Továbbra is a csapat az első neki

V Í V Á S Kulcsár Krisztián számára továbbra is a csapat az első, holott az idei szentpétervári vívó-világbajnokságon ő maga lett az, mármint a párbajtőrözők között világelső. Az Év sportolója választáson harmadik, és itt kellene megemlíteni, hogy a csapat az Európa-bajnokságot megnyerte, de a beszélgetés kiindulópontját karácsonykor természetesen nem ezek az eredmények adják.

Tudom, hogy banki főosztályvezetőként gyakran este nyolc óráig bent van a munkahelyén, és amikor pénteken este egyeztettük az interjú időpontját, említette, aznap is sokáig dolgozik. Hogy jutott egyáltalán ideje a karácsonyfa és az ajándékok beszerzésére? Ami lássuk be, három gyerek esetében szintén nem kis munka – érdeklődtünk tegnap délután Kulcsár Krisztiántól.
– Megmondom őszintén, hogy a fát idén a feleségem, Bea intézte. Az ajándékvásárlásra pedig a munkahelyi elfoglaltságaim ellenére is sikerült időt szakítottam, két napot rászántam.
– A gyermekei pontosan mennyi idősek?
– Kornélia kilencéves lesz januárban, Hedvig hét volt szeptemberben, Viktor pedig négy múlt júniusban.
– No, és melyikük várja a Jézuskát, és ki az, aki már felvilágosult az élet dolgaiban?
– Épp az idei karácsony volt az első, amikor megbeszéltük, hogy a fát nem a Jézuska hozza, hanem apu és anyu. Tavaly csak felállítva látták a gyerekek, most viszont együtt díszítettük fel. Kori persze már eddig is sejtette, hogy valami turpisság lehet a dologban… Az ajándékokat illetően nincs változás, ezeket továbbra is a Jézuska hozza.
– Minek volt a legnagyobb sikere?
– A nagy lányom kapott egy digitális fényképezőgépet, és azóta ki se lehet venni a kezéből. A Jézuska egyébként mindegyikükkel bőkezű volt, de azért vigyáztunk, hogy túl sok ajándékot mégse kapjanak, mert akkor egyik-másiknak már nem tudnának annyira örülni. (Az interjúalany ezen a ponton kis türelmet kér, a telefonkagylóba gyerekzsivaj szűrődik be, majd halljuk, ahogy a családfő rendet teremt azzal, hogy „utána majd cseréltek”. Az ajándékok tényleg telitalálatoknak bizonyultak – a szerk.)
– Az idei sikereit odaképzelte-e a karácsonyfa alá? Azzal együtt, hogy az egyéni világbajnoki cím ajándéknak semmiképpen se nevezhető, mert ezért alaposan megdolgozott Szentpéterváron.
– Ilyenkor nem nagyon kerül elő a sport, az én gondolataim sem e körül forognak. Karácsonykor teljes mértékben a család az első. Hétfőn anyukáméknál voltunk, aztán otthon töltöttük a szentestét, kedden a feleségem oldaláról látogattuk meg a családot, és most megint itt vagyunk anyáméknál István-nap alkalmából. Nevelőapámat, Móna Istvánt (olimpiai bajnok öttusázó – a szerk.) is köszöntjük.
– Az év vége felé mennyire tudott még a vívásra hangolódni?
– Az országos bajnokságot decemberben rendezték, és ezen természetesen elindultam, de az ob és az ünnepek között nem volt párbajtőr a kezemben.
– A magyar bajnokságon egyéniben elég hamar búcsúzott
– Sajnos így van, már a tizenhat közé sem jutottam be. Amikor kiestem, nagyon bosszús voltam, de most már nincs mit tenni. Hosszú, fárasztó év van mögöttem, és bizony el is fáradtam. És most nagyon jól jön ez a kis pihenő, mert januártól folytatódik a munka.
– Az Év sportolója választáson Talmácsi Gábor és az öttusázó Horváth Viktor mögött harmadik lett. Nagyjából erre a helyre várta magát?
– Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bekerülök az első három közé, hiszen a kenus Vajda Attila, aki idén egyéni számban világ- és Európa-bajnok is lett, az eredményeit tekintve előttem kellett volna, hogy végezzen. Így amikor megtudtam, hogy ott vagyok az első három között, mérget vettem volna rá, hogy én leszek a harmadik; de ez is nagy megtiszteltetés.
– Az olimpiai kvalifikációs rangsorban a magyar csapat a harmadik helyen áll, és megelőlegezhetjük, hogy ott lesz Pekingben. A vb-n azt mondta, hogy a csapatversenyt az egyéni elé helyezi. Az olimpián melyik lesz a fontosabb?
– Ott is az, hogy a csapat minél jobban szerepeljen, együtt nyerjük meg az olimpiát.
– Jóllehet a regnáló egyéni világbajnok mondhatná, hogy az olimpiáról is egyéni aranyat akar.
– Pekingben legalább húsz olyan versenyző lesz, aki egyéniben esélyesként indul, ám ettől teljesen független, hogy miért fontosabb a csapat. Amióta válogatott vagyok, és ennek már majdnem tizennyolc éve, soha senkinek a fejében fel sem merült, akármilyen klasszis volt az illető, és legyen szó bármelyik fegyvernemről, hogy ne a csapat sikere legyen a fontosabb számára, és ezzel én is így vagyok.
– Újévi fogadalma lesz 2008-ra?
– Lesz. Szilveszterig kitalálom.