Felemás kedvezmény

Újra felértékelődik a magyarigazolvány, s az erre vonatkozó döntést kénytelen-kelletlen éppen az a szocialista kormány hozta meg, amely hat évvel ezelőtt még teljes harci díszben indított támadást a koronás könyvecske ellen. A polgári kormány státustörvényének részeként létrehozott igazolvány érdekes utat járt be. Előbb ünnepelték azok, akiknek szánták, azaz a határon túli magyarok, aztán a kormányváltás után gyalázták, és a gyakorlatban is igyekeztek eljelentékteleníteni a hatalom új, baloldali bérlői, nemrégiben követendő példaként hivatkoztak rá a lengyelek, most pedig – Varsó nyomdokain haladva – vízumkönynyítés céljából ismét felfedezi a szocialista kormányzat. Eljött a magyarigazolvány reneszánsza, de azért arra ügyelt az eljárást kidolgozó Külügyminisztérium, hogy ne a zöld színű dokumentum birtoklása legyen az egyetlen mód a magyar vízum egyszerűbb megszerzéséhez. Így született meg az az ötlet, miszerint annak a szerbiai vagy ukrajnai vízumigénylőnek sem kell meghívólevelet felmutatnia, akinek „felelősségvállalási nyilatkozatot” fogalmaz meg valamelyik határon túli érdek-képviseleti szervezet. Míg a magyarigazolvány kiadásánál világos, évek óta hatékonyan alkalmazott kritériumok vannak, addig a politikai szervezeteket szubjektív döntéshozatalra kényszerítő alternatív vízumkiadási kedvezmény csupán arra jó, hogy egyrészt – ismerve az ellentéteket – visszaélésekre adjon lehetőséget, másrészt jó terepet kínáljon a vajdasági, s főleg a kárpátaljai pártoknak a szavazók befolyásolására.
A vízum megszerzésének könnyítésével ugyanakkor a kormány vélhetőleg végleg kiiktatta az áttelepülés nélkül megszerezhető magyar állampolgárság kérdését, semmibe véve az egységes határon túli igényt.