Utcanévtáblákon a vörösterror

Kilencven évvel a Tanácsköztársaság rövid, de annál véresebb korszaka után még mindig kísértenek az akkori kommunista gyilkosok és szellemi vezéreik, ugyanis több magyar településen találkozhatunk a róluk elnevezett utcákkal, közintézményekkel.

Bár a rendszerváltozást követően kezdetét vette a közterületek névadóinak felülvizsgálata, és az előző rezsimet képviselő személyekről elnevezett utcák, terek átkeresztelése, ezt a mai napig nem sikerült maradéktalanul végrehajtani. Ennek eredményeképpen utcák, terek, iskolák viselik az 1919 márciusa és augusztusa között hatalmon lévő Forradalmi Kormányzótanács tagjainak neveit. Szamuely Tibor, Bokányi Dezső, Lukács György a Tanácsköztársaság kormányának legvéresebb kezűként számon tartott népbiztosai. Bokányi Dezső, aki a Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztosként tevékenykedett, majd a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka volt, eredeti szakmáját tekintve kőfaragó volt. Újságíróként a Népszavát szerkesztette, továbbá Marx és Engels műveit fordította magyarra. A korabeli dokumentumok azonban mégis egy 1919-es vérfürdőhöz kapcsolják a nevét. A feljegyzések szerint június 13-án a „direktórium által előkészített vérfürdő” volt Jászberényben, amikor a helyi vezetők népgyűlést hirdettek meg. A szónok a Budapestről érkezett népbiztos, Bokányi Dezső volt, akit azonban az egybegyűltek nem fogadtak kitörő lelkesedéssel. A tömeg a meghallgatás helyett lehurrogta Bokányit, aki ekkor elővette, majd meglobogtatta zsebkendőjét. Az egyértelmű jeladásra a gépfegyverhez vezényelt Kobsánszky Arnold a tömeg helyett a levegőbe lövetett. Pillanatokon belül lövöldözésbe kezdett viszont a Vörös Őrség, mire a főtéren lévők rémülten próbáltak menekülni. Pár menekülő egy udvarba futott, remélve, hogy ott életben marad, de ott is a Vörös Őrség sortüze várta őket. A golyózáporban 13 ember vesztette életét. Bokányi Dezsőre még ma is hat helyen, Szegeden, Kiskunhalason, Öcsödön, Jászkiséren, Tótkomlóson, valamint Várpalotán emlékeztet köztéri tábla, Budapesten pedig két iskola – a VII., valamint a XIV. kerületben – viseli a nevét.
„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát!” Ezek már Szamuely Tibor közoktatásügyi népbiztos szavai egy Győrben tartott előadásából. A Tanácsköztársaság ideje alatt több elvtársával és Cserny József vezetésével 200 fős terrorkülönítményt állított fel Szamuely, és Lenin-fiúknak nevezték magukat. Az országot járva mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. A vélt vagy valós ellenséget elfogták, Teréz körúti főhadiszállásukra vitték, és megkínozták. A nőket megerőszakolták, tettlegesen bántalmazták. Egyházellenes politikájuk részeként a miséző gyülekezeteket több alkalommal kézigránáttal felfegyverzett különítmény kergette szét. A különböző írások a vörösterror halálos áldozatainak számát 300–600 közé teszik.
Mindezek ellenére Nagybaracskán, Salgótarjánban, valamint a Békés megyei Hobolon kísért a neve. Az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében a Forradalmi Kormányzótanács megosztott volt. A szociáldemokraták egy része nem értett egyet az ilyen intézkedésekkel, a kommunisták azonban igen. Ilyen támogató volt Lukács György filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus is, aki helyettes közoktatásügyi népbiztosként vett részt a Tanácsköztársaság kormányában. A budapesti III. kerület egyik utcájának nevet adó Lukács György a Vörös Hadsereg politikai biztosaként Poroszlón nyolc embert lövetett fejbe.
Az 1919. március 21. és augusztus 1. között működött Forradalmi Kormányzótanács a magyarországi Tanácsköztársaság vezető szerve, legfőbb végrehajtó testülete, tulajdonképpeni kormánya volt. A harmincnégy népbiztos közül tizenkettő neve szerepel a mai napig egy-egy közterület elnevezésében. A névváltoztatásra az illetékes önkormányzatoknak nincsen pénzük, az ott lakóknak pedig minden hivatalos dokumentumot új címre kellene átíratniuk, ami több vesződséggel járna, mint örömmel, mondják az érintettek. Így, ki tudja meddig, minden marad, ahogy van, és a bolsevik diktatúra gyilkosai a jövőben tovább kísérthetnek.