Nagy kalandunk északon

Lábadozó játékosok, elkeveredett csomagok, kimosott és öszszeugrott mezek, hektikus tesztmérkőzések, pokoli erős ellenfelek. Mindezek dacára jó kis felkészülési torna lenne a Norvégiában ma kezdődő férfi kézilabda Európa-bajnokság, ha a tavaly januári németországi vb-n a középdöntő utolsó meccsének utolsó másodpercében Koksarov nem lövi be az oroszok győztes gólját. De belőtte, így a magyar válogatottnak az akkorihoz képest jóval nehezebb alaphelyzetből kellene kivívnia a részvételi jogot az olimpiai selejtezőre. Ám ez a végső esély, ezért Rejtő Jenő után szabadon nincs más kiút, mint az első és a második körből is (tovább)menni vagy meghalni.

Csoportbeosztás. A csoport (Stavanger): Horvátország, Lengyelország, Szlovénia, Csehország; B csoport (Drammen): Oroszország, Dánia, Norvégia, Montenegró; C csoport (Bergen): Magyarország, Spanyolország, Németország, Fehéroroszország; D csoport (Trondheim): Franciaország, Svédország, Izland, Szlovákia.

A magyarok csoportellenfelei. Csütörtök, 19.15: Spanyolország; szombat, 18.15: Németország; vasárnap, 18.30: Fehéroroszország.

A hivatalos célkitűzés az 1–6. helyek valamelyikének elérése, valamint a kvótaszerzés az olimpiai kvalifikációs tornára. Utóbbi is csak bravúr árán sikerülhet, előbbihez pedig egyenesen erőn felüli teljesítmény szükséges. Hogy miért, annak bizonyítására tekintsünk végig az úton vagy inkább kaptatón, amelyet csapatunknak be kell járnia! Ahhoz, hogy együttesünk legalább az 5–6. helyért mérkőzhessen, a középdöntő harmadik helyén kell végeznie, tehát – kalkulálva azzal, hogy az első körben megveri és kiejti Fehéroroszországot, a D kvartettből pedig kipottyan Szlovákia – a német, spanyol, francia, svéd négyesből csupán két alakulatot engedhet maga elé. Ez pedig vagy az Eb-címvédő vagy az előző két vb-aranyérmes egyikének legyőzése árán lehetséges, no és ne feledjük a generációváltás után újra teljes fegyverzetben pompázó svédeket. A fehéroroszokat ezzel persze máris a „futottak még” kategóriába soroltuk, de kétségünk se legyen afelől, hogy a sorsolás pillanatától kezdve a mieink ellenit tekintik az élethalálmeccsnek, egyetlen esélyüknek, és árulkodó adat, hogy a tavaly júniusi pótselejtezőn 33-24-re elintézték a svájciakat.
Az olimpiai kvalifikációs tornára jutás már elméletben sem egyszerű, némi számolgatást kíván. Az Eb tizenhat csapata közül egy, a világbajnok Németország tekinthető pekingi résztvevőnek, további hat gárda, a tavaly januári vb 2–7. helyezettje (Lengyelország, Dánia, Franciaország, Horvátország, Oroszország, Spanyolország) jogosult e pillanatban indulni az ötkarikás selejtezőn, és hozzájuk csatlakozhat vb-nyolcadikként Izland, ha e hetek valamelyike nyeri az
Eb-t. Mivel Európa további két kvótával rendelkezik, és ezek a kontinensvetélkedőn kelnek el, a „maradék” nyolc versenyében kellene az első kettő között végezni. Norvégiának megszavazhatjuk, hogy a túloldalról számára legroszszabb esetben is beesik negyediknek-ötödiknek, a magyaroknak tehát vagy előkelőbb pozícióért lenne üdvös keresztbejátszaniuk, vagy a helyosztón éppen a házigazdát legyűrniük. Mindezt lecsupaszítva: a svédeket vagy a norvégokat minden bizonnyal le kell győzni, méghozzá Skandináviában. Persze ez sem lehetetlen – egy éve Kielben, tehát ugyancsak fenn, északon öszsze is jött a dánok és a norvégok elleni bravúr –, hiszen válogatottunknak megvannak az erényei. Ha Puljezevics újra képes lesz transzban védeni, és váltótársa, Fazekas ehhez kontrasztként hozzáteszi a maga hűvös racionalitását, ha a középső védőfalunk úgy áll a lábán, mint Toulouse-ban, a franciák ellen, ha a széleken a két Iváncsik a családi hagyományoknak megfelelően vezeti és fejezi be góllal a lerohanásokat, ha sikerül kihasználni azt a párját ritkító adottságot, hogy öt, nem is akármilyen balkezes tagja a keretnek, ha Gálnak az éppen összeforrt keze lesz a leggyengébb pontja, akkor él a remény, hogy csapatunk megközelíti vagy meg is ismétli eddigi legjobb Eb-szereplését. Ami egyébként egy 6. helyezés 1998-ból, és a lista az 1994-es 7., az 1996-os 10., a 2004-es 9., végül a 2006-os 13. hellyel teljes.
Úgyhogy akár a múltat, akár a jelent fürkésszük, egyet kell értetünk Skaliczky László szövetségi kapitánnyal, aki kiadta a jelszót: sebességet maximalizálni, hibákat minimalizálni.