Milyen régre nyúlik vissza a magyarok és az iszlám vallás kapcsolata?
– A magyarok valószínűleg már a Kazár Birodalom területén találkoztak az iszlámmal, és később a honfoglalók körében is jellemző volt a vallási sokszínűség. Egyes történészek szerint a letelepülő népesség öt–tíz százaléka is mozlim lehetett, s bizonyos, hogy a segédtörzsek között voltak tisztán mozlim csoportok. A XII. századra olyan jelentős mozlim lakosság volt, hogy egy híres utazó, Abu Hamid al-Andaluszi al-Garnati, aki 1150 és 1153 között járt hazánkban, azt írta, hogy tízezer helyen tartanak pénteki imát. Ebben biztos van arabos túlzás, de százszámra lehettek iszlám imahelyek. Mi úgy gondoljuk, hogy a jelenleg is álló kerek kápolnák közül legalább kettő, az ösküi és a kallósdi dzsáminak épült.
– Mikortól van jelen iszlám egyház hivatalosan is Magyarországon?
– Hazánkban az iszlám vallást 1916-ban törvényesítették, és ez a lépés az első világháború idején a magyar–török fegyverbarátságot hivatott szentesíteni. Persze ehhez kellett az is, hogy Bosznia-Hercegovina akkoriban a magyar korona alá tartozott, és sok bosnyák – főleg pékek, cukrászok – telepedett meg Magyarországon. Az így kialakult bosnyák közösségből 1931-re lett egyház, melyet Durics Hirmi Huszein (1887–1941) vezetett, aki korábban a k. u. k. hadsereg tábori imámja volt. A második világháború után (bár a törvény érvényben maradt a kommunizmus évei alatt is) minden módon gátolták a vallásgyakorlást. A hetvenes évektől az itt tanuló külföldi diákok már gyakorolhatták a vallásukat, de nem nyilvánosan. 1988-ban aztán elismerték a Magyar Iszlám Közösség (MIK) jogfolytonosságát, és az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezte a közösség működését.
– Magyarországon három olyan egyház is van, amely az iszlámot hirdeti…
– A MIK annyiban különbözik a többi mozlim egyháztól, egyesülettől, társulástól, hogy nálunk csak magyarok juthatnak vezető szerephez, és ennek köszönhetően a közösségben is elsősorban a magyar tagok a meghatározók. Arabul imádkozunk, de magyarul tanítunk. A többi közösséget a hazánkban élő külföldiek hozták létre. Néhány hete például a magyarországi afgánok nyitottak egy mecsetet. Mi úgy gondoljuk, hogy magyarokként itthon vagyunk, és szeretnénk a vallási közösség vezetését a saját kezünkben tudni; ahogy mi sem megyünk más országba, hogy vezető szerepet követeljünk magunknak valamelyik egyházban, úgy elvárjuk, hogy az ide jövő külföldiek is lojálisak legyenek, és a vezetést a magyaroknak adják. Más közösségekben ez csak látszatformán van meg: van, ahol magyar az elnök, de tisztsége formális, és olyan tanács támogatásával hozhat csak döntést, amelyik arabokból áll.
– A különbözőség nyilván nem csak nemzeti jellegű…
– Persze, vallásfelfogásbéli különbség is van köztünk és a két másik iszlám közösség között. Mi minden mozlim számára nyitottak vagyunk, nem zárunk ki senkit vallási felfogása miatt. Például van egy magyar síita fiatalember, aki az utóbbi hetekben kezdett hozzánk járni, pontosan azért, mert máshol úgy érezte, diszkriminálják. A mi tanításaink egyértelműen klasszikus szunnita tanítások, de befogadjuk őt, és hagyjuk, hogy a saját rituáléja szerint gyakorolja vallását.
– Hány ember vallja ma magát mozlimnak Magyarországon?
– A MIK-nek jelenleg nincs kötött tagsága, nincs például tagsági igazolvány. Inkább arról tudunk beszélni, hogy körülbelül húszezer mozlim van Magyarországon, és közülük mi elsősorban a magyarokkal szeretnénk foglalkozni. Főként azok a külföldiek vannak körülöttünk, akik jól beilleszkedtek, illetve jól tudnak magyarul.
– „Török gyerek megvágta / magyar gyerek gyógyítja” – nem okoz feszültséget a magyarság és az iszlám összeegyeztetése?
– Természetes módon összeegyeztethető az iszlám és a magyarság. Nem véletlen, hogy a mecsetünk előterében van egy olyan zászló, amelyen a nemzeti trikolórra felkerült egy fekete félhold és a Magyar Iszlám Közösség felirat. Az iszlám nem úgy egyetemes, mint a katolikus kereszténység, mely nemzeti és etnikai szempontból is sokáig lépett fel egységesítő törekvésekkel. Az iszlám megőrzi a nemzeti kultúrákat, és a hazaszeretetet vallási kötelességgé teszi.
– Magyarként, egy görög–zsidó–keresztény gyökerű világban felnőve mennyire „macerás” az iszlámra való áttérés?
– Attól függ, hogy az egyén miként közelíti meg az életet és a körülötte élő embereket. Aki tudja vállalni az iszlámot normális módon, ahhoz normálisan fognak viszonyulni. Aki potenciális ellenfelet lát a környezetében, az azt fogja viszontlátni. A görög–zsidó–keresztény gyökerek mellé nyugodtan odatehetjük a kultúra iszlám gyökereit is, vagy ha más oldalról nézzük, az arabok nemcsak lefordították és megőrizték a görög filozófia vívmányait, de be is építették az általuk létrehozott gondolati struktúrákba. A zsidó és keresztény kultúrának ugyanaz lenne az alapüzenete, mint az iszlámnak: egyetlen isten van. Emberek, ezt az istent imádjátok!
– Ez felhőtlennek tűnik!
– A gond sokkal inkább az, hogy ma globalizált nyugati kultúra van, amely partvonalon kívülre szorította az összes vallást. Nem csak az iszlámot. Mi, mozlimok igazán boldogok lennék, ha valóban keresztény országban élnék, ahol a keresztény erkölcs lenne a mérvadó. Ezzel szemben azt látjuk, hogy szekularizált hazánkban a kereszténység is áldozattá válik.
– Magyarországon a kereszténység nemcsak vallás, hanem kulturális kategória, sőt politikai állásfoglalást is takarhat – elég olyan kifejezésekre gondolni, mint „keresztény jobboldal”. Mennyire lehet tehát mozlimként tevékenyen részt venni a hazai közéletben?
– A nemzeti nem feltétlen keresztény. Ha azt nézzük, hogy a komoly magyar vallásgyakorlók milyen számban vannak, akkor megkérdezem halkan: kit nevezhetünk kereszténynek? Az azonban tény, hogy amikor próbáljuk kideríteni, honnan jön az iszlamofób támadás, amely minket ér, akkor szinte mindig a baloldallal találjuk szembe magunkat.
– Ennyire tisztán leosztható a politikai oldalak önökhöz való viszonya?
– Amit az előbb elmondtam, az nem a szűken vett politikai oldalakra, sokkal inkább a médiára jellemző. A politikai pártoknál ez nem ennyire markáns és egyértelmű. Mindegyik pártban vannak szimpatizánsaink, vagy olyanok, akik türelemmel viseltetnek irányunkban. Az SZDSZ-ben és az MSZP-ben is. A szabad demokraták jelenlegi elnöke írt egyszer egy gyalázkodó levelet olyan témában (Mohamed-karikatúrák), amelyben mi benne se voltunk, csak a másik két egyház… Ami azért volt meglepő, mert akkoriban ő volt a vallásügyi bizottság elnöke a parlamentben, és megrendítő tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot. Ugyanakkor a párt egyik európai parlamenti képviselője, Szent-Iványi István sokat tett azért, hogy közösségünk hozzáférhessen az uniós támogatásokhoz. Ugyanígy a szocialista pártban is vannak támogatói az iszlám ügyének. És a jobboldalon is vannak támogatóink és ellenfeleink is.
– A MIK-nek van „politikai állásfoglalása”?
– A MIK kötelességének érzi, hogy véleményt nyilvánítson. Amikor nemzeti sorskérdésekről van szó, akkor nyilatkozatot teszünk, hogy mi miként gondoljuk. Legutóbb, a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáskor egyértelműen az „igen” mellé tettük le a voksunkat. Az EP-választás kapcsán azt tartottuk fontosnak, hogy éljenek a hívek a szavazati jogukkal. Ebben az európai demokráciában viszonylag ritkán van alkalom arra, hogy ténylegesen beavatkozzunk az eseményekbe, tehát olyan pártokat kell támogatnunk, amelyek javítani akarnak az ország állapotán. Kell, hogy legyen olyan politikai erő, amely megfelelő gazdasági alternatíva mellett olyan erkölcsiséget kínál, amely vállalható számunkra.
– Erkölcsiséget?
– Erkölcsiségen azt értem, hogy támogatja a többségi nemzetet és annak boldogulását, valamint támogatja, hogy egészséges és normális körülmények között nevelhessük a gyermekeinket: lehessenek távol azoktól a dolgoktól, amelyek erkölcstelenek és az iszlám szerint tiltottak. Abban is biztosak vagyunk, hogy megújhodásra lenne szüksége az országnak.
– Önök mit tehetnek mindezért?
– Hogy a működő dolgokról beszéljünk: például van missziónk a menekülttáborokban, a börtönökben. A börtönökben az elmúlt években körülbelül tíztucatnyian vették fel az iszlám vallást. Ez jelentősebb munka lehetne, ha a büntetés-végrehajtás partnerként kezelne bennünket. Egyelőre csak a szombathelyi börtönnel van szerződésünk, és azt szeretnénk, ha ez minta lehetne a többi börtönnek is. Persze ez csak egy apró részlet. Vidéken szeretnénk a mozlimoknak imahelyet létesíteni, hisz több városban, például Székesfehérváron és Győrben nagy az igény. Karitatív munkánkat is folytatni kell: segélyszállítmányokat juttatunk a háború sújtotta iszlám országokba. Legutóbb éppen Palesztinába küldtünk szállítmányt. Az ilyen segélyeknél a célba juttatás a legnehezebb. Itthon is vannak szervezett segélyakcióink: főleg élelmiszerről, játékokról, ruhaneműről és szépirodalmi, illetve gyermekkönyvekről van szó. Igyekszünk adni a környékbeli szegényeknek, hajléktalanoknak ugyanúgy, mint a kistelepülések szegényeinek. Érdemes megemlíteni azt a zalai akciót is, amikor a helyi közösséggel karöltve rendbe tettük a kisvásárhelyi zsidó temetőt, mert szeretnénk, ha létezhetne valamifajta vallásközi párbeszéd, melynek során mindenki megmaradna a saját hitében. Az lenne a cél, hogy megismerjük egymást.
gödöllői
Kollár Kinga össze-vissza töltötte ki a vagyonnyilatkozatait, rajtakapták
