Látványosság és emlékezés

2008. 02. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az adornoi tétel, mely szerint Auschwitz után nem lehet művészeti alkotásokat létrehozni, szerencsére már sokszorosan megdőlt, itt és most, a 19. trieszti filmfesztiválon pedig újra, méghozzá elég speciálisan.
Robert Thalheim példamutató (német–lengyel) koprodukcióban készült Am ende kommen Touristen (És végül megérkeznek a turisták) című filmje egészen sajátos megközelítésben mutatja be a XX. század e traumájának máig tartó hatását. A napjainkban játszódó történet főhőse egy német fiatalember, Sven, aki egy civil szervezet önkénteseként kerül Auschwitzba. Mehetett volna Amszterdamba is, de ott már járt. Sven számára ez a hely egy kisváros Lengyelországban, ahol furcsa nyelven beszélnek, egy koncentrációs tábor emléke a gimnáziumi történelemkönyv lapjairól, és már nem is olyan izgalmas, mint a kommunizmus alatt volt. Akkor változik meg valami, amikor megismerkedik egy hajdani lengyel rabbal, aki soha nem hagyta el a tábort, és jelenleg többek között az egykori társak bőröndjeit restaurálja a múzeum számára. Sven azt a feladatot kapja, hogy vigyázzon az öregre, de közben találkozik egy fiatal idegenvezető lánnyal, Aniával, és rajta keresztül bepillantást nyer Oswiecim mai életébe. Ahol esténként dübörög a diszkó, napközben egymást érik a turistabuszok. Látványosság és emlékezés.
Janez Burger Na soncni straui Alp (Az Alpok napos oldalán) című rövidfilmje még bizarrabb. Az Alpok napos oldalán a szlovén idegenforgalmi hivatal által használt turistacsalogató szlogen – gyönyörű alpesi vidék, tele vendégszerető, barátságos emberekkel. A rendező szerint ő maga ugyan imádja a hazáját, de azért ott sem minden hófehér, van ami fekete, akad például egy kis xenofóbia is. Ezt a kettősséget Burger úgy láttatja, hogy festői képeket tálal, fenséges idilli táj, benne tipikus szlovén családok, csak éppen mindenki néger. Még a népviseletbe öltözött kocsmai zenekar tagjai is, olyan az egész, mintha egy Spike Lee-filmben hirtelen megszólalna a Laibach. A végén egyikük egy hegycsúcson jódlizik, szívből, boldogan. Parádés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.