Nem a kép tárgya a fontos, hanem az a szellemi valóság, amely általa testet öltött – tanította növendékeinek, fogalmazta meg könyveiben a nagyközönség számára is újra meg újra Bernáth, s ez az igazság mit sem veszít érvényességéből attól, hogy a mester és a tanítvány alkotásai is néhány nagy műfaji, tematikai egységbe sorolhatók. Péterfy Gizella számára például a portrék és a tájakat megidéző kompozíciók a legfontosabbak, még akkor is, ha indulása éveiben erősen vonzotta a bibliai tematika, s azok a morális tartalmak, amelyek az ótestamentumi példázatokban megfogalmazódnak, azóta is meghatározó jelentőségűek munkásságában. Mint ahogyan a nyolcvanas évek közepe óta az is természetes számára, hogy a táblakép, az akvarell mellett szobrokat is formál, s hogy a plasztikát is színezi. A műfajok, technikák, anyagok egyre gazdagabb kölcsönhatásban jelentkeztek, mintegy annak a jeleként, hogy él benne a vágy a szecesszió időszakában még ragyogó példákban megfogalmazódott, azóta azonban szinte kiveszőben lévő összművészet iránt. Nem volt hát véletlen a találkozása az építészettel sem, ami jó néhány murális munka, köztéri mű megszületését eredményezte. Közöttük van az a kőszobor is, valahol a Balaton keleti végében, amely két nagyméretű kezet ábrázol, amelynek ujjai egymás felé hajolnak, összeérnek, mintha csak gótikus építészeti tagozatot, kupolát, s még inkább a test és a lélek megpróbáltatásaiban menedéket nyújtó hajlékot alkotnának.
Valójában maga a művészet is ilyen hajlékot, vagy inkább hajlékkeresést jelent – fogalmazódott meg a balatonfüredi kiállítást megnyitó Finta József Kossuth-díjas építész egyik korábbi írásában, amelyben fölteszi a kérdést: hány Péterfy Gizellára lenne szükség ahhoz, hogy „ez a mogorva, szürke, kedvetlen létezés, ez a sótlan jövő egészségesen, jóízűen felnevessen végre?” Mert alighanem igaza van a művésznek, hogy a kortárs művészet akkor temethetné be azt a szakadékot, amely ma a közönség nagy részétől elválasztja, ha művelőjét egyszerre jellemezné az élmény ereje, a nagy elődöket jellemző alázat a festés iránt s az ember szeretete, az ember és természet szépségének, csodáinak áhítata.
Ez a hármas egység irányítja a Kerek-templom Galériában kiállított művek alkotóját, dolgozzon táblaképen megfestett vagy agyagba formázott portrén, amelyek többsége családtagjait, barátait, szeretteit ábrázolja, vagy készítsen akvarell vázlatot hazai vagy távoli tájakról. Nem a téma a fontos – jut újra előbb vagy utóbb a látogató eszébe, amint átadja magát az intenzív színvilág hatásának. A festett terrakotta portrék némelyike mintha fajjumi múmiaportrék módjára az időtlenségről beszélne, ahogyan a szülőföld, az erdélyi hegyes táj motívumait, mély, kékes-lilás ragyogását visszaadó akvarellek is. És így is van, valóban: a jelent érzékeljük, de valójában a teljesség parányi részecskéje vagyunk.
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
