Jogtipró-díjra érdemesülve

Meggyőződésem, hogy Draskovics Tibor rendkívül viszszafogott ember, aki háromszor is meggondolja, mikor, kiket, milyen vádakkal illessen. A fáma szerint mértéket nem ismerő tanácsadói a terrorizmusvád illusztrálásához mutattak neki néhány felvételt a Los Alamos-i tudósok által létrehozott szerkezet kipróbálásáról is az új-mexikói Alamogordo sivatagban (a több száz kazahsztáni kísérleti robbantás felvételei közt ősi reflexszel nem mertek válogatni), de Draskovics csak legyintett: ugyan, kis ország vagyunk mi ehhez. Nincs valami jó képsorotok Bonyhádról?
A buzgó tanácsadók fejükre csaptak. Hát persze, Bonyhád! Ott voltak azok a gyerekek, akik ahelyett, hogy tanulmányiverseny-dolgozatot írtak volna kémiából, összeálltak és kikísérleteztek egy robbanó elegyet. Direkt a tanárukat akarták bosszantani, aki még a lakmuszpapírral végzett kísérleteknél is kétszer körülnézett az osztályban, mielőtt savba mártotta volna. Vágytak valami izgalmasra, és érezték, ha sikerül, amit elképzeltek, bekerülnek a történelembe. Akkor még nem is sejtették, hogy ha a történelembe talán nem is, de a politikatörténetbe tényleg bekerülnek. Készítettek videofelvételeket, fotókat is, egyszóval komolyan vették önmagukat. Egyszer talán majd arra is fény derül, hogy melyikük számítógépéről került a videó a nemzetbiztonsághoz, s oda került-e egyáltalán, vagy nyílegyenesen Draskovics rendészeti miniszterhez, hogy legyen neki mivel bizonyítania a hazai szélsőjobb előretörését.
Álmukban sem gondolták ezek a nebulók, (vizsga nélkül mindegyiket fel lehetne venni kémia szakra), hogy alig telik el két év, és az egész ország, sőt némelyik külföldi sajtóorgánum is velük fog foglalkozni. S hogy lesz egy rendészeti miniszter, aki kétségbeesetten próbálja majd bizonygatni az ő videójukról, hogy az a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű, soha senki által nem látott magyar terrorista fantomszervezet tulajdona.
Most itt állunk egy slamasztikában lévő rendészeti miniszterrel, aki, ha bebizonyosodik a turpissága, utcahosszal nagyobb csínyt követett el, mint a diákok. Mi ilyen furcsa országban élünk. A bizonyítékhamisítást más európai államokban a rendészeti miniszter nem elköveti, hanem bünteti. Draskovics híres nyugalma, szájbarágós stílusa most valahogy nem menő. Egyébként nem most fordult ki magából. Emlékszem egy tavaly februári fellépésére Az estében, ahol leváltása, majd új miniszteri kinevezése nyomán a műsorvezető megjegyezte, „úgy tűnt, hogy megrendült önben a kormányfő bizalma. Ez a bizalom akkor most ezek szerint visszatért?” Mire Draskovics freudi elszólással így válaszolt: „A bizalom nem tért vissza… bocsánat, nem most tért vissza, természetesen.” Már ez is elég mulatságos volt. Hogy Draskovics, véletlenül bár, de igazat mondott. Az azóta bukott kormányfő valóban nem bizalmi alapon válogatta embereit, hanem éppen megbízhatatlanságuk volt a garancia arra, hogy felsőbb utasításra minden gyalázatosságra képesek. Mesélik, hogy miniszteri kinevezések előtt minden jelölt egy ásót kapott a kezébe, ezekkel a szavakkal: „Ez itt a közbizalom, barátom, lássuk, mennyire tudod aláásni.” Aki nem ásta alá eléggé a közbizalmat, abból maximum államtitkár lehetett.
Draskovics már pénzügyminiszterként jó mélyre ásott, nem kellett neki külön vizsgáznia igazságügyi és rendészeti miniszteri kinevezése előtt. Olyan nem is igen kerülhetett be a kormányba, aki közbizalmat élvezett: az ilyen gyanús karakterek el sem jutottak odáig, hogy miniszteri posztra esélyesek legyenek.
Kínos fejlemény: a minap a bonyhádi robbantgató diákok egyike Draskovics Tibornak a terrorizmusra vonatkozó bizonyítékában felismerte a két éve általuk készített videót. Hiszen egymásnak küldözgették, elégszer gyönyörködhettek benne. Ezenkívül a mostani bizonyíték és a két évvel ezelőtti robbantási helyszín között akkora a hasonlóság, hogy a növényzetet szinte rá lehet kopírozni a felvételre. Ugyanaz a táj, a lankák, az emelkedések, minden kiszögellés, a horizont vonala. No persze lehet mindez véletlen is. Lehet, hogy Draskovics Tibor sem azonos azzal az igazságügyi és rendészeti miniszterrel, aki helyette nyilatkozgat. Csak kísértetiesen emlékeztet rá. Draskovics bukott pénzügyminisztert is rá lehet kopírozni a regnáló, szintén Draskovics nevű igazságügy-miniszterre, mégsem ugyanazok ők ketten.
Megtehetjük éppen, hogy úgy teszünk, mintha itt egy makulátlan emberrel állnánk szemben, de mi nem a köztévé munkatársai vagyunk. Ezért kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy sajnos olyan valakiről rójuk sorainkat, aki amióta pozícióban van, zűrösnél zűrösebb ügyekbe bonyolódik. Még ki sem hűlt a drogozással megvádolt újságírók története, ahol – ez természetesen ismét csak a megmagyarázhatatlan véletlenek játéka – szintén elég dicstelen szerepre vállalkozott a rendészeti miniszter. Nem a bűnöző érdekelte, az az ő látókörén kívül esett. Miért foglalkozzon egy kisstílű, ócska kis zsaroló bűnözővel egy igazságügy-miniszter? Nem elég, ha büntetlen előéletű tévések megvádolásának mikéntjében mélyül el? Talán nem magától értetődő, hogy a kellemetlenkedő Hír tv-s riportereket ajánlotta Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetőjének szíves figyelmébe, hangsúlyozván, ők Veres János azóta bukott pénzügyminiszterrel többször is tengelyt akasztottak? Draskovics nem a rendes hivatali úton, tehát nem Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal közölte a tudomására jutott bűnügyet, bár ezt aztán igyekezett kimagyarázni, szabályos feljelentésnek feltüntetni.
Május elején Draskovics talán azért nem vette át még államtitkára útján sem a parlamentben Balog Zoltán fideszes képviselőtől a Szabadság Kör által neki megajánlott Jogtipró-díjat, mert úgy érezte, még nem eléggé szolgálta meg. De július 4. után, amikor a rendőrség feloszlatta a Magyar Gárda valamilyen rejtélyes oknál fogva nem engedélyezett tüntetését, noha semmiféle randalírozás nem történt, ami indokolttá tette volna a rendőri beavatkozást, s ruházatuk alapján jogsértés gyanújával vittek el embereket, Draskovics már megszolgálta a Szabadság Kör kitüntetését. Igazságérzete azonban további teljesítményre sarkallta. Draskovics szemmel láthatóan küzd érte, hogy mindenáron kiérdemelje a Jogtipró-díjat.
Nem volt egy kicsit korai a terrorizmus elleni harc miatt kitüntetni tíz rendőrt? Nem kellene-e egy kissé elmélyülni a kráterban, ha már az utunk a robbantás helyszínére vezetett? Az ember végül is nem mindennap jut egy valódi kráter virtuális fenekére, még akkor sem, ha MSZP-s kormány igazságügy-minisztere.
Ha bebizonyosodik a bizonyítékhamisítás, az Draskovicsnak minimum a bársonyszékébe kerül, írnám, ha mi olyan európai országban élnénk, ahol semmilyen miniszter, de az igazságügy minisztere különösképpen nem kerülheti meg sorozatosan a jogállami normákat. Erre a fílingre azonban, úgy látszik, jövő tavaszig várnunk kell.
Az ügyészség jelenlegi álláspontja szerint csupán illusztráció és nem bizonyíték a robbantásról készült videó. Draskovics mást állított. Saját fülünkkel hallhattuk, hogy sajtótájékoztatóján kijelentette: „a bombát valódi magyar terroristák robbantották fel, és a felvételt is ők készítették”.
Fogadjuk el, hogy a felvétel csak illusztráció? De hát minek az illusztrációja? Egy új bonyhádi szőttesé? Sok kis hazai Bin Laden-csoport ádáz küzdelméé? Valódi magyar terroristák fenyegető jelenlétének vagy egy agonizáló kormányban tevékenykedő rendészeti miniszter valódi buktájának illusztrációja?
Nem mindegy, barátaim.