Háromnapos karnevál kezdődne

Nagy visszhangot váltott ki néhány héttel ezelőtt, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kesznyétenen egy idős férfi áramot vezetett kiskertjébe, és az ágyásaiból uborkát lopni akaró három cigány férfi közül egy halálos áramütést szenvedett. Sz. Barnabást gondatlanságból elkövetett emberölés kísérlete miatt ítélhetik el. A magyar társadalmat megosztotta az eset, s mindenki másként látja, hogy ki a tettes és ki az áldozat. Sz. Barnabás nyugdíjast előzetes letartóztatásba helyezték. Védelmét – ingyen – Erdei Csaba ügyvéd látja el. A jogászról tudni kell, hogy azokat a monoki erdőgazdákat is képviseli, akiket egy erdőgazdaság azért büntetett meg, mert nem jelentették, hogy erdeikből lopják a fát.

Szabadlábon védekezhet, vagy továbbra is előzetes letartóztatásban marad Sz. Barnabás? Ő az, aki áramot vezetett kertjébe.
– Most nyitottam két letéti alszámlát védencem javára, amelyekre felajánlásokat várunk, ugyanis óvadék iránti kérelmet nyújtottam be azért, hogy Sz. Barnabást szabadlábra helyezzék.
– Mekkora az óvadék összege?
– Ezt nem lehet pontosan tudni, mert Magyarországon – ellentétben mondjuk az Egyesült Államokkal, ahol azt mondják, hogy ezért a vétségért ennyi óvadékot kell letenni – nem állapítanak meg összeget, hanem fel kell ajánlani, és vagy elfogadják, vagy nem.
– Ezt hogyan kell elképzelni egy kötött jogrendszerben?
– Körülbelül úgy, mint egy alkudozást. A bíróságon ajánlok egy összeget, amire vagy rábólintanak, vagy azt mondják, hogy kevés. Ilyenkor tovább kell növelni az ajánlatot. Úgy gondolom, ez esetben egy- és hárommillió forint közé eshet az óvadék öszszege.
– Vagyis továbbra is előzetes letartóztatásban van a nyugdíjas férfi?
– Jelenleg a tököli rabkórházban van. Az egészsége megsínylette a börtönbe kerülését, és azt, hogy amíg távol van otthonától, szétlopják a vagyonát, a terményét. Szeretném elérni, hogy szüntessék meg Sz. Barnabás előzetes letartóztatását, mert szerintem nem áll fönn a szökés, az elrejtőzés indoka, amely alapján a bíróság korábban elrendelte előzetes letartóztatását.
– Ezek szerint ön is azon a véleményen volt, hogy Sz. Barnabás netán megszökhet? Úgy tudom, a nyugdíjas férfi elismerte tettét.
– El kell oszlatnom egy félreértést. A bíróság sem attól tartott, hogy a férfi az igazságszolgáltatás elől akar elrejtőzni, hanem a feldühödött cigányok elől, akik életveszélyesen megfenyegették. Azzal azonban, hogy elbújna a romák elől, akadályozná a nyomozást is. Szerintem viszont mára ez a helyzet megváltozott.
– Miképpen?
– Kesznyétenen a romák ráébredtek arra, hogy mekkora ellenszenv nyilvánul meg irányukban – nemcsak a településen, de országszerte is. Úgy látom, saját jól felfogott érdekükben visszavonulót fújtak.
– Mit ért ezen: saját jól felfogott érdek?
– Sokan úgy gondolják ebben az országban, hogy egy kilogramm zöldség ellopása alanyi jogon jár nekik. Ezt az általuk vindikált jogot, a „megélhetési bűnözési” Kánaánt veszítheti el a társadalom margóján élő réteg, amennyiben széles társadalmi összefogás alakul ki velük szemben. Látni kell ugyanis: az állam mára teljesen kivonult a magántulajdon védelméből. A rendőröknek nincs eszköz a kezükben, például fegyverhasználat esetén a legkisebb hiba miatt is szigorú büntetésre számíthatnak. Ezért inkább hozzá sem nyúlnak… A tulajdon védelme azonban mintha nem is lenne feladat. Sietek azonban leszögezni: ebben nem a rendőrök a hibásak.
– Gondolom, erről is van véleménye.
– Érzékelhető, hogy mire megy ki a játék. Ha a magántulajdont nem védik, olcsóbb lesz a termőföld, mert a falvak elnéptelenednek. Ha pedig mindenki a városokba költözik, vásárolni fogja a nyugat-európai és mediterrán térség olcsó, sokszor silány, de legalábbis a hazainál roszszabb minőségű élelmiszereit, amivel beterítik az országot. Így végül a vidékről a városba költözők olcsó bérmunkásokká, robotokká válnak.
– Nem túlzás ez egy kicsit?
– Nem. A jogszabályok jelenleg azt védik, aki a bűntény során a kezdő okot szolgáltatta. Jelen esetben sem arról volt szó, hogy Sz. Barnabás leakasztotta a vadászfegyverét a keresztgerendáról, kiment az utcára, és minden szembejövőt lelőtt, hanem arról, hogy a saját telkén, egy külön kerítéssel körbekerített belső kiskert ágyásai közé vezetett áramot, mert megelégelte, hogy mások folyamatosan ellopják a verejtékes munkával megtermelt zöldségeit. Arról nem is beszélve, hogy a tolvajok tisztában voltak azzal, hogy a férfi a kertben karókra fémhuzalokat feszített ki, amely áram alatt volt éjszakánként. És azt is kevesen tudják, hogy a sajnálatos esetet megelőzően Sz. Barnabásnak három kutyáját is megmérgezték, ezért folyamodott az áram használatához.
– Vagyis ön szerint hiányos és/vagy nem jó a jogszabályi háttér?
– Ha nem változnak a jogszabályok, ha a jogalkotók tehetetlenül szemlélik a vidék szétverését, elszabadulhat a pokol. Főleg annak tudatában, hogy a börtönviseltség egy bizonyos társadalmi rétegben dicsőség, rang, különösen, ha élet elleni vétség miatt töltötték le a szabadságvesztést. Aki ült, attól kezdve vezér, hogy kiszabadult. Sokan viszont ki sem akarnak jönni a börtönből, mert bent jobban élnek, mint kint. Pedig egy börtönhely nyolcszor annyiba kerül a társadalomnak, mint egy kórházi ágy, pedig az sem olcsó.
– Miért alakult ki a magyar jogban az a helyzet, hogy nem védi úgy a magántulajdon szentségét, mint a már példaként említett Egyesült Államok?
– Ami korábban Szent István, Szent László, Könyves Kálmán királyok idején, vagy, hogy ne menjünk olyan messzire a történelemben, a Horthy-korszakban komoly bűnnek számított, az az előző rendszer tulajdonnélküliségében népi szórakozássá vált: összekacsintottunk, és közösen hordtuk el a közös tulajdont. És erről a mai napig nem szoktunk le. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy a szocializmus évtizedeiben nagyobb volt a társadalmi fegyelem, a rendőrségnek pedig volt hatásköre, eszköztára és nem utolsósorban tekintélye. Akár egy rendőr is bemehetett a bűnözők közé, és kiemelte, akit kellett.
– Segítene a vidéken, ha újra fölállítanák a csendőrség intézményét?
– Nem a magyar rendőrrel van a gond, még egyszer hangsúlyozom: a jogszabályi környezetet kell sürgősen megváltoztatni. El kell érni, hogy az emberek megvédhessék a tulajdonukat, és ez ne vonjon büntetést maga után.
– Lát esélyt a változásra?
– Nincs más útja a magyar társadalomnak, egyébként pedig már régen meg kellett volna változtatni a jogszabályokat, mert azok ugyanolyan elhanyagolt állapotban vannak, mint maga a magyar vidék. Régen a vidék adta a tudósokat, a katonaságot, biztosította az élelmiszert, ezzel szemben ma már az idősek is a külföldi élelmiszerláncok leárazásaira járnak, még ha tudják is, hogy rossz minőséget kapnak, mert olyan olcsón jutnak hozzá, hogy nem éri meg megtermelni. Meggyőződésem, változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy a társadalom margójára szorult réteg ne bűnözésből éljen tovább, és akkor helyreállhat a vidék megtartó ereje is. Ma azonban azt látom, hogy senki nem foglalkozik ezzel az országban, és a legutolsó a kisember tulajdonának védelme. Ugyanakkor a bankok többszörösen körbebástyázzák magukat, már azért is több évet kaphat valaki, ha nem a valóságnak megfelelő jövedelemigazolást nyújt be, még akkor is, ha egyébként rendesen fizeti a törlesztőrészleteket. Mára odáig fajult a helyzet, hogy az országban nincs köztes állapot: valaki agyonver valakit, vagy a tolvaj a tisztességest, vagy fordítva. Egyik sem jó.
– Mire számít a tárgyalásokon?
– A legjobb esetben gondatlanságból elkövetett emberölés kísérlete miatt ítélhetik el Sz. Barnabást, ha nem, akkor az eshetőleges szándék, ami miatt 5–15 évig terjedő szabadságvesztést kaphat. Bízom azonban abban, hogy felfüggesztett börtönbüntetést kap, s ezt a jelenlegi helyzetben és jogszabályi környezetben rendkívüli sikerként könyvelném el.
– Ha Sz. Barnabást a bíróság fölmenti, precedenst teremthetne az ítélet?
– Azt gondolom, minden faluban háromnapos karnevál kezdődne. A jövőben a tulajdon védelme pedig állandó gyakorlattá válna. Megszűnnének a kertekben, a földeken a hívatlan vendégek, a magántulajdonnak ismét becsülete lenne.
Publicisztika a 7. oldalon