Alighanem készülődik már valaki arra, hogy megírja a sakk-különlegességek enciklopédiáját. A gyűjtemények kiadásának korát éljük – következésképpen e könyvnek előbb-utóbb meg kellene jelennie. De nem késik-e túl sokáig ez a gyűjtemény? Ahogyan a későbbiekben a dolgok tempóra lejátszódnak, a huszárátváltozások láttán az is eszünkbe juthat majd: világrekordokat állítottak fel, s bizonyították, hogy a sakkfantázia (és -humor) nem ismer határokat. Mert hiszen az idő mindennel elbán – kegyetlenül. Hol lesznek a sakk mostohafiai velünk együtt maholnap?
Az alábbi alkotás bizonyosan helyet kér alkalomadtán ebben a várva várt gyűjteményben. A szereplő huszárok mindenesetre örök életűek lesznek: a sakkgondolat kijátssza a lehetetlent.
Korolkov–„64”, 1937. I–II. díj
Világos indul és nyer.
(Diagram a következő hasábban.)
Hangsúlyos, hogy ki van lépésen, mert sötét c1H+-kal fenyeget, majd H2b3 mattal.
Első lépésünk egy sakk:
1. Hf4+ Kh6
Ez kötelező, mert Kh4-re 2. d8V+ Kg3 3. He2+ Kh2 4. Vd2: nyerne.
2. g8H+! Kh7 3. Hgf6+ Kh6 4. Hg4: + Kh7 5. Hef6+ Kg7 6. He6+ Kf7 7. d8H+ Ke7 8. c8H+
És matt egyúttal! A látszólag kétségbeesett sakkigyekezetekből mattháló alakult ki különleges végállással: öt huszár van a táblán, s ebből három éppen hogy csak most született csikó! A tempóra visszacsatolva: aki előbb kap lóra és lő, nyer! – fogalmazhatjuk meg a cowboyos igazságot, és humorba kapcsol át az egész, midőn a gyors tenyésztés újabb lovakat hoz be a küzdőtérre. Micsoda ötös fogat! Lovasbemutatókon talán zsebsakkajándék formájában a szünetekben népszerűsíthetnék a nézőknek – a sakkfeladványt, a sakkot kedvelő rendezők, akár a Hortobágyon.
Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és az Európai Unió
