Méretes pofont kapott Sólyom László kitiltásával a magyar diplomácia. Az utóbbi időben nem először. S ez akkor is rendkívül kellemetlen és elgondolkoztató, ha Szlovákia euroatlanti szövetségeshez méltatlan módon járt el az elnökön keresztül Magyarországgal szemben. Adott esetben az is lényegtelen, hogy e szándékosan durva fellépés mögött a két ország történelmében gyökerező kisebbrendűségi komplexus, nemzetállami törekvések vagy szimplán belpolitikai indíttatású megfontolások állnak. A lényeg az, hogy Szlovákia az udvariasnak egyáltalán nem mondható szerb és román ellenlépéseknél is keményebben és sértőbben tanácsolta el Sólyom Lászlót a területén élő magyar kisebbség meglátogatásától. Az államfő karakán kiállását egyedül ukrán részről nem követte ennyire megalázó válasz, bár eredményt a kárpátaljai magyarság helyzetét nézve a kijevi út lemondása sem hozott. S a sort folytathatnánk osztrák szomszédaink barátinak egyáltalán nem mondható gesztusaival.
E példák híven árulkodnak Magyarország jelenlegi megítéléséről, súlyáról. Miért van az, hogy gazdasági érdekeiket féltve már a velünk szimpatizálók is csak óvatosan mernek kiállni mellettünk? Miért bátorodtak fel ily látványosan a hozzánk egyébként barátian sohasem viszonyuló szomszédok? Miért hallgat a nyilvánvaló jogsértések láttán is a nemzetközi közösség? Hogyan jutottunk el idáig? Számtalan kérdés, amelyek sürgős és alapos alapos önvizsgálatot igényelnek.
Nem szabad megállnunk annál, hogy az Európai Unió egyébként eléggé el nem ítélhető módon a szőnyeg alá söpri a kisebbségi problémákat. Mélyebbre kell ásnunk! Valóban elgondolkoztató, ahogy diplomáciánk az elmúlt években észrevehetetlenül sodródott, s nem reagált elég határozottsággal a magyar érdekeket ért sérelmekre, a probléma gyökere azonban még ennél is mélyebben van. Az érdekérvényesítés hatékonyságát erősen korlátozta az is, hogy már az alapvető külpolitikai kérdésekben sincs konszenzus. Mi több nemcsak a politikai elit megosztott, hanem maga a társadalom is. Azonban még ez is csak újabb adalék annak vizsgálatához, miért is sikertelen manapság a magyar diplomácia. A szomorú igazság az, hogy jelen helyzetben már a határozott akarat is kevés. Ezzel a háttérrel még a nemes törekvésből is csak fakarddal hadonászók szánalmas rohama kerekedik ki. Hiányzik ugyanis mögüle az erő. Az egymást követő szocialista kormányok által hátrahagyott romokból ugyanis ordít az erőtlenség. Baj van. A szlovákok faragatlansága mellett ezzel szembesülhettünk a komáromi hídnál is. Ideje elkezdeni az építkezést!
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
