Ne gördeszkázz a Hősök terén!

Amerikai barátaim mindig kikelnek magukból, amikor Budapestre jönnek. A felháborodás oka a Hősök terének rendezetlen volta. Szerintük ez egy kiemelt nemzeti, történelmi emlékhely, ahol buszok parkolnak egymás hegyén-hátán, biciklisek, gördeszkások lepik el a teret, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját jelképező, akár szakrálisnak is nevezhető helyen. Mennyire van igazuk az amerikás magyaroknak? Tökéletesen, különösen akkor, ha halkan feltesszük a kérdést, tulajdonképpen miért érdemli meg a Hősök tere azt az arcátlanságot, hogy a külföldi gördeszkásokat azzal csalogassák Magyarországra, hogy itt „csodás környezetben, királyaink és honfoglaló vezéreink szobrai közt hódolhatnak szenvedélyüknek”. Az információ és az idézet: Heti Válasz.
Olyan ez, mint egy megrendítő erejű pofon az arcodon. A Hősök terére invitálják a külföldieket gördeszkázni? Ahol a magyar honfoglalás ezredik évfordulójára Schickedanz Albert tervezte gyönyörű teret Zala György díszítette fel szobrokkal? A szobrok a magyar történelem majdnem minden fontos állomását megörökítik. A királyok és hősök szobra felett a Háború, a Béke, a Munka és jólét, a Tudás és dicsőség fantázia-szoborkompozíciók őrködnek. A tér centrumában található Gábriel arkangyal szobra, egyik kezében a Szent Korona, a másikban a kettős kereszt. A szobor az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A szobor ma is sok helyütt mint nemzeti szimbólum jelenik meg.
A Hősök terén található a hősök emlékköve „A hősök emlékére” felirattal. Államfők és politikusok évenként többször koszorúznak itt tiszteletből, reméljük, hogy nem ütköznek a gördeszka virtuózaival. Egyébként a Hősök terét 2001-ben, a Fidesz-kormány alatti teljes felújítás után nemzeti emlékhellyé nyilvánították. A Hősök tere félkaréjának középpontja egy szoborcsoport Árpád fejedelemmel, akinek lába előtt egy lemezzel lefedett artézi kút rejlik. A félkaréjokban Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Róbert Károly, Nagy Lajos királyunk szobrai állnak. Folytatva a hősökkel: Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, majd Kossuth Lajos zárja nemzeti héroszaink sorát.
Azért tartom fontosnak a felsorolást, hogy informáljuk azokat a gördeszkás külföldieket, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy itt a keleti végi barbároknál, akik eszerint valutáért még a múltjukat is lealázzák, kiárusítják, tudják meg, ahol ugrálnak, az egy szakrális hely. Elképzelem magamat, amint strandröplabdára nevezek be Amerikában, mondjuk az Abraham Lincoln szobra előtti téren. Kíváncsian várnám, hány percig tűrnék, hogy ott csapdossuk a lasztit Amerika nemzeti nagyságának feje körül. Ilyen persze nem történik meg, az amerikaiak nem őrültek meg kiárusítani a múltjukat, pedig mennyivel rövidebb a történelmük a miénknél.
Amikor az ezeréves honfoglalást ünnepelte Magyarország, gigantikus tervek valósultak meg, ha csak a sugárutat vagy a földalattit nézzük, fantasztikus vitalitás és akarat volt ebben az országban. Ma? A sugárút romokban, és fillérekért kótyavetyélik el a hajdan gyönyörű palotákat, a Hősök tere pedig áldozatul esett a közömbös és dilettáns várospolitikának. Nem az emelkedettség és szépség uralja, hanem a hivatalosságok magyarságot züllesztő politikája.
Annak idején számtalan támadás érte a bazilika kanonokját, mert nem engedte, hogy az Evitában Madonna a bazilikában pózoljon. A kanonok előtt megemelem a kalapomat.