Körmendtől öt kilométerre délre, a 76-os és a 86-os főút találkozásánál található Nádasd. Vas vármegye 1898. évi kiadású monográfiájában rövidke szócikk olvasható a faluról – 207 házának 1403 magyar lakosa akkoriban önsegélyező takarékszövetkezetet tartott fenn. 1910-ben már 1800 lelkes a község. Most, egy évszázad elmúltával 1300-an élnek az otthonos küllemű, szépen gondozott településen.
Nádasd megismerhető múltja az Árpádok korának első feléig nyúlik vissza. A honfoglalás utáni első évszázadban benépesült dunántúli erdővidéken gyepű húzódott az Őrségtől Vasvárig, a régi, rómaiak által is használt útvonalak közelében dombhátra települt szálláshely szintén e védvonalhoz tartozott. Az utóbbi évek régészeti ásatásai nyomán sorra napvilágra kerültek a Nyugat-Dunántúl védelmi rendszerének vasi emlékei, köztük Nádasd X–XII. században keletkezett erődítései, lappangó főúri és szakrális építményei. A település első ízben 1233-ban szerepel írásban, a maival megegyező névalakja – amint az ország sok más helyén – közeli nádas-vizes élőhelyet jelöl. A Csák nembeli Demeter országbíró levelében már ekkor szerepelt a Nádasdi család, az udvari főtisztviselő a település földesurának birtokvitájában intézkedett. A nagynevű, hosszú történelmi pályát befutott famíliának ez volt az első feudális központja: az újkorban épült plébániatemplom déli oldalánál nemrég megtalált, XI. századból származó őrtorony és kápolna alapfalai a Nádasdiak legkorábbi ismert építményei. 1246-ban újra felbukkan a falu neve a tatárdúlás után IV. Béla király által elrendelt újjáépítési és erődítési munkákkal kapcsolatban. A Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániai egyházról egy 1376-os összeírásban olvashatunk először; a jegyzék négy nemesi kúriát is felsorolt a templom közelében. A XIV. és XV. századi dunántúli főúri villongások károkozásai után a törökök 1532. esztendei, Bécs ellen indított támadása járt nagy vésszel a településre nézve, a hódítók felperzselték a falut. A Nádasdi család középkori kegyúri temploma és udvarháza az 1664. évi – szentgotthárdi csatával végződött – szultáni hadjárat idején dőlt romba.
Az 1500-as évek derekán protestáns hitre tért Nádasd plébániáját 1732-ben adta vissza III. Károly király a katolikus egyháznak. Nem tudni, milyen formában renoválták a templomot öt évre rá, mert 1754-ben villámcsapás sújtotta a tornyát, majd 1888-ban az egészet lebontották. Egy év alatt elkészült az új, romantikus-eklektikus stílusú templom, amelynek a patrocíniuma is megváltozott a Szent Kereszt megtalálására. Hasonlóan fontos esemény volt Nádasd történetében, hogy 2003-ban Hajmási Gábor régész megtalálta a kegyúri család legelső kápolnájának alapfalait. Rómer Flóris az 1860-as évek elején még látta a román kori épület íves falszakaszát, leírta naplójában az ívsoros párkányt, amilyennel a Dunántúlon a XII–XIII. században épült téglarotundákat díszítették. A talajszint alól előkerült falakból pontosan kirajzolódik az épület alaprajza, de még a szerkezete is rekonstruálható. A tojásdad ívre szerkesztett kápolna „hajója” kicsiny, mindössze 4,3 méter átmérőjű centrális tér, amelynek keleti oldalához patkóívű szentély kapcsolódik. Északon a szakrális épülettel egy időben emelt, egy négy és fél méteres négyszög alapra helyezett torony maradványai kerültek elő. Védelmi célul szolgált az említett gyepűvonal magaslati őrhelyén, egyúttal kiemelte környezetéből az urasági birtokközpontot. A kápolna padlószintje alatt megtalálták a Nádasdi család ősi temetkezési helyét is.
A csupán négy téglasor „magasságú” körtemplom és a torony padlózata, a kettő közti megkopott küszöbkővel együtt, eredeti mivoltában látható. A felépítményt – hazánkban egyedülálló módon – fából ácsolt térszerkezet teszi láthatóvá. Érdekes kísérlet, a helybeliek büszkék rá, színesebbé, gazdagabbá teszi az életüket. Ez is fontos szempont.
EU
Brüsszel rossz megállapodást kötött, érkeznek az európai bírálatok
