Toborzás létszámstoppal

Nemrégiben jelentette be a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), hogy minden közigazgatási álláshely elnyeréséhez a jövőben úgynevezett közigazgatási versenyvizsgát kell tenni. A vizsgarendszer Franz Kafka nyomasztó bürokrácialátomásait idézi.
A több száz millió forintból kidolgozott kormányzati kísérletre néhány körülmény már a bejelentés napjaiban árnyékot vetett. A tanfolyamok, tananyagok, majd a vizsgák húszezer forintos díjának kifizetése előtt érdemes odafigyelni Bajnai Gordon bejelentésére, amely szerint a kormányzati közigazgatásban határozatlan időre létszámstopot rendelt el. Így a csábító kormányzati kommunikáció ellenére sem tanácsos, hogy a közigazgatási munkára aspiráló álláskeresők a több hónapos felkészítő tanfolyamok, majd az írásbeli és szóbeli vizsgák sodrásába vessék magukat, a bejelentés szerint ugyanis a központi közigazgatásban nem lesz olyan álláshely, amelyre pályázni lehetne. Ezt sajnos már igazolja az úgynevezett országos közigazgatási állások adatbázisa. A MeH költséges és fárasztó vizsgára hívja a munkára éhes állampolgárokat, egyidejűleg a miniszterelnök bevágja előttük a bejárati ajtót.
Kincstári optimizmussal persze mondhatnánk, elmúlnak majd a keserves idők, és újra megnyílik a közigazgatási pálya az arra érdemes szakemberek előtt. Ezzel a reménnyel érdemes tehát közelebbről szemügyre venni a beharangozott új versenyvizsgát.
Beszédes, hogy a MeH azonnal magyarázni kezdte, hogy „a vizsgát azért nevezik versenyvizsgának, mert a munkáltató, bár erre nem kötelezett, de az elért pontszám alapján dönthet arról, kit vesz fel egy adott pozícióra”. Sajnos a hivatalos komment sem tudta leplezni, hogy – talán a világon egyedülállóan – sikerült olyan versenyvizsgát alkotni, amely ténylegesen nem versenyvizsga. Kis magyar abszurd következik! A versenyvizsga a világon mindenütt konkrét állásfelvételi versenyhelyzetnek vizsgával történő objektív és átlátható eldöntését jelenti. A magyar „közigazgatási versenyvizsga” nevétől eltérően azonban csupán egy listára történő felkerülés lehetőségét adja meg, ahonnan közigazgatási álláshelyekre lehet pályázni. Így fordulhat elő, hogy közigazgatási létszámstop idején kezdődik a vizsgára toborzás.
Ami a versenyt illeti, az csak akkor lenne, ha a versenyvizsgázott állampolgárnak sikerül pályázni egy közigazgatási álláshelyre. Verseny azonban nincs. A kormányzati kommunikáció is hangsúlyozza, a munkáltató szabadon dönti el, hogy figyelembe veszi-e a pályázók közötti döntésnél a versenyvizsga eredményét (pontszámát), vagy nem. A MeH honlapján a versenyvizsgát népszerűsítő illusztráció öltönyös atlétákat mutat, amint átszakítják a célszalagot. A rendszer nálunk azonban úgy fog működni, hogy nem a célba érés sorrendje, hanem meg nem határozott „egyéb szempontok” alapján dönt a főnök az állásról.
A költséges felkészülési és vizsgafolyamat végén tehát semmilyen verseny nem dől el, a vizsga megléte csak a jövőbeni pályázásra jogosít, de az eredmény ott sem nyom feltétlenül a latba. Sőt! A sikeres írásbeli és szóbeli vizsgáktól fáradt állampolgár azzal a helyzettel találja magát szembe, mintha az álláspályázattal minden elölről kezdődne. Az állásfelvételi ugyanis egy kompetenciavizsgálatnak nevezett újabb vizsgafolyamatra épül, ami már nem közigazgatási versenyvizsga, ténylegesen azonban valami ilyesmi. A MeH szerint a két (!) vizsgafolyamat különböző. A jogszabály szerint viszont nem.
A közigazgatási versenyvizsga a jogszabály szerint a közigazgatási munkához szükséges műveltséget, készségeket és képességet méri fel. A kompetenciavizsgálat a munkakörre előírt követelmények és a pályázó tényleges készségeinek és képességeinek összevetése, munkaalkalmasságának felmérése. Tessenek differenciálni!
Az európai rendszerekben a versenyvizsgák közvetlenül kötődnek a ténylegesen felmerülő munkaerő-szükséglethez. Nálunk nem! Az EU hivatalaiban az Európai Személyzeti Kiválasztási Hivatal, ha kellő mennyiségű üres álláshely halmozódott fel, kiírja a versenyvizsgát, amelynek végén a legjobbak álláshoz jutnak a versenyvizsga eredménye alapján. Nálunk minden fordítva van. Hivatalos létszámstop van – megindul a versenyvizsga- kampány. A legjobbak a vizsga végén nem kapnak állást, mert arra nincs is pályázat kiírva. Ha mégis meghirdetnek álláshelyet, nem garantált, hogy a legjobb vizsgázó nyer. A vizsgázó ezek után szegényebb lesz a felkészülés és a vizsga költségeivel, a közigazgatásba vetett néhány illúzióval, viszont gazdagabb lesz egy tapasztalattal: semmi nem az, aminek látszik.
Persze a tárgyi tudása is gazdagodik, hiszen társadalomtudományi területen kell felkészültnek lennie. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a vizsgafolyamatban egyetlen mondatatot sem kell idegen nyelven kimondani vagy leírni. Triviális az elvárás, hogy az EU-elnökségre készülő magyar közigazgatásban a köztisztviselő tudjon idegen nyelven szakmai kommunikációt folytatni. Nem feltételezzük, hogy a vizsgabírálat nehéz, ámde honorált feladatát vállaló közigazgatási elit számára okozna gondot egy idegen nyelvű vizsgamodul.
Végezetül nem teljesen érthető, hogy az állam miért költ évente több száz millió forintot több ezer igazgatásszervező és közigazgatási szakértő diplomás képzésére egyetemeinken. 3-5 év közigazgatási szakosodás után évente ezrek jönnek ki a hazai egyetemekről, akik a jogszabály szerint közigazgatási szakértők, és mennének a közigazgatásba. A kormányzat „bölcsen” őket is költséges és hosszú közigazgatási vizsgára utalja, útjuk a kafkai labirintusban folytatódik.
A labirintus végén azonban feldereng a fény! A kancelláriaminiszter a jogszabály szerint a közigazgatási versenyvizsga és a pályázás megpróbáltatásai alól felmentést adhat. Azt a jogszabály nem mondja, melyek a felmentés feltételei, az esélyek egyenlőségéről a miniszter dönt. A kör bezárult.
Konklúzió helyett: 2009 végétől a közigazgatásba a kormány által kreált, „versenyvizsgának” nevezett labirintuson keresztül lehet bejutni. Tanulságos lehet a kormányra készülő erőknek is tanulmányozniuk, milyen „út” vezet a közigazgatásba, és érdemes gondolkodni egy, az európai és EU-s kiválasztási vizsgarendszerekhez hasonló eljárás 2010-es bevezetésén. A kormányváltáskor ez ügyben gyorsan kell cselekedni.

A szerző köztisztviselő