Kiújult a vita a két hazai játékvezetői szervezet között. A Játékvezetői Testület (JT) azzal vádolja a Játékvezetői Bizottságot (JB), hogy hatalmi eszközökkel meg akarja szüntetni. A semleges kívülállóban óhatatlanul az a kérdés merül fel először: egyáltalán miért van szükség két szervezetre. „A JT-t az én vezetésemmel 1989-ben sikerült függetleníteni a Magyar Labdarúgó-szövetségtől szakmai szempontból. Attól fogva önállóan választhatta meg tisztségviselőit, ami jogilag is biztosította a játékvezetés semlegességét. Ez az állapot egészen 1998-ig állt fenn, amikor az MLSZ akkori elnöke, Kovács Attila megbolygatta a helyzetet. Szűkíteni akarta a JT hatáskö-
rét, ezért az MLSZ égisze alatt létrehozott egy játékvezetői ad hoc bizottságot, ami átvette a bíróküldés jogkörét. Bozóky Imre elnöklése alatt a két szervezet háborítatlanul dolgozott egymás mellett, az utóbbi időben azonban ismét kiéleződött az ellentét” – foglalta össze dióhéjban a közelmúltat Nagy Miklós, a JT korábbi elnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke.
Már csak az a kérdés, hogy mi az ellentét oka. A két szervezet hatásköre ugyanis nem keresztezi egymást. A JB intéz minden szakmai kérdést, e szervezetben tömörülnek az országos bírói keret tagjai, a JB fizeti a játékvezetők honoráriumát, szervezi a továbbképzéseket és az edzőtáborokat. A JT viszont mára csupán érdekvédelmi szervezet, a kiöregedett bírókat támogatja, s külföldi tanulmányutakat szervez. A JB szerint a JT felettébb pazarlóan végzi, azaz inkább végezte ezen feladatát, több tízmillió forintot elherdált. Ám ez az ügy már lezárult, ennek folyományaként zárták ki a JB ellenőri keretéből Puhl Sándort.
Újabb fordulatként a JT múlt vasárnapi közgyűlésén a 120 megjelent tagból 105 írásban kérte a szervezet feloszlatását. (Ami alaki okok miatt egyelőre nem sikerült.) Tudni kell, hogy valamennyi JB-tag egyben tagja a JT-nek is. Nagy Miklós azt gyanítja, hogy Vágner László, a JB elnöke hatalmi szóval bírta rá erre a követelésre a 105 embert. Mondván, aki nem teljesíti az elnök óhaját, annak veszélybe kerül a karrierje. Ám a nevük elhallgatását kérő JT-tagok szerint még ennél is mögöttesebb a szándék: a JT-ben, noha hivatalosan nincs tisztsége, Puhl Sándor az erős ember, s ő Vágner Lászlóval, egykori pályatársával finoman szólva nem cseresznyézik egy tálból.
A kérdés tehát az: JT-re valóban nincs szükség, csupán „gittegylet”, amely feleslegesen költ el a forráshiányos magyar labdarúgásban még most is éves szinten több mint tízmillió forintot, ármánykodik a JB ellen, s csak arra vár, hogy megforduljon a szélirány, s újra átvegye a hatalmat? Avagy a JB végleg le akar számolni a JT-vel, amely az előző MLSZ-vezetőség egyik emblematikus emberének a „fészke”?
Vágner Lászlóhoz azzal a kérdéssel fordultunk, a 105 JT-tag miért szorgalmazta a testület feloszlatását. „A JT közgyűlése több szabálytalan határozatot hozott, ezek a fővárosi bíróság elé kerültek. Amíg a vizsgálat nem zárul le, addig nem kívánok nyilatkozni a témában. Csakis a játékvezetés szakmai kérdéseivel foglalkozom” – így hangzott a válasza. Amikor Puhl Sándorhoz fűződő viszonyáról kérdeztük, annyit mondott, ennek semmi köze az ügyhöz.
Annyit mindenesetre kijelenthetünk, még javában tart a meccs, a hármas sípszóra várni kell.
Réka, Réka Rékuci, közel kerül hozzá a Peti!
