Katonai fejlesztések árnya vetül Svájcra

Semmi köze a katonai fejlesztésekhez – mondta lapunknak a Solar Impulse elnevezésű napelemes repülőgép prototípusát megépítő csoport egyik vezetője. Érdekes ugyanakkor, hogy az André Borschberg által csak korszakalkotó környezetvédelmi kutatásnak nevezett eszközt Svájc legnagyobb katonai létesítményében fejlesztették ki, a munkában részt vevők közül szinte mindenki az alpesi ország légierejében szolgált. A mérnökök ráadásul állítólag már egy pilóta nélküli változaton is dolgoznak.

(Dübendorf)

Svájc legnagyobb egybefüggő sík területén, a Zürichtől néhány kilométerre fekvő dübendorfi katonai repülőtér egyik hangárjában elkészült a világ első, teljes egészében napenergiával hajtott repülőgépe, amelynek prototípusát két hete mutatták be a nagyközönség előtt. A Solar Impulse elnevezésű programot még 2003-ban indították azzal a céllal, hogy a most elkészült mintadarab segítségével olyan repülőeszközt bocsássanak a levegőbe, amely – kizárólag napenergia felhasználásával – képes 36 órán át egyhuzamban repülni. A hat évig tartó kutatás-fejlesztés eddig kétszázmillió euróba (55 milliárd forint) került, amelyet főleg magánvállalatok és több svájci és német bank, valamint neves órakészítő vállalatok támogattak.
A tervek szerint a tesztrepülések az év végéig tartanak, míg az első egész estés navigációra 2010-ben kerül sor. A 36 órás – tehát a célkitűzésben meghatározott – interkontinentális utat pedig a második prototípus megépítését követően, 2012-re tervezik. Az Airbus A340-es 64 méteres szárnyfesztávjával szinte majdnem megegyező paraméterekkel rendelkező prototípusról, valamint magáról a géptest összeszereléséről, előkészületeiről, illetve a Solar Impulse repülési szimulátorának belsejéről egészen a hivatalos bemutatóig egyetlen fényképet vagy videoanyagot sem lehetett készíteni. Így lapunk ottjártakor nekünk sem engedték meg a fotózást.
A gépet a lehető legpraktikusabb helykihasználás miatt kizárólag háromdimenziós számítógépes programokkal tervezték, és pilótával együtt mindössze 1600 kilogramm. A viszonylag alacsony össztömeg a fémhasználat szinte teljes mellőzésének köszönhető, egyedül a pilótafülke az, amely teljes egészében könnyített alumíniumból készült, illetve a négy csavarmotor egyes alkatrészei. A szárny legnehezebb részei maguk a napelemcellák, és a repülőgéphez képest viszonylag hosszú, szinte majdnem egyenes szárnykiképzésre épp az energiaellátás miatt volt szükség. A napelemek biztosította elektromos áramot pedig a csavarmotorokban elhelyezett akkumulátorok tárolják. A könnyített vázat és a napelemek közötti teret műgyantából, speciális, ellenálló műanyagokból készítették. A szerkezet – amelynek végsebessége mintegy 70 km/óra lesz – alkotóelemei repülés közben +80 és –45 Celsius-fok közötti hőmérsékletet bír ki. A váz kiképzésének legproblematikusabb pontja a pilótafülke. Az egyszemélyes kabin ugyanis egy 36 órás, megszakítások nélküli repülés alkalmával még a gyakorlott pilótákat is komoly kihívások elé állítja. A fülkében ugyanis nincs mellékhelyiség.
A váz összeszerelésében ötven, míg a mérnöki munkálatokban csaknem száz fő vett rész, a tervezésbe amerikai és német szakembereket is bevontak. Az előzetes számítások szerint a Solar Impulse prototípusa mintegy 8500 méteres magasságig képes majd felemelkedni a levegőben, a pilótának ezért az utazás teljes ideje alatt oxigénmaszkban kell vezetnie a járművet. A legnehezebb feladat a napelemek működtette csavarmotorok folyamatos áramellátásának megoldása volt. Az interkontinentális út alkalmával ezért úgy számolták ki a jármű útvonalát, hogy a lehető leghoszszabb ideig napos környezetben tudjon repülni. A Solar Impulse-t a tesztrepüléseken – a 11 ezer méter mély csendes-óceáni Marianna-árokba először és eddig utoljára lemerülő Jacques Piccard fia – a világot hőlégballonjával elsőként egyhuzamban körberepülő Bertrand Piccard vezeti majd.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerestek már meg bennünket katonai fejlesztésben érdekelt cégek, de eszközünket nem a hadsereg számára fejlesztjük – mondta lapunk kérdésére André Borschberg. A Solar Impulse fejlesztésekért felelős igazgatója szerint egyelőre még a feltételei sincsenek meg az állandó katonai használatnak. A kérdés mindenesetre nyitott, hiszen a fejlesztések Svájc legnagyobb katonai létesítményén belül zajlanak. A munkában részt vevők pedig egytől egyig kötődnek az alpesi ország légierejéhez, maga Borschberg mintegy húsz évig volt aktív vadászpilóta. Ráadásul a mérnökök állítólag már egy pilóta nélküli változaton is dolgoznak, ugyanis a szerkezet – a vázrészt alkotó anyagok miatt – nem képes nagy tömeg szállítására, viszont ha a tesztek sikeresek lesznek, folyamatos repülésre annál inkább.