Megzaboláznák a képviselőket

A Daily Telegraph akkora sikert aratott a képviselők költségtérítési igényeinek tálalásával, majd a BBC igazgatósága és sztár munkatársai gázsijának közzétételével, hogy senki sem kárhoztathatja a médiát, amiért folytatja ezt a jól bevált szerkesztőségi vonalat. A lapok és a BBC figyelme ezúttal a brit politikai élet egészére kiterjed, a kerületi önkormányzatok tagjaitól az európai parlamenti képviselőkig. Az eredmény meghökkentő.

(London)

Harminc év alatt csaknem megtízszereződött, körülbelül háromezerről több mint 29 ezerre nőtt a fizetett politikusok száma Nagy-Britanniában. Az Egyesült Királyság politikai szívében, a westminsteri parlamentben több mint 4700 alsó-, illetve felsőházi tag, ezek tanácsadói és irodai kara nyüzsög. A munkáspárti kormányzás évei alatt ezekhez hozzácsapódtak – Edinburgban, Cardiffban, Belfastban – az úgynevezett devolúciós törvényhozások, a skót parlament, a walesi közgyűlés, az ulsteri parlament tagsága és a tagok sleppje (szakértők, tanácsadók, irodai személyzet), összesen 1100 fizetett alkalmazott. Az Európai Parlament további ezer etetnivaló szájat ad a listához. A brit európai képviselők fizetése összesen csaknem ötmillió font, s ehhez járul még költségtérítés.
A legtöbb hivatásos politikus természetesen önkormányzati szinten működik. Volt idő, amikor a helyi önkormányzati tagság megtiszteltetés volt, nem jövedelmi forrás (legalábbis nem legális). De hol van már a tavalyi hó? NagyBritannia önkormányzataiban 22 800 fizetett tanácstag és ezek fizetett személyzete buzgólkodik a közjón, ami az adófizetőnek 254,5 millió fontjába kerül.
Tavaly az alsóház, a miniszteri fizetéseket is beleértve, összesen 167 millióba került, a lordok háza 19 millióba. Igaz, hogy az alsóházi honatyák szerénytelen igényeinek közzététele általános bűnbánatot idézett elő, ami nemcsak sokliternyi krokodilkönnyben, hanem jókora összegű visszafizetésekben is megnyilvánult. Gordon Brown miniszterelnök emellett azt akarja, hogy a parlamenttől független, amolyan etikai bizottság létesüljön a képviselők megzabolázására. Ez azonban alkotmányos vitához vezetett, mert sérti a parlament függetlenségének elvét, és valószínűtlen, hogy a legközelebbi általános választás előtt a törvényhozási programba kerül.
A tényleges költségekhez viszszatérve, a skót parlament tavaly 19 millió fontba, az északír törvényhozás 13,3 millióba, a walesi közgyűlés 10,3 millióba került, míg Nagy-London polgármesteri hivatala és a nagy-londoni önkormányzat közel öt és fél millióval könnyítette az adózó polgár zsebét.
A politika drága mulatság, jó félmilliárd font (magyarul 150 milliárd forint) az ára, ami fejenként közel évi nyolc fontjába kerül a lakosságnak, beleértve a ma született csecsemőt is. Nem csoda, hogy amikor kiderült, a királyi család egy főre eső költsége évenként mindössze 69 penny (25 forint), és hogy ennek ellenében a kincstár a királyi birtokok teljes hatalmas bevételét élvezi, nem sokan panaszkodtak. Igaz, hogy Erzsébet királynő csak uralkodik, nem kormányoz. Persze vannak, akik némely politikustól is ezt vennék szívesebben.