Enyészettől mentett szamizdatok

Az illegálisan vagy féllegálisan terjesztett kiadványokat neveztük a pártállami években szamizdat irodalomnak. Sok szamizdat kiadványról tudunk már ma is, a szó tágabb értelmében ebbe a kategóriába tartoznak azok a művek is, amelyek csak 1990 után jelenhettek meg, íróik kézről kézre adva próbálták szűkebb-tágabb körben terjeszteni munkáikat, amelyek közül több ma is valamelyik kiadó raktárában, pincék mélyén kallódik. Ezekből az enyészettől megmentett írásokból került egy csokorra való a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumba.

A 80-as évek szamizdat irodalmába enged bepillantást az a gyűjtemény, amely a napokban került a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum birtokába. Egy vásárhelyi férfi a rendszerváltozás előtti évtizedben gyűjtötte és terjesztette a városban az állampárt által betiltott, bezúzott vagy éppen csak megtűrt írásokat. 1989 után nem foglalkozott tovább az ügygyel, iratait egy könyvespolcra tette, halála után fia találta meg a kortörténeti értékű forrásgyűjteményt, és adta az Emlékpontnak.
– Úgy tippelem, anyagainak – magamat is beleértve – 30-40 rendszeres olvasója lehetett Hódmezővásárhelyen, és ezzel alighanem ő mondható helyi viszonylatban az egyik legnagyobb volumenű szamizdatterjesztőnek – emlékezik a fiú, aki azt is elmondta, apja szamizdatterjesztői tevékenységének talán legfontosabb előzménye, hogy még 1958-ban, Nagy Imre kivégzése kapcsán előkereste azt az 1956. november 27-i, a Népszabadságban megjelent Kádár-nyilatkozatot, amelyben Kádár János büntetlenséget ígért Nagy Imrének. – Ezt a lapszámot mindvégig magánál tartotta, úgy vélem, egyfajta memento moriként. Ebből tudta, hogy van a kompromisszumoknak egy olyan határa, amelyet tisztességes ember nem léphet át – mondja az adományozó.
A vásárhelyi szamizdatterjesztő egy vállalati fénymásoló gépen sokszorosította a tiltott irodalmat. Különösebben nem érezte veszélyesnek a tevékenységét, mindenesetre tény, hogy soha nem vonták felelősségre. Annyiban óvatos volt, hogy a mesterpéldányok dossziéira vagy valamilyen teljesen ártalmatlan címet írt, vagy naiv rejtjelezést használt, római számmal írta például az 1956-os számot.
A most az Emlékpontnak átadott gyűjteményben megtalálható Orwell híres Állatfarmjának szamizdatpéldánya, a határon túli magyarság sorsáról szóló írások, egy Csoóri Sándor-kézirat vagy például az 1985-ös monori tanácskozás titkos jegyzőkönyve. A közgyűjteménybe kerülő dokumentumokat az Emlékpont európai uniós forrásból történő felújítását követően, 2010 tavaszán a rendszerváltozásról szóló kiállításon láthatják majd az érdeklődők.