Zsákokba gyűrt ruhák és dobozokba ömlesztett könyvek között, a költöztetőket kerülgetve igyekszik minden holmiját kimenekíteni a Vékony család megérkeztünkkor. Egyértelműen látszik az arcokon, hogy belülről mindenki megtört, de végzi a dolgát, nincs más út. Alig néhány szót váltunk velük, a megérkező végrehajtó a sajtó minden munkatársát kiparancsolta a házból a kilakoltatás hivatalos jellegére hivatkozva. Nem csak azért nem mer senki ellenkezni, mert a törvény mindenkire vonatkozik, a kétajtónyi termetű férfival sem akar senki személyes öszszetűzésbe kerülni. A tekintélyt parancsoló tekintet megfagyasztja a levegőt, és később már csak azt halljuk a teraszról, hogy az emeleten Vékony Lászlóné, az édesanya próbál még most is a jogra hivatkozni, hogy megakadályozza azt, amitől már régóta retteg: két lányával és férjével elveszítse saját kezűleg felépített budakeszi otthonát.
2006-ban lízingszerződést kötöttek az Argenta Lízing Zrt.-vel, ám mivel 3-4 hónapig nem tudtak dolgozni, késtek a visszafizetések. Bár a késedelemről értesítették a céget, és igyekeztek pótolni minden elmaradást, közben tetemesen felemelkedtek a törlesztőrészletek. A lízingszerződést így 2007 márciusában felmondták, annak ellenére, hogy Vékonyék kértek határidőt az összeg visszafizetésére és a lízing kedvezőbb kamatozású hitellel történő kiváltására.
*
– Később többször próbáltuk visszavásárolni a házunkat, de nem engedték – emlékezett vissza Vékony László, akit két hatalmas doboz cipelése között csípek el az udvaron. A családfő elmondása szerint az elmúlt két évben nyolc ízben akarták visszavásárolni házukat, de sorozatosan olyan feltételeket szabott a cég, amelyeket képtelenek voltak teljesíteni. Egy alkalommal azt közölte velük az Argenta: az adásvételi szerződést addig nem adják ki, amíg ki nem költöznek. Esetleg letehetnek hatmillió forint foglalót, akkor megkaphatják a szerződést. Ebben persze a család nem hitt, a foglalót nem tették le, így maradt a további vita és egyezkedés. Hivatalos értesítést nem kaptak, csak a végrehajtó cég egyik munkatársa hívta fel őket múlt pénteken – nem hivatalosan, csak segítség gyanánt – azzal, hogy amennyiben hétfőn nem mutatnak fel bírói végzést a végrehajtás felfüggesztéséről, ki kell üríteniük, majd elhagyniuk házukat, ha pedig ezt nem teszik meg, kedden reggel „karhatalommal” fogják a családot kilakoltatni.
Bár nem hitték el, hogy ez megtörténhet, mi már a kényszerköltözés közepébe csöppenünk. A pince, a padlás még teli van, hiába pakoltak szinte egész éjszakán át. A sürgetést nehezményező édesanya szavaira csak annyit reagál a nagyméretű végrehajtó: „örüljön, hogy nem foglalom le a bent maradt bútorokat.”
A teli kamion az első fordulóval Érdnek veszi az irányt, a család egyik barátjának raktárába. Vékonyék egy időre nem látják majd egymást, hiszen a szülők a megörökölt kicsi, vidéki családi nyaralóban húzzák meg magukat egy időre, a lányok pedig Budapestre költöznek egyik nagyanyjukhoz. Nem tudni azonban, hogy ott meddig maradhatnak, hiszen a végrehajtó arról tájékoztatta őket, hogy elveszi mindkét nagyszülő házát is, hiszen az egyiket a nagyszülők a nagyobbik lány nevére íratták – aki így vállalta a kezességet –, a másik nagymama háza pedig ötven százalékban a nagyobbik gyermeké. – Nézze meg, mit tettem a lányommal – ráncolja össze cipekedéstől megizzadt homlokát az édesapa. Saját magát is hibáztatja annak ellenére, hogy felelősséggel vállalta a lízinget az akkor ismert feltételek alapján, és többször próbálta visszavásárolni házát. Mivel ezt mindig megakadályozták, úgy sejti, lakásmaffia áll a háttérben. Kérdések vannak, de magyarázatot mi sem kapunk, amikor felhívjuk a gyanús céget. – Mindenki szabadságon van – hangzik a válasz a titkárnőtől.
Amint Vékony Lászlóval beszélgetek, kilép a házból a finom kifejezéssel élve is szigorúnak mondható végrehajtó, aki minden magyarságot nélkülöző megfogalmazással felénk fordulva annyit mond: „most fotó ne, mer’ itt vagyok”. Aztán elhívja a családfőt, hogy ellenőrizzék a vízóra állását. Utána nézve az jut eszünkbe, ha valaki soha nem látott még hús-vér végrehajtót, biztosan pont ilyen alak jelenik meg gondolataiban, de még a karikaturisták sem rajzolhatnának hitelesebb jellemet. Mindenesetre el kell ismernünk: ő csak a munkáját végzi, az ügyhöz vajmi kevés köze van. Annál több az Argentának, amely a kilakoltatást annak ellenére rendelte el, hogy az még nem emelkedett jogerőre. A család ügyvédje, Csere Péter éppen erre hivatkozott, amikor pénteken – miután hírt kaptak a kilakoltatásról – azonnal kérte a végrehajtás felfüggesztését az illetékes bíróságtól, ám erre érdemi válasz nem érkezett. Hátráltatta gyors ügyintézésüket az is, hogy a kijelölt bírósági titkár múlt csütörtökön leadott legutolsó fellebbezésüket csak pénteken vette át annak ellenére, hogy az első beadványukat 2009. április 30-án, személyesen nyújtották be a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó és Tolnai utcai ügyfélszolgálatára is. Nem kaptak visszajelzést, és a folyamatos telefonon történt érdeklődésükre is csak annyit mondtak: a bírósági titkár otthon dolgozik, és hetente csak egyszer megy be a papírokért. Így május 11-én soron kívüli elbírálást kértek, ugyanis a végrehajtó közölte, hogy az Argenta Lízing Zrt. minél előbb kéri, sőt ragaszkodik hozzá, hogy karhatalmilag lakoltassák ki őket.
Amint elindulunk, megpillantjuk a ház előtt álló cégautón látható feliratot, az Argenta szlogenjét: „pénz 1 nap alatt”, és eszünkbe jut, hány embert használnak még ki az efféle hitelezők. A zord végrehajtó csak ezen a héten még harminc családhoz megy végezni a munkáját.
Gyorsítanak a hitelezők. A bajba került családok megsegítésére létrejött Otthonvédők szerveződés hónapok óta követeli Bajnai Gordon kormányától a kilakoltatások leállítását és fizetési moratórium elrendelését, hogy senkit ne lakoltassanak ki egyetlen otthonából, ha azt jogszerűen vette birtokba, és önhibáján kívül nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. A kormány elutasította követeléseiket. Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum kerekasztalának elnöke szerint a hitelezők most felgyorsítják a végrehajtásokat, és ennek a folyamatnak lett áldozata a budakeszi család is.
