Három azonosítható korrupciós kör

Feljelentést várnak a Fidesz elnökétől címmel jelent meg rövid tudósítás lapjuk június 16-i számában. Szabó Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselője azt hiányolja, hogy Orbán Viktor nem kezdeményez jogi lépéseket, pedig az ellenzéki pártelnök állítása szerint hosszú listájuk van a korrupciógyanús esetekről. Aki pedig konkrét visszaélésről tud, annak kötelessége feljelentést tenni – figyelmeztet a kormánypárti politikus, mert egyébként bűnpártolást követ el. Vegyünk hát sorra egy-két lényeges szakmai kérdést, amely segíthet a szóban forgó politikai vita jobb megértésében.
Mit tapasztalunk például, ha áttanulmányozzuk az uniós támogatások igénybevételével kapcsolatos, hatályos jogszabályokat? A végrehajtást átfogó törvényi szabályozás helyett csupán kormányrendeletekre és miniszteri szintű előírásokra alapozzák. Ezen lebonyolítási rendszer egyszerre mutatja a túlbürokratizált és a hiányosan szabályozott, vagyis a korrupciónak is teret kínáló mechanizmus jellemzőit. E lehangoló valóságot egyébként kormánypárti politikusok is minősítették már. Például Baráth Etele MSZP-s országgyűlési képviselő 2007 novemberében: „…Úgy gondolom, mindig lesz tíz százalék, aki vagy nem tudja teljesíteni a feltételeket, vagy megpróbálja kijátszani ezt a rendszert… Hadd legyek kicsit pesszimista: tegyük fel, hogy a csődbe ment vagy csaláson kapott kedvezményezetteknek kiosztott pénz eléri a tíz százalékát a teljes keretnek. Az EU-s pályázatokon 2007–2013 között elérhető 6000 milliárd forint esetén ez 600 milliárd forint. Elképesztő mennyiségű pénz. Ennek elébe kell menni.” Ehhez az a megjegyzés fűzhető, hogy ha a menetközben jelentkező kedvezőtlen tapasztalatok egy lebonyolítási rendszer megújítását követelik meg, akkor igenis indokolt az előrevivő változások sürgetése.
Ugyanígy számos tapasztalat és szakértői nyilatkozat bizonyítja, hogy a közbeszerzések kapcsán ijesztő méretű korrupció alakult ki. Ennek hatékony leküzdése szintén a közéleti és a szakmai szereplők kiemelt feladata. Minél előbb kezdünk hozzá, annál hamarabb jelentkeznek az eredmények! Konkrét elemzéssel (jogszabályi hivatkozásokkal) bizonyítható továbbá, hogy az egészségügy tervezett, s lényegében a szociális népszavazással megakadályozott radikális átalakítása alkotmányellenes megoldásokat is magába foglalt. Emellett ez az elkapkodott reform egyúttal a volt, a jelenlegi és a jövendő járulékfizetők – vagyis a nemzeti kockázatközösség tagjai – pénzének átláthatatlan vándoroltatását is előidézte volna. A felvillantott problémakörök egyvalamit mindenképpen bizonyítanak. A megszívlelendő kritikára nem vádaskodással, hanem a megfelelő egyeztetések nyomán előkészített változtatások beindításával és azok hathatós végrehajtásával kell válaszolni. Politikai hovatartozástól függetlenül, minden magyar állampolgár ebben érdekelt.
Temesszentandrási Pál
közgazdász, Budapest