Negyvenezer jegy kelt el elővételben a jubileumi rendezvényre, amelynek immár hagyományosan a honvédség kecskeméti Szentgyörgyi Dezső repülőbázisa adott otthont; a szervezők szerint bizonyos, hogy a minden korábbinál drágább és nagyobb intenzitású reklámhadjáratnak köszönhetően szombat–vasárnap százezres nagyságrendű nézősereg látogatott ki a híres város határában lévő katonai repülőtérre, a helyszínen négyezer forintos áron megváltható jegy dacára. A regionális szinten régóta jegyzett rendezvény – amelynek kereteit a Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium (HM) biztosítja, de jelentős, kellő transzparenciát nélkülöző üzleti érdekeltség is rátelepedett – mára kinőtte magát, és joggal nevezhető a térség legnagyobb airshow-jának. Bár számos külföldi résztvevő végül visszamondta szereplését, illetve egyesek részvételét a vendéglátók utasítottak el helyhiányra vagy bizonyos előírásokra hivatkozva, a honvédség repülőin kívül látványos bemutatóval rukkoltak elő a cseh, a horvát, a török, a holland, a belga, a szerb, a finn, a svéd, az amerikai, a román, a francia, a német és a spanyol légierők. Még többen földi bemutatóra küldtek gépeket, amelyeket érdeklődéssel szemléltek a nézők, némelyik gépnél hosszú sorok kígyóztak egy pár perces „ülőpróbáért”.
Szakértők egyetértettek abban, hogy a kecskeméti pilóták immár látványosabb egyéni műrepülő-programot repültek Gripennel, mint a gépet gyártó Svédország repülőgép-vezetői. Szombaton Fekete Tamás őrnagy, vasárnap Ványik Attila százados mutatta be osztatlan sikert aratva tudását. A MiG–29-essel szép bemutatót repült Szatmári „Szatyi” László százados is, egy kis „szépséghibával”. A magyar légteret máig védő, de kritikus helyzetben lévő orosz vadászgépflottára ugyanis a HM már egy ideje nem akar költeni egy fillért sem, így a pilótáknak tilos használni a hajtóművek utánégetőit, nehogy azok idő előtt „kifussanak”. Bennfentesek szerint kizárt, hogy negyven százalékkal megkurtított tolóerővel máshol bemutatóra engednének egy alig repülő pilótát, de a rendezvény pompáját mindenáron növelni akaró HM nyomása alatt meghajlott a honvédségben immár gyakorlatilag repülőszakmai autoritásként funkcionáló bázisparancsnok, Pető „Pinyó” István dandártábornok is. A kommentátorok ezt a tényt nem említették meg, ahogy arról sem esett szó hivatalos forrásból, hogy az év első felében bekövetkezett katasztrófasorozatban a honvédség két pilótát és egy fedélzeti mechanikust, illetve három repülőeszközt, egy Mi–8-as helikoptert, egy MiG–29-es vadászgépet és egy L–39-es gyakorlógépet vesztett. Úgy tudjuk: a döntéshozókban fel sem merült, hogy egy „hiányzó ember” formációval hajtsanak fejet az idén repülőhalált halt katonák emléke előtt. A nemrégiben katasztrófát szenvedett cseh gyártmányú L–39-es típussal ugyanakkor a tapasztalt Máté Attila őrnagy tartott precíz bemutatót.
Míg a tömeg csodálattal adózott a látványos és zajos programnak, a repülőnap idején kezdetét vette a honvédség következő milliárdos beszerzési programját övező konkurenciaharc. A svéd és cseh ajánlatok közötti rivalizálás arra vezethető vissza, hogy a pilóták alacsony repülési óraszámával kapcsolatos kritikákra válaszul Szekeres Imre védelmi miniszter nemrégiben kezdeményezte egy szakmai megoldás kidolgozását, amely akkor lépne életbe, amikor a vegetáló MiG–29-es és L–39-es nyugdíjba vonulnak. A gépek kivonásával felszabaduló, éves szinten másfél–kétmilliárd forintot és más, nem részletezett fejlesztési forrást lehetne arra felhasználni, hogy a pilóták annyit repülhessenek, ami megfelel a NATO-ajánlásoknak – nyilatkozta lapunknak szombaton Bocskai István, a HM szóvivője. A megvalósítás mikéntje most a vita tárgya.
Amikor a miniszter egy konferencián a nyilvánosság előtt először beszélt az elképzeléséről, már utalt arra, hogy a cseh L–159-es könnyű támadó és gyakorlógépek beszerzését tartják a legjobb eshetőségnek. A gépeket még a kilencvenes években rendelte meg a cseh légierő, amely viszont később már nem tartott igényt az Aero Vodochody repülőgépgyár által legyártott összes gépre. Információink szerint az elkészültük óta nem repült gépeket jelképes, darabonként ezereurós áron, illetve az ismételt üzembe állítás és átépítés költségéért kínálják, amelyet ismeretlen volumenű logisztikai támogatási csomag egészítene ki. Az üzletet az az Aerotechnika Rt. közvetítené, amely már közel egy évtizede lobbizik a gépek magyarországi eladásáért, és már két alkalommal sikerült néhány száz repülési üzemórát értékesítenie a honvédség számára. A legutóbbi üzlet részleteit – így csaknem hatszázmillió forintos költségeit – lapunk tárta a nyilvánosság elé azt követően, hogy HM huzamosabb ideig nem volt hajlandó rendelkezésünkre bocsátani a nyilvános minősítésű (azaz nem titkos) információt.
A cseh ajánlatra – amely immár hivatalosan is eljutott a magyar kormányhoz – a Gripent szállító cég, a Saab és a lízingügyletet bonyolító svéd hivatal, az FMV is reagált egy több opciót is tartalmazó előterjesztéssel, amelynek részleteit azonban (a HM tiltásának engedelmeskedve) nem hozhatják nyilvánosságra. Értesüléseink szerint a svédek arra alapoznak, hogy a magyar légierő problémája elsősorban abból adódik: 2003-ban, az eredeti (még az Orbán-kormány által kötött) Gripen-szerződés módosításakor a Medgyessy-kabinet elégtelen szintre kurtította a repült órák számát, így nekik most ennek növelését kell ajánlaniuk versenyképes áron. Egy svéd illetékes mindössze annyit volt hajlandó elárulni, hogy ha a HM szakmai alapon dönt, akkor „ajánlatuk kihagyhatatlan”. Azt, hogy a már leszállított 14 gép repüléseit tennék intenzívebbé a logisztikai támogatás fokozásával, vagy néhány további gépet adnának, netán svédországi képzés lehetőségét ajánlanák fel, nem ismeretes. Mindenesetre úgy vélik: a MiG-ek és az L–39-esek távozását követően a magyar légierőnek a Gripenen kívül nincs szüksége más sugárhajtású gépre, mert a svéd gépen azonnal megkezdhetik kiképzésüket azok a fiatal magyar pilóták, akik elvégezték a kanadai NATO-pilótaiskolát (NFTC).
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
