Leszakadó szegények

Nőtt a különbség a középosztálybeli családok és az előnytelenebb anyagi helyzetű szülők gyerekeinek felsőoktatási esélyei között. A legkeresettebb és legjobban fizetett – például ügyvédi, orvosi, újságírói, könyvvizsgálói, vezető banktisztviselői – pályákra bejutó közép- és felsőközép-osztálybeli fiatal diplomások aránya nőtt a szegényebb családi háttérből kikerülőkkel szemben, áll a társadalmi mobilitás jelen helyzetéről egy brit pártközi bizottság által készített jelentésben, amely a helyzet orvoslására „rugalmasabb” felvételi politikát javasol.

(London)

Minden felelősségteljes politikus egyetért abban, hogy a jelentésből kibontakozó kép sivár, de abban nem, hogy az egyetemi felvételre jelentkezők elbírálásában osztályszármazásukat is figyelembe kellene venni. A konzervatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph rámutat, hogy a középosztályhoz tartozás nem jár feltétlenül együtt az anyagi jóléttel, és nagyon sok középosztálybeli és értelmiségi családot érintett katasztrofálisan, amikor Harold Wilson munkáspárti kormánya idején a legtöbb állami, illetve közületi, ingyenes gimnázium átalakult úgynevezett komprehenzív középiskolává, amely válogatás nélkül köteles felvenni a körzetébe tartozó tanulókat. Ez az intézkedés egy csapásra elzárta rengeteg tehetséges és szorgalmas gyerek útját az igényesebb egyetemek felé, mert a szüleik nem tudták kifizetni a kiváló, de drága, független középiskolák tandíját.
Mások azt emlegetik, hogy a jelenlegi munkáspárti kormány szüntette be az egyetemi hallgatóknak automatikusan járó ösztöndíjat és tandíjmentességet, ami hatalmas adóssággal terheli meg a fiatal diplomásokat. A kevésbé tehetős családok gyerekei ezért jobban meggondolják, akarnak-e egyáltalán egyetemre menni. Az ellenzék azonban feltétlenül egyetért a jelentéssel annyiban, hogy a társadalmi mobilitás hiánya nemcsak igazságtalan, de veszedelmesen tékozló is egy tudás-bázisú gazdaságban.
A jelentés élénk visszhangot váltott ki a sajtóban. Egy törvényszéki bíró azt írja, hogy miután apja házról házra járó biztosítási ügynök volt, anyja pedig egy iskolában ebédet szolgált fel a gyerekeknek, az ingyenes állami gimnázium nélkül, amelyet a munkáspárti kormány törölt el, sosem juthatott volna egyetemre. Egy fekete orvosnő mindehhez hozzáteszi, hogy a munkáspárti kormány által megszüntetett ösztöndíj és egyetemi tandíjmentesség nélkül ma nem lenne kórházi főorvos.