Cél a BL-serleg, irány a 82-es út

Egyszer, réges-régen előfordult, hogy huszonnégy óra sem telt el két magyar kézilabdás BEK-győzelem között: 1982-ben a Budapesti Honvéd férfi- és a Vasas női együttese ugyanazon a hét végén kaparintotta meg a legrangosabb kontinentális klubtrófeát, ez valószínűleg örökre megdönthetetlen rekord marad. Hisz most például abban bízunk, hogy napra pontosan tíz évvel a legutóbbi siker után születik meg az újabb diadal: a Dunaferr lányai 1999. május 16-án nyerték el a BL-serleget, ma pedig a Győri Audi ETO KC előtt kínálkozik minden korábbinál kedvezőbb esély.

Papírforma és esély. Ma, ugyancsak Veszprémben, 20.30-tól megkezdődik a férfi kézilabda magyar bajnoki döntő is. A szereposztás a szokásos, mint ahogyan az is, hogy az MKB Veszprém és a Pick-Szeged közötti finálé valamely fél harmadik győzelméig tart. A pályaelőnyt az alapszakasz-győztes dunántúliak élvezik – azaz az első, a harmadik és az esetleges ötödik találkozót vívhatják saját csarnokukban –, az esélyek is egyértelműen mellettük szólnak, bár Gál Gyula beállós, majd Dejan Perics kapus sérülése és kiválása egyedi lehetőséget teremtett a Szegednek, amely, ha igazán összekapja magát, akár élhet is vele. (A mérkőzést a Sport1 élőben közvetíti.)

Egy hete már, hogy a Győr idegenben, Aalborgban verte 26-24-re a Viborgot a Bajnokok Ligája fináléjának első felvonásán, azóta sorjáznak a méltatások, álmélkodások, fogadkozások. Ma 16.15-től Veszprémben azonban újra a tetteken a sor. Mert bár egy ötgólos dániai vereséget követő kétgólos hazai győzelemnek még valószínűleg jó szívvel tapsoltunk volna, fordítva ez már sehogy sem menne. Ezt illetően az ETO-nál sem táplál senki illúziókat, mindenki tudja, innen nem lehet sem szépen veszíteni, sem könnyedén nyerni. Úgyhogy marad egyetlen lehetőségként a szilaj küzdelemben kivívott siker.
Erre készülnek a skandinávok is, és azzal bátorítják, tüzelik magukat, amivel hasonló helyzetben mi is tennénk; úgy vélik, az ellenfél az első meccsen mindent kiadott magából, sőt bizonyos mértékben erőn felül teljesített, bennük viszont még bőven maradt tartalék. Jakob Vestergaard vezetőedző ezt úgy fogalmazta meg: „El sem tudom képzelni, hogy még egyszer ennyire gyengén játsszunk. Sok technikai hibát vétettünk, alig éltünk a lerohanásokkal, felállt fal ellen pedig rossz döntéseket hoztunk, ezzel hozzásegítettük Pálingert, hogy még a megszokottnál is több lövést védhessen.” Az egyik „vétkes”, Rikke Skov erre még rá is licitált: „Húsz-harminc százalékkal eltökéltebben és keményebben kell támadnunk és védekeznünk. Erős vágyat érzek a visszavágásra, ebből kell táplálkoznunk Magyarországon, így kell kezdenünk a meccset, és akkor győztesen fejezhetjük be. Remélem, ez a torkunkon a kés szituáció arra ösztönöz bennünket, hogy minden idők legjobb mérkőzését játsszuk.”
Ez bizony felér egy hadüzenettel. Konkoly Csaba vezetőedző ezt szóban annyival tulajdonképpen meg is válaszolta: „Úgy készülünk egész héten, mintha mínusz négyről indulnánk, és innen szeretnénk plusz egyre jutni”, ma pedig rögtön az első perctől fogva tisztázni és nyomatékosítani kell az erőviszonyokat. Úgy kezdeni, hogy a meccs – legalábbis lélekben, mentálisan – ne a végén, hanem az elején dőljön el. Az ETO felkészülése e tekintetben kiválónak tűnik. A tavalyi BL-elődöntő-visszavágóval ellentétben ezúttal szemernyit sem tépelődött senki azon, mi legyen Görbiczcel. Vanyus Attila klubelnök már a hét elején leszögezte, elméleti esély sincs a beállítására, a klasszis irányító pedig azt kérte: ne róla, illetve az ő hiányáról szóljon a szombati mérkőzés.
Ne is, mert akkor már régen rossz. Inkább az Aalborgban is 54 százalékos hatékonysággal védett Pálinger újabb bravúrjairól, a középen pontosan záró, és a dán rohamokat a szélekre terelő védekezésről, a labdavesztések utáni gyors visszarendeződésről, amely megakadályozza a lerohanásokat, a Vértenre és Mravikovára kihegyezett győri kontrákról, Tomori átlövéseiről, a piros lapja után „rehabilitált” Kovacsics cseleiről és berepülőakcióiról, meg az ezúttal értékesített hetesekről (egy hete négy is kimaradt).
Ha mindez megvalósul, akkor el lehet indulni a diadalmas 82-es úton. Nem is kizárólag az 1982-esen, amelyen annak idején a Budapesti Honvéd és a Vasas is végigment, hanem azon a 82-esen is, amely Veszprémből Győrbe vezet. Gyulafirátót, Zirc és Csesznek népe pedig kitódulhatna az utcára integetni, hiszen a sport igazságtalansága ezúttal is érvénybe lépne: a BL-serleget kizárólag a csapat veszítheti el, ellenben az egész ország nyerheti meg.
(A mérkőzést a Viasat3 élőben közvetíti.)