Utazás – oda és vissza

A Steaua Bukarest egyértelmű fölénnyel nyerte meg 2-0-ra csütörtök este a Ghencea-stadionban az Újpest elleni első mérkőzést az Európa-liga-selejtező második fordulójában. A magyar szurkolók útját Budapestről az arénáig annál nagyobb indulatok jellemzik. A hűs irodákból keltezett hírügynökségi beszámolók szerint – tegyük hozzá. Mi, a forró terepen dolgozó tudósítók másként láttuk a botrányosnak mondott eseményeket. A vasúti, pályaudvari, majd nézőtéri „meccs” – köszönhetően a kivételes szakszerűséggel eljáró román rend- és csendőrségnek – a lehetőségekhez képest rendben, úgyszólván eseménytelenül bonyolódott le.

(Bukarest)

Heveny cigányozás, az állomásokon a békésen várakozó utasok lefröcskölése italokkal, Nagy-Magyarország térképek kilógatása, irredenta nóták harsogása a vonatablakból – közszolgálati források szerint ez jellemezte a mintegy ötszáz, nem éppen veszélytelen vonatkirándulásra vállalkozó Újpest-fanatikus odüsszeiáját.
Ezzel szemben mit állít Lantos Gábor kollégánk, a Magyar Rádió sportszerkesztőségének vezetője, aki együtt vonatozott a szurkolókkal a Keleti pályaudvartól Bukarest Gare de Nord állomásáig, és mit állítunk mi, az Újpest FC-t repülőgépen elkísérő tudósítók?
El tudja bárki is képzelni, hogy a lila szimpatizánsokat elkísérő magyar és a határon a szerelvényre felszálló román rendőrök eltűrték volna a fent említett atrocitásokat? A tizenöt és fél órás vonatút viszonylag békésen zajlott le, majd a bukaresti pályaudvaron olyan szakszerűen oldották meg a román rend- és csendőrök az újpesti szurkolók kikísérését a buszokhoz, majd a szállítást a Ghencea-stadionba, hogy még csak lehetőség sem nyílt a konfrontációra. (Nem ártana, ha az a három magyar rendőrségi megfigyelő, aki végigkísérte a mieinket, beszámolna feletteseinek arról, hogyan is kell erélyesen, ellentmondást nem tűrő módon, ugyanakkor kellő empátiával és már-már humánusan megoldani egy potenciálisan veszélyes futballmeccs biztosítását.)
Persze a mérkőzésen mégiscsak elpattant a húr. Akkor, amikor a Steaua kemény magja kifeszítette a valaha látott leggyalázatosabb, 30-40 méter hosszúságú transzparenst, az alábbi szöveggel, amelyet olvasva minden honfitársunknak kinyílik a bicska a zsebében: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig.” Mindezt úgy, hogy közben természetesen ott virítottak a játékoskijáró mellett az UEFA obligát lózungjai: „NEM a rasszizmusra, NEM az idegengyűlöletre!”
Vajon az újpesti elöljárók tesznek-e jelentést a felháborító molinóról, de még ennél is izgalmasabb kérdés, hogy az UEFA korifeusai indítanak-e hivatalból eljárást? Ha már egy könnyedebb huhogás vagy rasszista rigmus hallatán hónapokra szóló stadionbezárás vagy százezer eurós nagyságrendű pénzbírság dukál…
Ami magát a mérkőzést illeti, azzal csak egy volt a baj: gyáván, kishitűen futballozott az Újpest, és amikor a 42. percben a görög bíró karakánságának köszönhetően emberelőnybe került, akkor is folytatta a null-nullt megfellebbezhetetlen célul kitűző bunkerfutballját. Tragikomikus látványt nyújtott az árva előretolt csatárt, Surdut őrző védőnégyes – Lambulics, Vaskó, Vermes és Pollák –, hogy aztán a 46. percben éppen a mókás nevű – Surdu románul süketet jelent – támadó Lambulics borzalmas bakija után sarokkal kihagyhatatlan helyzetbe hozza a csereként beállt Stancut.
Aztán Korcsmár kiállítása egalizálta a számbeli – de korántsem a tudásbeli! – állapotokat, Surdu beverte a másodikat is, a lefújás előtt pedig Tisza elpuskázta élete legnagyobb gólhelyzetét.
„Nem volt forgatókönyvem a helyzet értékesítésére, rossz döntést választottam. El tudnék sülylyedni a szégyentől, főleg akkor, ha esetleg az én kihagyott zicceremen múlik majd a továbbjutásunk” – kesergett a cserecsatár már éjfél után, az Otopeni repülőtéren, miközben hazafelé igyekeztünk a bukaresti pokolból.
„Derekasan helyt állt a csapatom, amely óriásit fejlődött az elmúlt két hétben. Büszke vagyok a fiúkra, s korántsem lefutott még a továbbjutás kérdése. Mindenki dicséretet érdemel, úgy érzem, meg tudtuk valósítani elképzeléseinket” – mondta rezzenéstelenül, sőt kedélyes mosollyal a szája szegletében Willie McStay, az Újpest skót szakvezetője a meccset követő sajtóértekezleten.
Pedig esküszöm, eddig a nyilatkozatáig kifejezetten kedveltem a kulturált, udvarias szakembert. Nem gondoltam volna, hogy két hét leforgása alatt egy olyan folyamaton megy keresztül, amelyet eddig csak a grammatikából ismertünk. A neve: teljes hasonulás…