Kiszámíthatatlanság és bürokrácia

Sem az adórendszer áttekinthetetlenségében, sem az ehhez fűződő bürokrácia túlburjánzásában, sem pedig az adóváltoztatások kiszámíthatatlanságában nem látnak javulást 2009-re szakértők. Miközben az évek óta tartó ötletelés és az ígéretek ellenére még ma is 53- féle elvonás formájában fizetjük a közterheket, a versenyképességi mutatóink egyre jobban romlanak.

Gyakorlatilag 2001 óta tart az adóreformmal kapcsolatos elképzelésekkel történő „hülyéskedés és ötletelés” – jelentette ki Kupa Mihály egykori pénzügyminiszter a köztelevízió tegnap reggeli adásában, ahol hangsúlyozta: a különböző elképzeléseket 2006–2007-ben „felhabosította a kormány”, elsősorban az erősen megnövekedett adóelvonási szint miatt. Kupa leszögezte: nem nevezhető reformnak például az áfa emelése, miközben a versenyképesség érdekében többek között a „nagyon magas” szolidaritási adó leemelésével lehetne javítani.
– A versenyképességi kerekasztal egyértelműen felsorolta, hogy ebben a kérdésben nemcsak az adókról van szó, hanem az egész szabályozásról, a korrupcióról és a kiszámíthatóságról is – mondta a közgazdász, hozzátéve, hogy jelenleg „még a kormányon belül sem tudják, hogy mit akarnak az adórendszerrel”. Kupa szerint további probléma, hogy a források csökkentésével és a megnövekedett feladathalmaz szabályozatlanságával „csak lepusztítják az önkormányzatokat”.
– Jelenleg 53-féle elvonás van Magyarországon, a legtöbb ember nincs is tisztában mindegyikkel, mert egy részük láthatatlan – mondta a közgazdász, aki példaként az innovációs járulékok adóit hozta fel, amelyek nyomán a Richter gyógyszergyár inkább Indiába tette át fejlesztéseinek egy részét, mert „a leginnovatívabb iparágakat nyomjuk agyon”. Kupa Mihályhoz hasonlóan Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora sem lát esélyt a 2009-es adóreformra, mert a sok változatra „a választ senki sem tudja, vagy aki tudja, az hallgat”. A közgazdász szerint a közterhek mérséklésére és áttekinthetőbbé tételére van szükség ahhoz, hogy az adófizetési hajlandóság növekedhessen.
Csaba elmondta: az átalakításokat érintő nagy nekibuzdulást 2006 őszén a politikai felfordulás maga alá temette, s jelenleg csak „a képzelet szárnyal szabadon”.
– Amíg az állam újraelosztó szerepe lényegesen nem csökken, addig jelentős reformot sem lehet csinálni – tette hozzá a CEU tanára.
Nem lát reális esélyt az adóreformra Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője sem, aki szerint egy igazi reform az adórendszer logikájában történő lépéssorozatot jelentene. Jelentős adócsökkentés a konvergenciaprogrammal sem fér össze, melyben mindössze 100-150 milliárd forintnyi adómérséklést terveztek be 2009-re, ám ez szakértők szerint csak csepp a tengerben. A makrogazdasági adatokat kozmetikázhatja, hogy a majdani GDP-növekedésnek az exportra és a beruházások későbbi fellendülésére eső része nem adógeneráló, vagyis a bruttó hazai össztermékhez viszonyított adóprés ezért nem lesz magasabb. Az adóelképzelésekkel kapcsolatos mostani vázlatkiszivárogtatásokat elemzők – reális alapok híján – megalapozatlannak tartják, mert jórészt kommunikációs célokat szolgálnak.