Gyűlölet, bocsánat

A gyűlölet útjától a bocsánatkérésig. Néhány napon belül látványos pálfordulás ment végbe a román közhangulatban, pedig a végeredmény nem változott meg, a mai Megyeri úti visszavágóra mindkét csapat úgy készül, hogy múlt csütörtökön a Steaua 2-0-ra legyőzte az Újpestet Bukarestben Európa-liga-mérkőzésen.
Az indulatokat persze nem maga a sportesemény gerjeszti – mindenki elismeri, hogy jobb volt a Steaua –, hanem a két szurkolótábor viselkedése. A gyűlölet útja. Ezen cím alatt számolt be kétoldalas riportban a Libertate (Szabadság) című román napilap a lila-fehér drukkerek máig vitatott utazásáról Budapesttől Bukarestig, miközben a futballmeccsnek ugyanazon számában csupán néhány sort szentelt, arról pedig mélyen hallgatott, hogy a Steaua fanatikusai milyen alpári transzparenst függesztettek ki a magyar tábor melletti szektorban.
Sőt nemcsak a Libertate, hanem egész Románia hallgatott – egészen tegnapig. Amikor két újság, az Adevarul (Igazság) és a Click bocsánatkéréssel fordult nemcsak az újpestiekhez, hanem egész Magyarországhoz. Az Adevarul hosszasan foglalkozott a botrányos üzenettel, a lapban e magyar nyelvű szöveg is olvasható (az alábbiakban csak a durva helyesírási hibáktól megtisztítva, nem stilizáltan közöljük, az eredeti változat az Adevarul.ro-n megtekinthető):
„A múlt héten a Ghencea-stadionban egy egyszerű játékról volt szó, egy csapattal abból az országból, mely szívből megsiratta Marian Cozma kézilabda játékost. A Steaua–Újpest egy szép meccs lehetett volna, ha egy maroknyi gazembernek nem sikerült volna néhány iszonyatos szót szülnie: egy szörnyű drapéria, mely a mi drága nemzeti zászlónk mellett lett magasba emelve, súlyos sértést hozott a magyar népnek. Millió honfitársunk van, ki Jenei Imrének és Bölöni Lászlónak az anyanyelvét beszéli, és nem választhatnak el bennünket tőlük néhányan, kiknek börtönben volna a helyük. Éppen azért, a budapesti visszavágó előtt, millió román rajongó nevében, kik meg tudják becsülni ellenfelüket és egy másik nemzet állampolgárait, az Adevarul napilap szerkesztősége úgy döntött, hogy bocsánatot kér azok helyében, akiknek ezt kellett volna tenniük.
Alázatosnak lenni, miután egy sajátod megpróbált megalázni, méltóságteljes. Mivel büszkék vagyunk, mivel európaiak vagyunk, mivel újságírók vagyunk, és a normalitásnak nincsen nemzetisége, Magyarország, szépen kérünk, bocsáss meg nekünk!”
A bocsánatkérést nyilván az is sürgette, hogy keddi hír szerint az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is vizsgálja az incidenst, továbbá Romániában az Asztalos Csaba vezette országos diszkriminácóellenes tanács levelet írt Michel Platininek, az UEFA-elnökének. Mindezek dacára rátartiság lenne nem elfogadni.
Látni kell ugyanis, hogy ha a reméltnél sokkal lassabban is, de Romániában valami megmozdult. Élénken él bennem, hogy tíz éve, 1999 nyarán a román–magyar Eb-selejtező előtt például az egyik román sportlap, a Sportul az alábbi címlappal jelent meg: fehér mezőn keresztben a román nemzeti színek, s így a biztatás: „Gyerünk rájuk, az anyjukat!” A bukaresti indulatok elszabadulása és visszafojtása persze legyen elsősorban a románok gondja.
Számunkra sokkal fontosabb, hogy ha a magyar válogatott vagy egy magyar klub a szomszédos országokba látogat, vagy onnan érkező csapatot fogad, akkor játékos, szurkoló érezze át az ezzel járó lelki többletet, mégse vetkőzzön ki emberi mivoltából.
Tegnap este állítólag több száz Steaua-szurkoló indult el Bukarestből Budapestre. A kelleténél jobban ne szépítsük a dolgot: nem a szeretet lángját hozzák el nekünk. A gyűlölet mégsem jó tanácsadó. Inkább nyújtsunk békejobbot. Ami a visszavágást nem zárja ki.