Kegyeleti dübörgés

Hétfőn nemcsak fülsiketítő zajt, hanem ijedséget, utána felzúdulást okozott Budapesten, hogy a honvédség két vadászrepülőgépe nagyon alacsonyan repült be Budapest déli része fölé, majd két kört írt le a belső kerületek felett. Pedig csak tiszteletadásnak szánták: tragikusan fiatalon elhunyt egykori századparancsnokukat búcsúztatták így a kecskeméti vadászrepülők. Ki volt „Papa”, alias Németh Gábor, aki méltán érdemelte ki ezt a ceremóniát? És mi is ez a majd évszázados szép hagyomány?

Több katonai bemutatópilóta nevét is megjegyezhette a magyar közvélemény az utóbbi bő évtizedben, de a június 13-án eltávozott Németh Gábor nyugállományú alezredes inkább csak a katonai repülés szűk, bizonyos értelemben máig zárt közegében volt ismert és elismert. Akkor bízták meg az úgynevezett Dongók, vagyis a kecskeméti második század vezetésével, amikor annak állományát 1993-ban néhány hónapra Oroszországba vezényelték, hogy átképezzék őket a MIG–29-es típusra. Az Antall-kormány ugyanis úgy döntött, hogy a fennálló orosz államadósság terhére 28 darab ilyen vadászgépet szerez be.
Ennek az akkor merőben újszerűnek számító harci eszköznek a bevezetése követelte meg tehát a magyar személyzet kiutazását. Ugyanolyan volt a helyzet, mint a szovjet időkben, amikor az efféle fejtágítás hozzátartozott minden egyes új típus rendszeresítésének a rituáléjához. Hazatérve a századparancsnok rövidesen az új típus első hazai bemutatópilótája lett, és 1994 nyarán először kápráztatta el a hazai nagyközönséget MIG–29-essel a budaörsi repülőnapon. Németh Gábor, illetve ahogy pilótabecenevén szólították, a Papa nevelte ki a következő bemutatópilótákat, akik közül többen részesültek nemzetközi elismerésben.
Ma már sokan állítják, hogy ezek a sikerek ellentmondásos módon nagyban hozzájárultak a 28 gépes flotta időnap előtti lerongyolódásához: elhitették a katonai felső vezetéssel és a döntéshozókkal, hogy „nekünk vannak a legjobb gépeink, nekünk vannak a legjobb pilótáink”, azaz nem kell költeni a gépekre.
Az új MIG-ek érkezését követő felívelés nem tartott sokáig, tulajdonképpen a Bokros-csomag óta egyre kevesebbet és kevesebbet töltenek a levegőben. Ezzel együtt pilótáik szakmai jártassága is csökken. Az utóbbi néhány évet a bennfentesek csak hosszú agóniának nevezik. Az elnevezés jogosságát több baleset is alátámasztja: egy veszélyesen keveset repülő, ezért jártasságát vesztett pilóta tavaly áprilisban leszállás előtt nem nyitott futóművet, végigszánkázott a kecskeméti leszállópályán, sikerrel katapultált, ám a gép csak a forgalmas 44-es főúton keresztülszaladva állt meg. Ahogy a helyiek mondják: isteni szerencse, hogy egyetlen járművet sem talált el.
Németh Gábor, a Dongók parancsnoka nem várta meg a MIG–29-es flotta és a szakmai munka teljes csődjét, több társával együtt leszerelt 2002-ben, és nyugállományba vonult. A békés nyugdíjas évek azonban nem adattak meg neki: mindössze 47 évet élt.
Temetésén a katonai tiszteletadással kísért ceremónia mellett került sor a légi tisztelgésre, amelynek régi hagyománya van repülőkörökben. Amikor Kiss Józsefet, az első világháború legsikeresebb magyar vadászpilótáját búcsúztatták az olasz fronton, a gyászoló gyülekezet felett megjelentek az angol ellenfelek, és koszorút dobtak a lovagias pilóta koporsójára. Ezúttal is se szeri, se száma a zajos búcsúknak idehaza és külföldön. Hasonló szokás érvényesül a civil repülésben is.
Különösen megrázó, amikor légi katasztrófa áldozatainak temetésén húznak így át a repülők a gyászolók fölött. Tavaly, amikor a szolnoki helikopteresek katasztrófájában szörnyethalt fiatal fedélzeti szerelőt, Lükő Zsolt posztumusz főhadnagyot temették a dunántúli Ácsteszéren, egy MI–8-as és egy MI–24-es helikopter körözött méltóságteljesen a levegőben. A kis faluból és ritkán lakott környezetéből nem érkezett feljelentés a hatóságokhoz a zaj miatt.
Vadászgépek díszelegtek akkor is, amikor 2007-ben Tiszaug polgármesterét, Hegedűs „Gege” Ernő nyugállományú alezredest temették falujában. A szintén tragikus hirtelenséggel elhunyt pilóta a másik kecskeméti század, a híres Pumák parancsnoka volt hosszú éveken keresztül. Erről a kistelepülésről sem érkezett feljelentés csendháborítás miatt.
Nem így hétfőn, amikor a MIG–29–Gripen páros és háromfőnyi személyzete tisztelgett a Fiumei úti nemzeti sírkert felett. A valóban szokatlanul nagy zaj számtalan fővárosit késztetett arra, hogy a legkülönbözőbb hatóságoknál bejelentést, feljelentést tegyen. A Nemzeti Közlekedési Hatóság illetékesei hivatalból vizsgálatot indítottak, hogy megállapítsák, az érvényes szabályoknak megfelelően hajtották-e végre a repülést. Ilyenkor begyűjtenek minden vonatkozó dokumentumot, repülési tervet és úgynevezett „objektív kontrollanyagot”, azaz a repülőgépek fedélzeti adatrögzítőjében tárolt repülési paramétereket. Ez utóbbiak igazolhatják vagy cáfolhatják, hogy a repülésre úgy és ott került sor, ahogy azt szándékolták.
Ma már nem rendkívüli eset a Budapest feletti repülés, az érvényes szabályok szerint bármilyen repülő eszközzel végrehajthatja azt a kiképzett és feljogosított személyzet, legyen bár civil vagy katonai. Bármekkora zajjal járt, az előzetes információk szerint a hétfői tiszteletkört szabályosan repülték végig a kecskeméti vadászpilóták, akik folyamatos rádiókapcsolatban álltak a ferihegyi irányítással, hogy összehangolják repülésüket a nemzetközi repülőtér induló és érkező forgalmával. Közepes sebességgel repültek 250 méter magasan a Gripen rendkívül pontos, műholdas navigációs rendszerére támaszkodva, de a MIG–29-esben is volt GPS, amely nemcsak a helyezkedést könnyíti meg, hanem az időzítést is. Ez utóbbinak nagy szerepe van a temetések feletti díszelgés során, amikor a földön zajló ceremóniával kell összehangolni az áthúzást. Ugyanis mind a gépek korai megjelenése, mind a hosszú várakozás kizökkentheti rendjéből a szertartást, ami nem összeegyeztethető a kegyeleti szempontokkal, hiszen az eldübörgő gépek alatt, a sír körül az elhunyt családtagjai, bajtársai, közeli barátai állnak.