Hová tűntek a körösi nyurgák?

 K A P Á S J E L Z ŐVarázslatos vidékre, a Békés megyei Halászlakra térünk vissza pontyokra vadászni. A víz idén sajnos meglehetősen pang, a Körös-part és a kultúrtáj azonban kárpótol a halhiányért. Szarvas külterületén biztos nyugalom és teljes stresszmentesség várja a horgászni, de mindenekelőtt a pihenni vágyókat.

Viszonylag kevesen ismerik, a Szarvashoz közeli Halászlak mégis legendás hely. Nomen est omen, itt igazából minden a vízről és a halakról szól, no meg az ételekről és hát igen, az italokról. A tanyarendszer központja a Harcsa büfé, amit nem is hívhatnánk másként. A kocsma falát haltrófeák és a környékbeli pecások különféle horgászlapokból kivágott fotói díszítik, amelyeken hetvenkilós harcsákkal, tizenkilós pontyokkal feszítenek. A felvételek a világ különböző pontjain készültek, ám kecsegtessen akármilyen kapitális fogással például a Pó deltája, ezek a horgászok mindig visszatalálnak Halászlakra. Tavaly vettünk két komolyabb pecabotot egyiküktől, de mielőtt kezünkbe adta, levágta a szereléket, mondván, a kötések titkosak.
Hivatalosan a Harcsa a székhelye a Halászlakért Egyesületnek, amely a rendszeresen itt pihenők aktív közreműködésével sokat tesz a környék tisztaságáért, rendezettségéért, a környezettudatos gondolkodás fejlesztéséért. (Információ: halaszlak.eoldal.hu, Gé-czi Béla elnök: 06-20/556-7335.) A kocsma tulajdonosa a rockzenét kedvelők körében jól ismert Takács Józsi, a basszusgitáros, aki még Deák Billt is ki tudja olykor csábítani erre a hrabali környékre. Halászlak hivatalosan Szarvas külterületéhez tartozik, kezdetben kedvelt vadkempingező- és horgászhely volt, ahol a MÁV épített kiváló dolgozói számára tanyákat. Ma üdülőövezet, de megőrizte vad szépségét. Halászlak Maginot-vonala a gát: egyik oldalon a folyó, másikon a tanyavilág. Kádár János udvari fényképésze is itt tanyázott egyszerre két feleségével, fotóit azonban hiába kerestük.
Baráti társaságunk majd egy évtizede „piszkálgatja” két-három havi rendszerességgel a Hármas-Körös ezen szakaszát, amit a békésszentandrási duzzasztónál szinte tóvá szelídítenek, jelentősen megkönnyítve az etetéseket és a csónak rögzítését. Próbálkozni persze ladik nélkül is érdemes, sőt, az elmúlt években fenékre eresztett kishallal süllőből többet fogtunk a partról. Igazság szerint azonban a helyeket nagyon ismerni kell, hiszen a Körös valódi vadvíz, a horgásztavakkal ellentétben itt nagyon nem mindegy, hogy három méterrel idébb vagy odébb dobunk. S bizony dühítő érzés, amikor fogás nélkül visszatérve a helyi nagy öregektől a Harcsában azt halljuk, „nekünk sem jött sok, a hét pontyból csak ezt a két nagyot tartottuk meg.” A horgászathoz itt alázat és rengeteg türelem kell, akárcsak az élethez, de éveken át hittünk benne, hogy a gyümölcs idővel beérik. S tényleg, némi segítséggel aztán csak mi is rátalálhatunk a süllőtelepekre, a pontycsaládokra – azóta tudjuk biztosan, hogy körösi halat fogni és enni egészen más, mint felhizlalt tavi pikkelyesekkel tenni ugyanezt. Két órán belül hat ragadozót, süllőt és csukát partra kényszeríteni még a mesterséges tavakon is nagy élmény, nemhogy itt, s akkor még nem beszéltünk arról, mennyi ellenséget szerzett magának Buzás Attila állandó horgásztársunk, aki pár éve egy tizenhárom kilós nyurga pontyot szelídített meg Halászlakon.
Idén azonban valami nagyon megváltozott, s a sokat látott helyiek sem értik pontosan, hogy mi. Alig van ugyanis kapás, mintha lerabolták volna a folyót. Az idejáró horgászok közül sokan most egy gyalog körülbelül tizenöt percre lévő vízen, az Akácos-holtágon próbálkoznak. Sokkal jobb eredményt azonban a telepítések ellenére az a terület sem ígér. A pangáshoz sajnos hozzá kellett szoknunk, mostanában valahogy sehol sem olyan, mint régen. Kénytelenek vagyunk hát a természet szépségeivel, a madarak és a közelben rohangáló vadnyulak látványával beérni, no meg a csenddel, ami a városból kimenekült horgászember számára a legértékesebb. Azért bízzunk benne, hogy hamarosan pecás szempontból is viszszatérnek azok a boldog szép napok. Turisztikailag a környék addig is kiváló célpont, ha pedig életbölcsességre van szükségünk, forduljunk bátran a Harcsában Takács Józsihoz, vagy állandó vendégéhez, Pali bácsihoz. A napijegy az élő Körösre 1800 forintba, az Akácosba 2500 forintba kerül, egy sör utóbbi alig tizede.

Mankó: Szarvasra Budapest– Kecskemét irányából a 44-es úton érkezünk, majd a főútról az arborétum felé fordulunk, s a gátra jobbra felhajtva haladunk mintegy 3,5 kilométert, egészen a vasúti töltésig. Ekkor megérkeztünk Halászlakra. Orosháza, Mezőtúr vagy Szarvas irányából vonattal is érkezhetünk.
Konyhatipp: Ha sikerül pontyot fognunk, használjuk ki, hogy a vadvízi életmódnak köszönhetően még nagyobb méretű példány esetén is valószínűleg szinte zsírmentes lesz a húsa. Érdemes tehát klasszikus módon kirántani, krumplisalátával vagy vízben főtt burgonyával, majonézzel tálalni.