Felháborodott olvasói levelet írt a Vasárnapi Hírekben a zsidó kárpótlás magyarországi gyakorlata miatt egy dombóvári zsidó férfi, akinek szülei a holokauszt áldozatai közé tartoztak. A szerző, Hirs Jenő, szégyennek tartja, hogy 64 éve sem a Mazsihisztől, sem a német államtól nem kaptak semmit szavakon és ígéreteken kívül. – Ki és mikor fogja kifizetni, hogy a német fasiszták miatt elveszítettük szüleinket, nem volt gyermekkorunk, és csak hazugságok vettek körül? És ebben igen nagy része volt és van a Mazsihisz-féléknek, akik szerintem nagyon jól élnek – fogalmazott a levélíró, akinek édesanyja nem sokkal azután hunyt el, hogy betegen hazaérkezett Birkenauból, édesapját pedig a jabloneci munkaszolgálati táborból hazafelé tartva lőtte le a szovjet NKVD a határon.
Hirs Jenő annak apropóján írt, hogy augusztus elején a Mazsihisz és a zsidók érdekeit védelmező nemzetközi szervezet, a Claims Conference közös sajtótájékoztatón jelentette be, összesen 12,3 millió euró kárpótlást kapnak a német államtól azok, akik 1944–45 között Budapesten élték túl az üldöztetést, és jelenleg posztkommunista országban élnek. Az egyszeri 1900 eurós juttatás 6500 embert érint. – Nem értem, miért van szükség 64 évvel a borzasztó zsidóirtás után a zsidóság megosztására. Mivel zsidóbb a pesti a vidékinél vagy a határon túlinál? – tette fel a kérdést a dombóvári férfi.
A Claims Conference több mint 25 ezer kérelmet vizsgált át, hogy megtalálja a jogosult túlélőket. A mostani kárpótlások fontosságát az adja, hogy ezúttal azok is részesülhetnek támogatásban, akik nem feleltek meg a korábbi kifizetéseknél szabott feltételeknek. Így pl. nem tudták bizonyítani, hogy legalább fél évet töltöttek kényszermunkatáborban, vagy másfél évet gettóban.
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
