Tisztelt Elnöknő!
Megköszönve és viszonozva megtisztelő ünnepi jókívánságait, szeretném személyes véleményemet hallatni Országgyűlésünk legújabbkori történetének egyik legjelentősebb próbatételéről, az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatos döntésről. Nyíltan beszélek, mert Köztársasági Elnökünk december 27-i nyilatkozata és az egyidejűleg Önhöz intézett, némileg részletezőbb levelének – csak helyeselhető – nyilvánosságra hozatala megerősítette azt az alkotmányos igényt, miszerint minden érdemleges állásfoglalás közreadást indokol.
Sólyom László erkölcsi felelősséggel elnöklő államfőnk és nemzetközileg is elismert jogtudósunk nem látta el a törvényt kézjegyével, de – mindenki által megtapasztalható – határozottsággal kijelentette „a törvénnyel nem értek egyet, azt nem írom alá, nem hirdetem ki”. Majd közölte, hogy aggályai miatt – élve a jogszabályoknak megfelelő egyik lehetőséggel – a törvényszöveget „megfontolás” végett visszaküldi az Országgyűlésnek, levele szerint „kérve” annak „újratárgyalását”.
Mi lett ennek a visszhangja? Még csak a kezdetekről beszélve azt mondhatjuk, összetett. Egyfelől kedvező, némiképpen megnyugtató. Sokan most döbbennek rá igazán, hogy miért választott olyan jól 2005-ben az Országgyűlés, amikor felelős embert, nagy tapasztalatú értelmiségi polgárt, demokratát és patriótát emelt a köztársasági elnök székébe, aki a jelenségek mögött a kutató munkájának megfelelően az okokat is feltárni tudja, és képes elméleti tudósként is a felismerést a félreismeréstől megkülönböztetni. Azt hiszem, tisztelt Elnöknő, ebben egyetérthetünk.
De a politikai rendezvényekre a sztárok, sőt a trapézművészek bámulására nevelt emberektől a fizetett kikiáltókig sok minden kell. Jellemző, hogy az elnöki nyilatkozatok másnapján már az egyik legolvasottabb napilap címoldalán megjelent a leminősítő jelző: „Sólyom puha vétója”. Ennek durvább változata a rágalmazás csatornáin át hamar eljutott a politikai szférák peremvidékeire, ahol a jelző már „gyávára” váltott át, a formailag ugyan egymással ellenkező előjelű, szélsőséges csoportosulásokban. Jelentkeznek ugyanakkor józan közbevetések is. A kormányzati oldalon kiemelkedik Elnöknő hangja is, közismertté téve a törvényjavaslatot sokban negatívan érintő véleményét. És figyelmet keltett, hogy elfogadtatási ceremóniájának levezénylését nem vállalta. Viszont a Népszabadság az Államfő megnyilatkozásának másnapján, december 28-án olyan részletet idézhetett Elnöknő egy, december 21-i leveléből, amely rokonszenves hangütéssel, de vitatható tartalommal szól arról, miszerint „vannak helyzetek, amikor nincs úgynevezett jó megoldás; amikor egy közjogi méltóságot betöltő politikus – jobb híján – csak kisebbik rosszat választhat. Higgye el – írta egy szakszervezeti aggodalmaskodónak –, nem bújok el a felelősség elől, sőt! Továbbra is mindent megteszek, hogy ebben a helyzetben is legyen súlya és hangja azoknak, akik a veszélyekre figyelmeztetnek.” Ugyanakkor és ugyanazon az oldalon az újság kommentátora a következőképpen fejezi be mondanivalóját: „Szili Katalin házelnök azt közölte: az Országgyűlés várhatóan a tavaszi ülésszak első napján tűzi napirendre újra a törvényt. Hozzátette: A törvényt a záróvita és a zárószavazás szabályai szerint tárgyaljuk újra, így várhatóan még aznap szavaznak is a jogszabályról.”
Tisztelt Szili Katalin! Átéltem nehéz helyzeteket, megértem dilemmáját, levelem legfőbb célja azonban éppen annak jelzése, miszerint lehet kiútja, sőt konkretizálni fogom: van kiút!
Tisztelt Elnöknő! Nem csupán tanácsolom, hanem fel is hívom szíves figyelmét arra, hogy az Önnek tulajdonított, vagy Önnek sugallt eljárással, „a záróvita és zárószavazás szabályai szerinti… várhatóan még aznap szavaztató” eljárással a dolog semmiképp sem bonyolítható le legálisan, s korántsem csupán azért, mert ellentmond fogadalmának, amit tíz centiméterrel arrébb idéznek leveléből, hanem azért, mert több vonatkozásban mellőzi az alkotmányos követelményeket, sőt teljes egyértelműséggel alkotmányellenes. Ez pedig még ha hinne is esetleges rábeszéléseknek, meg sem teheti az Önre háruló felelősség folytán és eskütétele nyomán sem.
Tisztelt Elnöknő! Sólyom László köztársasági elnökünk mindkét 2007. december 27-i nyilatkozata világossá teszi, hogy „megfontoláson” hiányok pótlását, hibák korrigálását, a törvény által jogilag tiszta helyzet teremtését kívánja elérni, nem kevéssé a szöveg „újratárgyalása során”, amit „kér”. De tegyük hozzá, ez a kérés az Országgyűlés számára megkerülhetetlen utasítás, ami bizony Alkotmányunk értelmében kiforgathatatlan kötelezettség.
Itt hiába a magyarázkodó szóbeszéd, a leminősítés, a suttogó és a nyílt rágalmazás, a megtévesztő ármánykodás, a dacreakció. A már-már lehazudott rendszerváltás sodrában született Alkotmányunk ellenáll minden idevonatkozó gáncsvetésnek. Ma is hatályos Alkotmányunk szövege kimondja, hogy „A köztársasági elnök… javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére”. Mint minden elnöki javaslatot, az adott esetben a törvényszöveg „megfontolását” méghozzá „újratárgyalás” során is köteles az Országgyűlés végrehajtani. A kormánynak ezzel szembeni intézkedési joga nincsen; sőt ez is a köztársasági elnök azon fenntartott jogainak egyike, amelynek gyakorlásához nincsen szükség sem miniszterelnöki, sem miniszteri ellenjegyzésre. Ld. Alkotmány 30/A. § (1) f), (2).
Kérem Elnöknőt, tartsa szem előtt, hogy az alkotmányos elnöki kívánságot Sólyom László Önhöz intézett, nyilvánosságra került levele tartalmazza, és az elnöki nyilatkozattal együtt nyomatékosítja azt, hogy a szükséges „orvoslást az államszervezet demokratikus működésének biztosítása megköveteli”! Az ennek biztosítása feletti „őrködés” pedig a Köztársasági Elnök elsőrangú feladata. Alkotmány 29. § (1). Aki ezzel szembefordul, az alkotmányos válság felidézésének vádjával néz szembe.
Ha mégis akadna olyan személy, illetve szervezet, aki vagy amelyik dacreakciójától indíttatva ilyen alkotmányos válságot robbantana ki, úgy megteremtené a parlament feloszlatásának és idő előtti választások kiírásának feltételeit.
Tisztelt Elnöknő! Kérem, tegye lehetővé, hogy levelem teljes szövegét írásban megismerhesse a Magyar Országgyűlés minden tagja.
Tisztelettel és megbecsüléssel,
Szabad György, a Magyar Országgyűlés volt elnöke
Budapest, 2008. január 2.
