A döbbenet közös, a sors egyéni

Vereckei Ákossal még hétfőn egyeztettünk időpontot az alábbi interjúra. A tegnapi beszélgetés témaköre időközben, Kolonics György tragikus halála miatt kibővült. A döbbenet lett úrrá a magyar kajak-kenusokon – mondja a kétszeres olimpiai bajnok kajakos. Ám azt is kijelenti, nincs benne félelem, Kolonics esete alapján hiba lenne általánosítani. Szomorú hangulatban ugyan, de Vereckei készül tovább az olimpiára, ahol K1 500 és K4 1000 méteren is szeretne a dobogóra állni.

2008. 07. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Milyen emléket őriz Kolonics Györgyről?
– A kajak-kenu alapvetően családias sportág, mindenki ismer mindenkit. Jómagam Kolót az átlagosnál közelebbről ismerem, hiszen Csepelen éveken át együtt edzettünk. 1992-ben, tizenöt évesen kerültem oda, ő akkor már olimpikon, egy év múlva pedig már világbajnok volt. Egyértelműen ő volt a legeredményesebb sportoló, köré lehetett építeni a csapatot. Ennek ellenére végtelenül szerényen viselkedett. Ugyanolyan volt a kapcsolatunk akkor, mint Sydney után vagy éppen a legutóbbi időkben. Borzalmas belegondolni, hogy hétfőn, a közös csapatfotózás alkalmával még együtt viccelődtünk, egy nap múlva pedig a halálhíréről értesültem. Ma még felfoghatatlan az egész történet. Döbbenet lett úrrá mindannyiunkon.
– Félelem nincs önben, önökben? Hogy ha a közismerten már-már rigolyásan precíz Koloniccsal megtörténhetett ez a szörnyűség, akkor mindannyian veszélyben vannak?
– Mindannyiunknak megvan a maga sorsa, ami elől úgysem futhatunk el. Nem félek, hogy ugyanígy járhatok, ugyanazzal az intenzitással folytatom az edzéseimet, mint eddig. Tudom, különösen most felelőtlenségnek is tűnhet ezt kijelenteni, de engem nem fenyeget ez a veszély. Genetikai adottságként nagyon jó a keringési rendszerem, csak elvétve, a legkeményebb versenyek alkalmával kerülök olyan állapotba, hogy a rosszullét kerülget. Horváth Gáborral például majd egy évtizeden át eveztünk egy négyesben, neki mindig sokkal jobban fájt egy-egy futam, mint nekem.
– Megjósolható-e, hogy Kolonics tragédiája miként befolyásolja pekingi szereplésüket?
– Ez ma még megmondhatatlan, majd talán utólag. Felfoghatatlan, ami történt, sok múlik azon, hogy miként tudjuk feldolgozni.
– Ön előtt egy másik kihívás is áll. Külső emberként egy teljesen új négyesben kell bizonyítania. Milyenek az első benyomásai?
– A korábbi egységgel megszokott érzés nem köszönt vissza, egyelőre minden teljesen új. Az erő szempontjából jó a négyes alapja, de az iramváltásokat még nem tudjuk megfelelően megcsinálni. Különben is nehéz az összehasonlítás. A válogató idején mindenki csúcsformában volt, most egy újabb alapozásba kezdtünk bele. Hűvös Viktor, a négyes edző azt mondja, két hét múlva fog öszszeállni a mozgásunk. Remélem, igaza lesz.
– Hosszas csatározás után végül Sík Márton, Beé István, Vereckei Ákos, Bozsik Gábor összeállításban készülnek az olimpiára. Ön szerint kik alkothatnák az ideális négyest?
– Nehéz kérdés. Az egyesben nyújtott teljesítmények mindig meghatározók, de nem perdöntők, ugyanis sok múlik a bizalmon, miként alkalmazkodik a négy ember egymáshoz.
– Összeszokottságról az önök esetében aligha beszélhetünk. Beé István csak néhány hete ült be a hajóba, s ön sem egyszerűen váltotta Boros Gergelyt, mert a harmadik „lyukba” került, onnan pedig Bozsik Boros eredeti helyére, a negyedikbe.
– Objektíven, valóban, lehet, hogy az lett volna a legigazságosabb, ha külön a két vezérevezősnek és külön a másik hat embernek kiírnak egy válogatót, s ennek végeredménye alapján állítják össze a négyest. Ám ezen megoldás mellett igazából senki sem kardoskodott. Most már nincs is értelme rágódni rajta. Mint említettem, kicsit a sötétben tapogatózunk, de két hét múlva, amikor Szegeden megyünk majd időre, már lesz összehasonlítási alapunk, hogy hol is tartunk.
– Egyelőre tehát felesleges az esélyekről beszélni?
– Ha Szegeden két perc negyvennyolc másodperc alatt teljesítjük az ezer métert, akkor nemcsak a dobogós helyezésre, de még a győzelemre is esélyesek lehetünk.
– Azt jobban le tudja mérni, hogy egyesben hol tart?
– E téren is nagy munka közben vagyunk, de biztatóak az eredmények.
– Egyesben csak nem kellett mindent elölről kezdenie?
– Pedig szinte így történt. Az elmúlt évek sikertelenségei után vettem egy nagy levegőt, s új edzővel, új hajóval és új lapáttal vágtam neki az idénynek. Bakó Zoltánnak köszönhetően sokat javult a technikám, de ebben bíztam is. Vele egyetértésben váltottam lapátot is, a mostani annyiban különbözik a régitől, hogy vízfogáskor nagyobb erőkifejtést igényel, ezáltal derékból, hasból több erőt tudok beleadni a húzásba, a kajakozásnak végtére ez a lényege. A hajóválasztás volt a legnehezebb. Először ugyanis formába kellett lendülnöm ahhoz, hogy legyen értelme tesztelni az egyes kajakokat. Végül az Epic márkajelzésűre esett a választásom, aminek az elődjében Greg Barton 1988-ban olimpiai bajnok lett. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de a hatodik helyezés nem motivál. Természetesen az a célom, hogy egyesben is dobogóra álljak.
– Két számban is készül az olimpiára, de ha Sári Nándor javaslatát fogadja el az elnökség, akkor ki sem utazik Pekingbe. Hogyan fogadta korábbi edzője véleményét, miszerint a kvótaszűke
miatt önt kellett volna kihagyni?
– Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni. Csupán annyit mondok, ez az eset is azt bizonyítja, négy éve jó döntést hoztam, amikor megváltam Sári Nándortól, s új csapattal folytattam a felkészülésemet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.