Eurázsiai nagyhatalom

k ö n y v e s h á z

Számtalan elméletet és vitát szült már a népek eredetének kutatása. Az a gond, hogy nehéz egyértelmű bizonyítékokat találni, amelyeket ne lehetne másképp is magyarázni vagy a szőnyeg alá söpörni. Folyamatos támadások érik még a hivatalos elméleteket is, amelyeket elfogad a világ tudományos élete.
Kalevi Wiik finn nyelvészprofesszor magyarul hat év késéssel megjelent Az európai népek eredete című kötetében, mint írja, forradalmi kísérletet tesz a vitatott kérdések tisztázására. A professzor szerint nem elég egy nép származását pusztán a nyelvészet módszereivel kutatni. Lehetséges ugyanis, hogy egy nyelvi-kulturális közösségen belül vannak vérségi különbségek. Mivel így a kérdésfelvetés módja is megváltozik, a kutató a nyelvészeti szempontokat a régészettel és a genetikával egészíti ki, vagyis a lingva-archeo-genetika eszköztárával dolgozik. Mondanivalóját színes térképek, diagramok, táblázatok, családfák és ábrák sokaságával is szemlélteti, sőt Wiik szerint az olvasó a lényeget a képek és magyarázó szövegek áttekintésével megismerheti, nem is kell végigrágnia magát a majd négyszáz oldalas könyvön.
A kötetből áttekintést kapunk az eredetkutatásról, valamint Európa népeit egységesen kezelve az európaiak bronzkorig tartó történetéről. Csak ezt követően választja szét a szerző a népeket és a nyelveket, és ír arról, miként alakultak ki az egyes népek, hogyan születtek meg az egyes nyelvek, s hogyan, mivé fejlődtek. Bár igyekszik a lehető legtöbb nép és nyelv múltját feldolgozni, Wiik a finnugor nyelvcsalád szakértője lévén behatóbban a finnekkel kapcsolatban álló nyelvekkel foglalkozik. A kötethez tartozik szakkifejezés- és fogalomtár, finn–magyar szójegyzék, szakirodalom-lista és képmelléklet is.
A szerző a könyv előszavában előrebocsátja, hogy kora és pozíciója miatt nem szorul rá a finn eredetkutatásban sérthetetlennek tartott módszerek és nézetek tiszteletben tartására, így tanulmánya vitákat és támadásokat vált ki, de úgy véli, új elméletével meg fogja változtatni a hagyományos felfogást. Valóban már most vannak olyan magyar találatok az interneten, amelyek elfogultsággal vádolják a szerzőt, azt állítva, hogy célja nem kevesebb, mint eurázsiai nyelvi nagyhatalommá tenni a finnugort, és ezért még attól sem riad vissza, hogy a germánokat is tőlük eredeztesse. Wiik szerint bár ma Európa népessége 96 százalékban indoeurópai nyelveket beszél, ezek a nyelvek csak a Krisztus előtti negyedik évezredben, a földműveléssel együtt érkeztek Európába. Így a kontinensen manapság beszélt nyelvek mindössze két őshonos európai nyelvcsaládot képviselnek: a finnugort és a baszkot. Wiik kutatásainak másik fontos alappillére a nyelvcsere lehetősége, tehát amikor egy nép átveszi egy nálánál sikeresebb etnikum nyelvét. (A folyamat ma is megfigyelhető.)
A professzor elismeri, hogy néhány közrebocsátott gondolatának valószínűsége csupán 80-90 százaléknyi, és bár egyesek szerint ezeket bizonyára helyesebb lett volna elhallgatni, az ő célja inkább újfajta gondolkodásmód bevezetése, mintsem megdönthetetlen tudományos eredmények felmutatása. Ez az, ami szerinte fontos és előremutató lehet.
(Kalevi Wiik: Az európai népek eredete. Nap Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 4900 forint)