Moszkva elismeri Grúzia szuverenitását

Oroszország megmutatta, hogy büntetlenül senki sem ölhet embereket, és kész szerepet vállalni a térség stabilitásának fenntartásában. Moszkva úgy véli, fegyveres konfliktusokat csak a nemzetközi jog alapján és tárgyalások útján lehet megoldani. Koszovó ebben az értelemben nem lehet példa a Kaukázusban sem. Oroszország nem ezt az utat járja, s elismeri Grúzia függetlenségét, szuverenitását. Ami a területi integritást illeti, annak helyreállítása attól is függ, hogy az elszakadt területek népei akarnak-e a grúzokkal együtt élni – vázolta fel lapunknak Moszkva elvi álláspontját a béke helyreállítására Igor Szavolszkij, az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövete. Korábban egyébként megkérdeztük Grúzia magyarországi képviselőjét is.

Úgy tűnik, az orosz vezetők különleges képességekkel bírnak. Ha ugyanis igaz, amit Mihail Szaakasvili állít, akkor akarata ellenére, telepatikus úton bírták rá, hogy megtámadja Dél-Oszétiát. Beavatna a hadtudományok és a diplomácia eme új módszerének rejtelmeibe?
– Szó sincs semmiféle telepátiáról, csupán a fejleményekre adott normális válaszról. Nem csodálkoztam ugyanakkor azon, hogy Szaakasvili most azt állítja, hogy Oroszország támadott. A tények azonban önmagukért beszélnek. A múlt csütörtökön maga Szaakasvili beszélt arról, hogy tűzszünetet hirdetett, s másnap tárgyalásokat kezdenek. Két óra sem telt el, s elindult az ezek után álnoknak minősíthető grúz támadás, amelyet a grúz televíziók élőben mutattak. Amerikával a háta mögött Tbiliszi biztos volt a győzelemben, Oroszországnak pedig ebben a helyzetben nem volt más választása, mint megvédeni a békefenntartóit és honfitársait, az oszét népet, amelynek a léte forgott veszélyben.
– Hát igen, a történteket nem telepátiának hívják. Komolyra fordítva a szót, budapesti kinevezése előtt a kaukázusi térséggel foglalkozott a külügyi tárca. A régiót ismerő emberként meglepte a grúz támadás?
– Lehetett ettől tartani, ám végig bíztam abban, hogy a grúz vezetés nem folyamodik háborúhoz. Tudtuk, hogy Szaakasvili elnök nem mindig állja a szavát, de a tűzszünetről hallva nyugodtan feküdtem le, s háborúra ébredtem. Ahelyett, hogy Tbiliszi meggyőzte volna az oszétokat arról, hogy együtt éljenek, gyilkolni kezdte őket.
– E konfliktusnak van egy régre nyúló kisebbségi aspektusa, amelyről ma szinte senki sem beszél. A szovjet időkben valamiféle autonómiával bíró abházok vagy dél-oszétok számára a független állam építését nacionalista hévvel kezdő Grúzia visszalépés volt. E probléma azóta sem oldódott meg, s úgy tűnik, még e háború sem tudta erre igazán felhívni a figyelmet, mivel e téma és Dél-Oszétia is beleszorult egy geopolitikai vetélkedésbe…
– A legfontosabb emberi dolgokról, életekről, egy kisebbség méltóságáról ma valóban kevés szó esik, s ez is bátorította a grúz vezetést az erőszakos „rendezésre”. Persze része az egésznek az is, hogy az atlanti térségben egyeseknek a kettős mérce alkalmazása magától értetődik, s észrevehető az Oroszország bekerítésére irányuló törekvés is, amely e térséget is erősen érinti.
– Az orosz csapatok bevonulását Dél-Oszétiába nemzetközi jogi szempontból a szakértők többsége megalapozottnak látja, normálisnak nevezte a francia elnök is, erősen vitatott azonban a válaszcsapás arányossága, katonai célpontok támadása Grúzia belső részein…
– Attól függ, mihez képest aránytalan ez a válasz. A bevonulás előtt ugyanis tizenkétszeres volt a Chinvalit megtámadó grúz csapatok túlereje. Nem vagyok katonai szakértő, de egy hadműveletben a második vonalat és a katonai kommunikációt is meg kell célozni. Nem zárom ki, hogy egy-egy lövedék esetleg eltévedt, kínosan ügyelt ugyanakkor a katonai vezetés a civil célpontok elkerülésére. Ez háború, s nem orosz kezdeményezésre kerültek oda nehézfegyverek.
– Ez a háború azonban nemcsak Dél-Oszétiában, hanem a kommunikációban is dúl. E téren Moszkva mintha rosszabbul állna…
– A cél egyik „fronton” sem a győzelem volt, hanem a vérontás leállítása. Oroszország megmutatta, hogy képes erre. Ami pedig a médiát illeti, az már Európában sem európai befolyás alatt van, s az orosz véleményeket tudatosan szorították ki onnan. Talán mert ebben a konfliktusban Oroszország olyan helyzetben volt, hogy egyáltalán nem állt érdekében az igazság elferdítése.
– Egy ilyen háború alaposan visszaveti a rendezést, s tovább bonyolítja Moszkva és Tbiliszi eddig sem problémamentes viszonyát? Hogyan tovább?
– Oroszország a Nicolas Sarkozy által közvetített béketerv alapján fog eljárni, amelynek első eleme, hogy a felek tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától. Megjegyzem, erről beszélt képviselőnk is az ENSZ-ben még pénteken, amikor nem voltak Chinvaliban az orosz csapatok. Grúzia ezt, mint minden korábbi alkalommal, elvetette. A következő lépés a segélyszállítmányok célba jutásának biztosítása, majd az, hogy a grúz csapatoknak vissza kell vonulniuk oda, ahol eddig voltak, tehát a kaszárnyákba. Az orosz csapatok is visszavonulnak, csak a békefenntartók maradnak. E pontok teljesülése után jöhetnek a tárgyalások. A történtek azonban visszavetettek bennünket oda, ahol tizenhat évvel ezelőtt voltunk, hiszen Szaakasvili mindent megtett azért, hogy az oszétek és az abházok ne akarjanak a grúzokkal egy államban élni.
– A történtek után mennyire tudnak megfelelni a békefenntartás követelményeinek az orosz katonák? S mi lesz például az abháziai felhatalmazással, ha Grúzia kilép a Független Államok Közösségéből? Oroszország elfogadná, hogy más békefenntartók is érkezzenek a konfliktus övezetébe?
– A békefenntartók a nemzetközi jog alapján vannak a térségben, s a tűzszüneti megállapodás alapján ott is maradnak. Minden további felvetés tárgyalások kérdése. S hogy Grúzia kilép-e a FÁK-ból, ez egyelőre csak egy kijelentés. Szaakasvili annyi ilyet tett már, s nem lett belőle semmi. Ez egyébként nem lenne jó lépés, mert a FÁK-mandátummal Abháziában lévő békefenntartók kivonulása esetén elmegy onnan az ENSZ is. Emlékeztetném még, hogy Abháziába más békefenntartókat is kértünk, s nem ajánlkozott senki. Talán nem véletlen, hiszen Oroszország itt már száz katonát veszített.