Városi akadálypálya

Amióta 2006-ban a popdíva, Madonna Jump című videója levakarhatatlanná vált a képernyőkről, a parkour nevű mozgalom (sport-, szabadidő-tevékenység?) részévé vált a tömegkultúrának. Pedig eredetét tekintve igencsak elit tevékenységről van szó.
Hogy mi az a parkour? Ahogy a flaneur esetében, ez is az urbánus környezet bejárásának egy módja – a korszellemnek megfelelően azonban annak extrém, fizikai, elsősorban nem az élményekre, hanem a túlélésre koncentráló „műfaja”.
A parkour mozgáskultúrája az eredetileg a francia katonai kiképzés hagyományai közé tartozó akadálypálya (parcours du combattant) tréningelemeiből építkezik, jóllehet ehhez már nem sok köze van. Talán annyi, hogy a hivatalos alapítóként tisztelt David Belle francia katonacsaládban született: apja Indokínában teljesített szolgálatot a hadsereg egy elit tűzoltóosztagában, ahol kitűnt bátorságával és akrobatikus ügyességével. A fiút, Davidet inspirálta apja hősiessége, de ami a parkour szempontjából fontosabb, kamaszként megismerhette az akadálypálya „szépségeit”, ahol elsősorban az ugrás, csimpaszkodás, futás, mászás és egyensúlyozás művészetét sajátítják el a rekruták. Később David harcművészetekkel foglalkozott, majd a Lissess nevű francia kommunában hasonszőrű barátaival fejlesztette tökélyre az új mozgásművészetet. Ennek lényege: a lehető leggyorsabban jutni el egyik pontból a másikba, elsősorban a test fizikai erejét és képességeit kihasználva. Ennek során kulcsfontosságúvá válik az akadályok legyőzése, ami miatt a parkour szép metaforává, életfilozófiává fejleszthető. A Belle által 1997-ben alapított Yamakasi csoport az első „hivatalos” megjelenése a parkournak. A csoport tagjainak akrobatikus mozdulatait Luc Besson francia filmrendező két filmben is megörökítette, és ezzel ez a mozgáskultúra is elindult világhódító útjára. Azóta megannyi filmben, reklámban, zenei videón feltűnnek a parkour szédítő magasságokból leugráló, házak között átszökellő, a „városi akadálypályán” majomügyességgel közlekedő művelői.
Jóllehet eredetileg nincs kikötve, hogy a parkourt csak városban lehet űzni, a városi épített környezet kitűnő terepnek bizonyult a művelők számára: a vaskorlátok, építési állványzatok, falak, magas épületek természetes kellékei a Yamakasi által kanonizált mozdulatsoroknak. A parkour tehát csakhamar felbukkant a világ jelentősebb metropolisaiban, és művelői ma már az ellen küzdenek, hogy mozgalmuk ne váljon egyszerű tömegsporttá, és megőrizze sajátos filozófiáját.
Ha azt vesszük, hogy a Daniel Craig főszereplésével készült legújabb James Bond-film a parkour elemeit felhasználó üldözési jelenettel kezdődik, leszögezhetjük, hogy ezt már aligha tudják megakadályozni az alapító atyák.