezerszámra érkeznek a vidéki oroszok, hogy a Kreml közelében töltsék a „Novij Godot”. Hála a szervezőknek, az „újoroszok”, vagyis az újgazdagok még nagyobb teret kaptak az ünneplésre, hiszen a tér jelentős részét műjégpályává alakították, ahová a belépő stílusosan 2008 rubelre (mintegy 14 700 forintra) rúgott.
Az ünneplő tömeg egyharmadát éppen ők alkották, de legnagyobb meglepetésemre többségben voltak a nemzetiségiek. A belvárosi utcákat dagesztáni, kazak, kirgiz, üzbég, azerbajdzsáni és egyéb fiatal fiúk lepték el. Vendégmunkások, akik a fővárosi aljamunkát végzik – általában éhbérért. A hatalmas plázákban takarítanak, a keleti piacokon rakodnak, a hajnali utcákon sofőrködnek. Nekik nem adatott meg, hogy menő klubokban rúgjanak ki a hámból, vagy luxuslakást béreljenek a házibulihoz, sőt azt sem engedhetik meg maguknak, hogy évente többször utazzanak haza.
Ők ma a moszkvai utca proletárjai. Hétköznap és ünnepnap.
Egyébként a hivatalos statisztikák szerint a moszkvaiak kétharmada otthon vagy a dácsájában fogadja az új évet, mások viszont, egyre többen, majdnem egytizedük külföldre utazik mulatni. Mintegy nyolc százalékuk engedheti meg magának, hogy klubokban várja be az éjfélt, és sajnos legkevesebb öt százalékuk a munkahelyéről kénytelen üdvözölni szeretteit. A fennmaradó tized a bizonytalan „adatközlő”. Legtöbbször ők kezdik a bulit az utcákon.
Az újévi ünnep katonai jellege már december 26-án érezhető volt, amikor a Kremlbe, az ország fő karácsonyfája mellé sereglettek a kiválasztottak. Véget nem érő katonai sorfal zárt el egy egész negyedet a jónép elől. Már a Kitaj Gorod metróállomástól vacogó kiskatonák mellett haladtam el egészen a Nagy-Moszkvareckij hídig, ahol fiatal baka kísért át a gyalogosátkelőn. Meg is kérdeztem tőle, hogy nem tört-e ki a háború, reggel ugyanis nem hallgattam híreket, de válaszadásra nem volt jogosult a kölyökképű hadfi. A Vaszilij Blazsennij-székesegyház mellett azonban láttam, hogyan kászálódnak ki egymás után a hófehér szakállú Télapók, és indulnak el a vár irányába.
A „Novij God” sajátos megünneplése egyébként mindössze 73 éves történetre tekint vissza. Merthogy az újév megülése, akárcsak a karácsony, a kommunista kísérlet áldozatául esett. 1934 decemberében azonban Sztálin elvtárs úgy határozott, hogy népi ünnepre is szükség van. Tehát a Pravdában mindössze három nappal az ünnep előtt megjelent egy cikk, amelyben a bolsevikok arra hívták fel a lakosságot, hogy szervezzen a gyermekek részére újévi fenyőünnepet. December 31-én egész Szovjet-Oroszországban álltak a feldíszített fák, a dolgozó nép megértette a pártvezér hívó szavát. Tegyük hozzá, hogy ebbe is beavatkozott az akkori hatalom. A rendelkezések szerint a fenyőfa tetejét ötágú vörös csillagnak kellett ékesítenie, és minden dísznek meg kellett felelnie az elvárásoknak. A Télapó is vörös volt természetesen, de közben a pezsgő is az újévi ünneplés elmaradhatatlan részévé vált. A Vörös téren is. (Mostantól azonban, egy új rendelkezés értelmében, itt tilos lesz az alkoholizálás.)
A karácsony szent ünnepét a rendszerváltást követően tették hivatalossá. Szigorúan egyházi ünnep, amelyet minden orosz ember legalább a lelkében megtart, hiszen államilag elismert, tehát munkaszüneti nap. A pravoszláv naptár szerint hétfőn, január 7-én tartják.