Brazília, ahol a legnagyobb a katolikusok aránya, a legjobb úton halad afelé, hogy a világ első homoszexuális diktatúrája legyen – így értékelte egy vallási fundamentalista portál, hogy a brazil szenátus megszavazta a homofóbiaellenes törvényt, amelynek alapján akár öt év börtönnel is sújthatnak „bárkit, aki kritizálja a homoszexuális ideológiát és gyakorlatot”. A homoszexuálisok által követelt jogok azonban már hozzánk közelebb, az Európai Unióban is napirenden vannak. Léteznek olyan tervek, amelyek szerint kikiáltanák a nemi jogokat, vagyis „mindegy, hogy egy emberi lénynek mi a neme (szexusa), attól még maga választhatja meg társadalmi nemét (gender)”. Erről Ékes Ilona, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának tagja beszélt, aki szerint új kulturális forradalom közepén állunk.
– A „haladó” nézetek szerint az ember maga választhatja meg társadalmi nemét: választhat a heteroszexualitás, a homoszexualitás, illetve a leszbikusság között, de dönthet a transzszexualitás mellett is, vagy amellett, hogy megváltoztatja a nemét. Az biztos hogy az egyenlőség nem jelent azonosságot, sem kicserélhetőséget – magyarázta Ékes Ilona, hozzátéve, ez a fogalom az, ahol félrecsúsznak a dolgok.
– Persze „a maradjon minden a régiben” szemlélet sem lehet üdvös megoldás – jegyezte meg a képviselő, aki szerint a mai helyzet a közösségi-kulturális értékekben (oktatás, példaadás, tanúságtétel révén) a versengés helyett az integráció, az erősebb győzelme helyett az értékesebb, a merev, rögzített szerepek helyett az univerzális, keresztényi emberi horizont hirdetésével lehetséges.
Szarvas B. Eszter, az első hazai LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) párkereső iroda vezetője szerint üdvözlendő a nemi jogok kikiáltása. A pszichológus végzettségű irodavezető azt hangoztatta, hogy társadalmi szinten is pozitív változást hozna, ha szabadon választható lenne milyen nemi életet akarunk élni.
– Azt a teóriát, miszerint „azzal, hogy nő a homoszexuális emberek jogi és társadalmi szabadsága, tömegek indulnak meg afelé, hogy homoszexuálisok legyenek”, én csak csábításelméletnek hívom – fogalmazott. Úgy vélte, azok a homoszexuális emberek, akik megkeresik irodáját, már biztos jövőképpel rendelkeznek, értelmiségiek. – Ők már túl vannak az önelfogadáson, ugyanakkor ez egy meglehetősen szűk réteg, mivel szerintem a magyar homoszexuálisok többsége nem ismeri a homoszexualitás típusait, csak felismerte vonzódását – jegyezte meg. Szarvas B. Eszter szerint míg a 90-es évek előtt nem beszéltek a másságról, vagy ha mégis, akkor sztereotip, pszichológiai vagy bűnügyi kontextusban, addig ma már pozitív irányba mozdult el a társadalom. A Nemzetközi Pszichiátriai Társaság pedig a homoszexualitást 1974 óta nem tekinti pszichiátriai betegségnek.
Lakner Zoltán szociológus kifejtette, az, hogy a homoszexuális lobbi folyamatos értelmezés tárgyává teszi és szinten tartja a homoszexualitás kérdését, súlyosan rombolja a társadalom szövetét.
– Amerikai publikációk százai szólnak arról, hogy a homoszexualitás nem eleve elrendelt – mutatott rá Lakner, hozzátéve, a homoszexuális lobbi azonban olyan politikai és anyagi támogatottsággal bír, hogy teljesen elnyomja a tudományos álláspontot. – Az, hogy a homoszexualitást a közélet centrumába viszik be, nem tisztességes dolog, hiszen a többség véleményét is tisztelni kellene. Nem társadalmi, hanem magánügyként kellene kezelni a kérdést, mert így csak kiélezik a konfliktust, és nem a szolidaritást erősítik – öszszegezte a szociológus. Figyelmeztetett arra is, ahelyett, hogy olyan együttélési formákat erőltetnek, amelyek nem természetesek, a hagyományos értelemben vett családot kellene megerősíteni.
Orbán Viktor
Kőnig doki és J.Lo a Harcosok Klubjában
