Iránról még egyszer

Lovas István nemrég ismét egy egész oldalt szentelt a magyarországi jobboldal és a Fidesz külpolitikája, azon belül is az Egyesült Államokkal való kapcsolata bírálatának. Mindebben csupán annyi volt az újdonság, hogy ezúttal in concreto egy politikai elemző cég (Nézőpont Intézet) egyik alkalmazottjának (Szabó Márk) egy blogon (Jobbklikk.hu) megjelent írását (Egy diktatúráról) használta témája felvezetőjéül. Hogy Lovas ezúttal miért ezt a célzót választotta, nem derül ki, ugyanis néhány bekezdést követően ráfordul az izraeli–palesztin helyzet és az amerikai külpolitikai taglalására, hogy a végén még belerúgjon az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvezetőjébe, Jeffrey D. Levine-be. Így az alábbi válasz nem is az írás mintegy háromnegyedére, csupán az első néhány bekezdésre kíván röviden reflektálni.
Lovas állításával ellentétben a Jobbklikk blog semmilyen „keserű utóvédharcot” nem folytat Obama elnök ellen az ő beiktatása óta. A Jobbklikk egy több szerző által közösen szerkesztett „társasblog”, amelyen, az eredeti témánál maradva, megjelennek Obama melletti és elleni írások is. Ezek sosincsenek egyeztetve, ahogyan az sem, mit gondolunk Iránról. Mivel azonban a kérdés napirenden volt, a blog egyik szerzője, akit Lovas történetesen megtalált, néhány bekezdésben megfogalmazta véleményét, amit a kritika ellenére is fenntart. Ugyanis cinikus magatartás Obama részéről, ha a napokig eszkalálódó, majd brutális gyilkosságokba torkolló teheráni tüntetések legelején mindössze annyi kommentárt fűz az eseményekhez, hogy – ezúttal megköszönve Lovas korrekcióját – a két jelölt nukleáris politikája között „igen kevés különbség van”. Legalább ilyen cinikus „kozmetikázott eredménynek” nevezni Ahmadinezsád elcsalt győzelmét. Alig hittük volna, hogy hat évvel az iraki háború kirobbanása után egy amerikai republikánus ismerősünk keserű megjegyzését idézzük majd, aki „a szabad világ vezetőjének”, Nicolas Sarkozy francia elnöknek köszöni meg a tüntetők melletti kiállást.
A megtámadott írásról azonban hamar kiderül: fő bűne nem az, hogy felrója Ahmadinezsád elnöknek a hatalommal való gyilkos visszaélést, hanem hogy egy mondaton belül nem teszi hozzá: mindez semmi ahhoz képest, ami Izraelben történik, történt. A helyzet azonban az, hogy a bejegyzés semmi másról nem szólt és nem is akart szólni, mint a teheráni eseményekről, ezért minimum inszinuáció – legyünk udvariasak – Lovas részéről azt állítani, hogy „Szabót és neokon követőit nyilván elszórakoztatná a Nemzetközi Gyermekvédelmi Szervezet által a múlt hónapban kiadott 118 oldalas jelentés a palesztin gyermekrabokról, amely messzemenő részleteket közöl az izraeli hatóságok által kínzásnak alávetett palesztin gyermekek sorsáról”. Bár még megtisztelő is lehetne, hogy Lovas ilyet feltételez személyemről, de a valóság az, hogy nincsenek „követőim”, neokonok meg pláne nem. A szerző publicisztikáit olvasva könnyen arra a következtetésre juthatunk: számára minden az izraeli–palesztin és az ezzel összefüggésbe hozható neokon kályháig vezethető vissza. Mintha azonban a világ ennél egy fokkal komplexebb volna, mintha némiképp kockázatos lenne egy blogbejegyzés kritikájától eljutni annak megállapításáig, hogy ki nyerte volna a legutóbbi libanoni választásokat, ha Amerika elnöke ma John McCain lenne.
Megköszönve tehát Lovas István kitüntetett figyelmét, egy kérdést tennénk már csak fel: nem lehet, hogy a szerző nem a Nézőpont Intézetet, még csak nem is a Jobbklikk blogot és azon belül személyemet szerette volna cikkével megtámadni?