Kissé talán meglepő, hogy a kajak-kenus esélylatolgatást a többi sportágéval kezdjük, de indokolt. Peking előtt nemhogy sportolót, de még sportágat se nagyon tudunk megnevezni, akitől/amelytől nagy valószínűséggel aranyéremre számíthatunk. Ma már nem kalkulálhatunk úgy, hogy a birkózók, sportlövők, vívók biztosan hoznak egy-egyet, az öttusa csapatverseny híján roppant bizonytalan, úszásban csak Cseh Lászlóra hagyatkozhatunk, de hát neki meg ott van Michael Phelps, dobóatlétáink szektoron kívülre kerültek, vízilabdában éppen Athén óta nem nyertünk semmit sem, a tavalyi vb-n négy bronzzal dicséretesen szerepelt cselgáncsozóktól, valamint a Varga, Hirling evezős kétpártól is csak reméljük, nem pedig elvárjuk az aranyat.
Kajak-kenuban egyrészt biztatóbbak a kilátások, másrészt mérhető sportág, korlátozott a véletlen szerepe. Olimpiai számokban három világbajnoki címvédőnk van – Kovács Katalin (K1 500 m), Vajda Attila (C1 1000 m) és a Kozmann György, Kolonics György duó (C2 500) –, rajtuk kívül Angyal Zoltán másik három egységet említ, amelyik befuthat Pekingben.
– Kolonics Gyuriék ezer méteren is esélyesek, ne feledkezzünk meg róla, 2006-ban ezen a távon nyertek vb-t. Kammerer és Kucsera ezren szintén favorit, s én úgy kalkulálok, hogy valamelyik női csapathajónk is versenyben lesz az aranyéremért. A tapasztalatok alapján az esélyek fele szokott valóra válni, három pekingi győzelemmel tehát elégedett lennék – összegez a szövetségi kapitány.
S ha nagyon akarjuk, még tágítható a kör. A tizenkét olimpiai számból háromban – férfi kajak egyes ötszáz és ezer, kenu egyes ötszáz méter – kifejezetten meglepetés lenne a magyar éremszerzés, de a maradék háromban – férfi kajak kettes ötszáz és négyes ezer, valamint a „másik” női egység – erről hiba volna eleve lemondani. A lényeg mégis az, hogy három magyar arany reménye nagyon is megalapozott.
Ezután azt érdemes körbejárni, kik alkothatják a magyar csapatot. A duisburgi világbajnokságon a férfi kajakosok hét, a nők négy, a kenusok pedig három athéni kvótát szereztek. Ez éppen elegendő lehet, de mindegyik szakágban nyugodtabban lehetne tervezni eggyel több hellyel. Fontos, hogy a duplázás nem számít pluszkvótának, tehát például Kovács Katalin hiába teljesítette a feltételt egyesben és négyesben is, ez csak egy helyet jelent.
Kezdjük mindjárt a hölgyekkel! Az jelenthet gondot, hogy a négy kvótát Janics Natasa nélkül szerezték Paksyék. Jelen állás szerint abban az esetben, ha Athén kétszeres bajnoka csak egyesben jut ki Pekingbe, valakinek a helyére be kellene ülnie a négyesbe is. Ezért a kvartett tagjainak legalább annyira érdeke, hogy Janics szerezzen kvótát a pótkvalifikációs Eb-n, mint a címvédőnek magának. Ez a tény pedig további bonyodalmakhoz vezet. A válogatási rendszer ugyanis a következő: először Európa-bajnoki válogatót rendeznek idehaza. A győztesek utazhatnak az Eb-re, és a második helyezettekkel együtt indulhatnak az Eb-t követő, már első olimpiai válogatónak is minősülő Világkupán. Csakhogy a három duisburgi győztes, köztük Kovács Katalin, automatikusan résztvevő a kontinensviadalon. Janics olimpiai kvótát így csak párosban szerezhet – éppen vetélytársával, Kováccsal. Ahhoz tehát, hogy Janics Natasa kijusson az olimpiára, Kovács Katalinnal kettesben háromszor is le kell győznie hazai vetélytársait, mindenekelőtt várhatóan Paksy Tímeát és Benedek Dalmát, s helyt kell állnia az Eb-n is. Az egyéni indulás lehetőségéről akkor még nem is szóltunk…
A férfiaknál ennyire nem bonyolult a helyzet. Kajakban Kammerer és Kucsera elviszi a két párost, a négyessel együtt ez hat fő. Jelen állás szerint tehát vagy egyesben kell mindkét távon ugyanannak az embernek indulnia, vagy az ötszázas szólista a négyesből kerül ki. Mivel Boros Gergely, a feltörekvő új generáció legjobbja még nem szerzett kvótát, ez a gond valószínűleg megszűnik. Harc inkább az elmúlt két olimpián győztes négyes helyeiért várható két hajó között. Az egyiket az „öregek” (Storcz, Kökény, Vereckei, Horváth) alkotják, a másiknak még bizonytalan az összetétele, mert hatan is versengenek érte: a Vereckeiéktől részben kényszerből, részben önként elvált Gyökös, továbbá Sík, Csamangó, Bozsik és a Boros fivérek. Ráadásul Angyal Zoltán szerint azzal még nem lesz lefutva a verseny, hogy vagy az egyik, vagy a másik kvartett nyer, ha az Eb-n és a Vk-n egyik sem szerepel meggyőzően, akkor a kettőből kell egy ütőképeset összefésülni.
Kenuban arra az esetre kell még egy hely, ha Vajda Attilát ötszáz méteren idehaza valaki legyőzné, mert e szakágban eddig csak három kvótánk van.
A nemzetközi mezőnyről két dolgot lehet nagy biztonsággal kijelenteni. Kajak-kenuban 2008-ban még nem jön el a kínai áttörés ideje, az éremtáblázat elején magyar és német párharcra számíthatunk. Kiindulópontnak semmiképpen sem rossz. A végkifejlettel pedig annál is inkább meg kell várnunk az olimpia zárását, mert a kajak-kenu versenyeket a hagyományoknak megfelelően az ötkarikás program vége felé, ezúttal pénteken és szombaton bonyolítják le. Jó lenne, ha már csak a ráadás, nem pedig a kényszer jegyében.
Kísért a múlt. Haller Ákos és Pető Tibor evezésben, kétpárban ötödik lett Sydneyben. 2001-ben és 2002-ben megnyerték a vb-t, 2003-ban azonban már csak ötödikek lettek, Athénban pedig már nem is együtt indultak; Haller Bencsikkel a középfutamban vérzett el. Könnyűsúlyú kétpárban Varga Tamás és Hirling Zsolt egyelőre hasonló utat járt be. Ők Athénban lettek ötödikek, 2005-ben világbajnokok, a 2006-os évet szándékosan vették lazábbra, a tavalyit már nem, ám csak hetedikek lettek a vb-n. De legalább kvótát szereztek, ami rajtuk kívül egyetlen magyar egységnek sem sikerült. Az evezős sport pekingi kilátásait ez jelentősen beszűkíti. Vargáék érmes helyezése bravúrszámba menne.
Trump a gázai túszok szabadon bocsátását követeli
